Ugrás a fő tartalomra

Minek neked az a pajta? (II. rész)

Elárulok néhány titkot.


  • terveim vannak a pajtával kapcsolatban, de nem konkrét üzleti tervek; egyszerűen csak tudom, hogy jó lesz, ha ez az épület is a miénk marad.
  • idén nyáron a kitakarítását és a falai vízszigetelését elvégeztettük, több idő viszont nem jutott rá, annyit kellett a főépülettel foglalkozni.
  • biztosan nem máról holnapra lesz belőle valami, úgyhogy ez a történet is türelemre (és kitartásra, kreatív gondolkodásra, no meg: árral szemben menni) tanít.

  • a macskánk egyik kedvenc helye a pajta mögötti árokpart. Amikor hosszú percekig (órákig) ott üldögél, én pedig állok mellette, mindig terveket szövögetek.
  • a jelenlegi állás szerint féltető fog kerülni az épület tetejére: az a ferde, hátrafelé csapott fajta (nem az én ötletem, de szerintem zseniális, mert így talán kigazdálkodható a rengeteg egyéb felújítási munka mellett).

  • elképzelhető, hogy a saját kis nyárerdőnkből fogunk faanyagot nyerni a féltetőhöz.
  • nem szívesen vágatok ki fákat, hármat-négyet sem (mindegyikhez kötődöm), ugyanakkor nem szívesen hagyok ősrégi épületet tető nélkül évekig, úgyhogy nem nagyon van más választásunk.
  • apropó: úgy látszik, idén ősszel kivágják az épület mögötti, veszélyes fákat: ez nem az erdőnk területe, hanem a rá merőlegesen húzódó árokpart. A kőrisfák éppen a pajta mögött magasodnak, és kb. tíz éve, egy viharban végzetesen meg is rongálták a tetejét;

  • tulajdonképpen előnyösebb a pajta fekvése a telken belül, mint magáé a házé, hiszen közel van az erdőhöz és messzebb van az úttól.
  • a lelki szemeim előtt nagyon letisztult enteriőrt látok, egyterű nappali-konyhával, különálló nagy hálószobával (esetleg két kisebb szobával) és fürdővel;
  • én vagyok az az ember, aki a dézsából kiképezett kádakra mindig csak a száját húzta, hogy "hú, de machen." jelenleg komolyan fontolgatom a témát.
  • mindenhová vaskályhát képzelek a fentiekhez;
  • a pajta lesz az a hely, ahol mindent felhasználunk az eddig megmaradt-felszedett padlókból, amit csak tudunk;
  • imádom az íves részeit meg az "ipari" jellegét, és ki is fogom hangsúlyozni, ahol csak tudom.

Nektek van hasonló projektetek házon vagy telken belül?




Megjegyzések

  1. Gyönyörű ez a pajta, én sem hagynám veszni <3 nálunk talán a góré az, ami egy kis varázslatra vár. Igazából csak rendet kellenne rakni a környéken - és még millio helyen az udvaron -, mert szerkezetileg semmi baja. Álom-terveimben a most 3 éves lányom kuckója lesz... én meg megyek vele ;) :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mona, a nagyszüleim kertjében volt góré: hogy imádtuk!

      Törlés
  2. ...persze fotóháttérnek sem elhanyagolható ;) a blogomon lehet, csak az a kép van fenn róla, amikor a kis szegecses komódomat fotóztuk <3 az ellentétek vonzásában még szebb mindkettő ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majd én is fotózok a pajta téglafala előtt, igazad van: a természetes anyagok struktúrája utánozhatatlan. :)

      Törlés
  3. Gyönyörű a pajta! A hangulata mesés, a tégla struktúrája... :-) Le a kalappal, hogy a nagy házon végzett rengeteg munka mellett a megmentésén is fáradoztál! Nagyon izgalmasan hangzanak a terveid.
    Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy tűnik, az egyik nálunk dolgozó szakember érti is, hogy milyen a szemléletmódom: hogy nem grandiózus, mindent felforgató (és számunkra nagyon drága) stílusban kellene kicserélni és lenullázni a dolgokat, hanem javítgatni és lehetőleg költséghatékony módszerekkel megmenteni őket.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...