Ugrás a fő tartalomra

Milyen volt az idei nyár?

Vegyesek az emlékeim: tudom, hogy egy ház soha nincsen készen, de a miénk még nagyon nincsen készen. Eközben irtó büszke vagyok azokra az eredményekre (vízszigetelés, lomtalanítás, aljzatbetonozás, asztalosmunkák), amelyeket júniustól szeptemberig értünk el, arra pedig még inkább, hogy kibírtuk a nyarat az építkezéssel egy fedél alatt.



Amióta házas életet élek*, gyakran elgondolkodom, hogy megéri-e. De hát, most már benne vagyok, ugyebár. 

*szójáték-overload

Nagyon eltökéltnek kell lenni hozzá, az biztos: minden reggel egy közhelyesen nagy levegőt venni, és csinálni. 

És ez, valljuk be, összeegyeztethetetlen a vakáció fogalmával, úgyhogy van egy kis bűntudatom meg hiányérzetem is. 

Mi kell a jó nyaraláshoz? Nekünk:

  • tengerpartozás
  • ráérős reggelek és esték
  • napközben kötetlen program némi kultúrával átszőve
  • finom ételek

A fentiek közül egy sem volt idén; ugyan, miből/mikor/hogyan is lett volna. Emlékszem, már júniusban úgy éreztem, hogy ha még egyszer ananászos-kókuszos párnát kell ennem a Lidlből, egészen biztosan ki fogok futni a világból :D, de bakker, tényleg ne legyen nagyobb bajunk soha. 

Kinéztem egy tök szép, eladó zöld faházikót, hogy majd abban fogjuk átvészelni a felújítást, és persze, hogy nem fért bele a keretbe. Úgyhogy, miután majd' minden nap integettünk a meg nem vásárolt házikónak az autóból, délután a közeli kisváros parkjában aludtunk ("azok a pesti hippifélék") és egyéb finomságok.


A három legjobb élményünk házon kívül:

1. Levendulafarm

- a szörp, a keresetlenség, a szorgos munka, a békés helyszín okán;

2. Berzsenyi niklai birtoka

- a gyerekek lelkesedése, a genius loci, a zseniálisan finom potyaszilva és -alma miatt;


3. a Lóci játszik zenekar koncertje 

- a kedves, hangulatosan feldíszített kis térnek és a barátoknak köszönhetően, és mert végre belefért a nyárba (én kb. a számaik felét szeretem, de ez most mindegy: nagyon tehetségesek, a show pedig profi).

Voltunk azért párszor úszni is a Balatonban, úgyhogy megint csak nem lehet helye panaszkodásnak. Fel is értékelődött, még az eddiginél is jobban. Otthon úgysem lehet fürdeni. :P


A ház körül az volt a legjobb, amikor a gyerekek édesen és okosan játszottak, illetve sok vidám percet szerzett a macskánk, R. arisztokratikussága a tégla- és cementporos dzsuvában.


Vettünk H-val egyforma ruhát, csodálatos, menő teákat kétszáz forintért, szőlőtövet, áfonyabokrot.

Nem én lennék, ha nem emelném ki azt a zenei élményt, amelyik az egész nyarat bearanyozta: ez idén a Haraszti Ádám Projekt lemeze, a Let It Flow volt. Nagyon dög és húz, ahol húznia kell, viszont finom, ahol annak van helye. Tetszik, hogy saját szerzeményeket tartalmaz, plusz ott voltam a lemezbemutatón, és mindig eszembe jut, milyen fantasztikusan jól szólt a jazzklubban. Mondjuk, nem kéne ezt is túlhallgatni, mert akkor már nem lesz olyan (palpitations feel like earthquakes), amikor az ötösről a hatosra vált - de most még többnyire olyan.






Megjegyzések

  1. Rengeteget végeztél a ház körül, úgyhogy szavad ne legyen. Egyébként a környezete is lehet élmény, csak más. Nekem már az is csoda volt, hogy házunk lett. Lesz ez majd jobb is, más, s milyen jó lesz ezekre a napokra visszagondolni. Mi rengeteget barangolunk a határban, falu körüli erdőkben, a környék erdeit, tavait fedezzük fel. Imádom, kikapcsol, s évek alatt mások is felfedezték, egyre többen vagyunk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Holdgyöngy, nagyon jó, amiket írtál és lelkesítő! Kicsit sajnálom, hogy csak nyár végére jöttem rá: ha például fatelepre megyünk, mert muszáj, nyugodtan összeköthetjük egy egynapos vagy félnapos kirándulással. Viszont örülök annak, hogy most már több módszerem van arra, hogy értelmesen töltsük az időt házon kívül akkor is, ha nincsen strandidő: könyvtár, múzeum, kisvasút...

      Törlés
  2. A niklai Berzsenyi-kúria meglátogatása még előttünk van, méghozzá biciklivel a tótól.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem, hogy nektek is tetszeni fog! Tudom, sok a kerékpáros, aki ott pihen meg, mindig nagyon tetszett, amikor mesélték, hogy az emlékház kertje kedvelt "megálló".

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p