Ugrás a fő tartalomra

Minek neked az a pajta? (II. rész)

Elárulok néhány titkot.


  • terveim vannak a pajtával kapcsolatban, de nem konkrét üzleti tervek; egyszerűen csak tudom, hogy jó lesz, ha ez az épület is a miénk marad.
  • idén nyáron a kitakarítását és a falai vízszigetelését elvégeztettük, több idő viszont nem jutott rá, annyit kellett a főépülettel foglalkozni.
  • biztosan nem máról holnapra lesz belőle valami, úgyhogy ez a történet is türelemre (és kitartásra, kreatív gondolkodásra, no meg: árral szemben menni) tanít.

  • a macskánk egyik kedvenc helye a pajta mögötti árokpart. Amikor hosszú percekig (órákig) ott üldögél, én pedig állok mellette, mindig terveket szövögetek.
  • a jelenlegi állás szerint féltető fog kerülni az épület tetejére: az a ferde, hátrafelé csapott fajta (nem az én ötletem, de szerintem zseniális, mert így talán kigazdálkodható a rengeteg egyéb felújítási munka mellett).

  • elképzelhető, hogy a saját kis nyárerdőnkből fogunk faanyagot nyerni a féltetőhöz.
  • nem szívesen vágatok ki fákat, hármat-négyet sem (mindegyikhez kötődöm), ugyanakkor nem szívesen hagyok ősrégi épületet tető nélkül évekig, úgyhogy nem nagyon van más választásunk.
  • apropó: úgy látszik, idén ősszel kivágják az épület mögötti, veszélyes fákat: ez nem az erdőnk területe, hanem a rá merőlegesen húzódó árokpart. A kőrisfák éppen a pajta mögött magasodnak, és kb. tíz éve, egy viharban végzetesen meg is rongálták a tetejét;

  • tulajdonképpen előnyösebb a pajta fekvése a telken belül, mint magáé a házé, hiszen közel van az erdőhöz és messzebb van az úttól.
  • a lelki szemeim előtt nagyon letisztult enteriőrt látok, egyterű nappali-konyhával, különálló nagy hálószobával (esetleg két kisebb szobával) és fürdővel;
  • én vagyok az az ember, aki a dézsából kiképezett kádakra mindig csak a száját húzta, hogy "hú, de machen." jelenleg komolyan fontolgatom a témát.
  • mindenhová vaskályhát képzelek a fentiekhez;
  • a pajta lesz az a hely, ahol mindent felhasználunk az eddig megmaradt-felszedett padlókból, amit csak tudunk;
  • imádom az íves részeit meg az "ipari" jellegét, és ki is fogom hangsúlyozni, ahol csak tudom.

Nektek van hasonló projektetek házon vagy telken belül?




Megjegyzések

  1. Gyönyörű ez a pajta, én sem hagynám veszni <3 nálunk talán a góré az, ami egy kis varázslatra vár. Igazából csak rendet kellenne rakni a környéken - és még millio helyen az udvaron -, mert szerkezetileg semmi baja. Álom-terveimben a most 3 éves lányom kuckója lesz... én meg megyek vele ;) :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mona, a nagyszüleim kertjében volt góré: hogy imádtuk!

      Törlés
  2. ...persze fotóháttérnek sem elhanyagolható ;) a blogomon lehet, csak az a kép van fenn róla, amikor a kis szegecses komódomat fotóztuk <3 az ellentétek vonzásában még szebb mindkettő ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majd én is fotózok a pajta téglafala előtt, igazad van: a természetes anyagok struktúrája utánozhatatlan. :)

      Törlés
  3. Gyönyörű a pajta! A hangulata mesés, a tégla struktúrája... :-) Le a kalappal, hogy a nagy házon végzett rengeteg munka mellett a megmentésén is fáradoztál! Nagyon izgalmasan hangzanak a terveid.
    Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy tűnik, az egyik nálunk dolgozó szakember érti is, hogy milyen a szemléletmódom: hogy nem grandiózus, mindent felforgató (és számunkra nagyon drága) stílusban kellene kicserélni és lenullázni a dolgokat, hanem javítgatni és lehetőleg költséghatékony módszerekkel megmenteni őket.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p