Ugrás a fő tartalomra

A legalja

Szerző:
Most tényleg: kellett nekünk ez az egész?!  (Pár hónappal ezelőtt írt poszt, lehiggadás után adom közre. De azért közreadom. Úgyis kedvez az időjárás a hangulatnak...)

kezdem érteni azt a pengeszájat, a megkeményedett vonásokat... 

Az elmúlt hét azzal telt, hogy gondos előkészítéssel átvertek és pénzt csaltak ki tőlünk.

Majd, természetesen, nem végeztek el semmilyen munkát. 

Iszonyúan sokat dolgoztam és pakoltam, átszerveztem mindent, hogy létrejöhessen ez a dolog. Szétfáradtam és agyonidegeskedtem magam. És végig sejtettük, hogy nem lesz meg.

Pár héttel ezelőtt, amikor azt asszisztáltam végig, ahogyan az egyik családtagomat egészen gengszterszerű, ordenáré stílusban, a bunkóság, az átverés és az alpári fenyegetés egész napos adagolása közben költöztette arrébb egy cég párszáz km-rel, csak hüledeztem.

Erre velünk is majdnem ugyanaz történik.

[isn't it ironic]
próbáltam viccesnek találni, 
hogy 1976-os újságokat dobok ki rendrakás közben.
de már ez sem megy

Olvasom a neten a hasonlóan gusztustalan történeteket (pedig nem vagyok ennyire hülye, baromira nem keresem őket, ennek ellenére ma reggel is szembejött egy), és próbálom visszanyerni a nyugalmam.

Minek írok egyáltalán?

Semmi értelme.

Téma van ugyan.

Tudok ironizálni is (önvédelmi mechanizmus).

Csak kicsit drága lett ez a blogbejegyzés.

Mindeközben itt ez a fos időjárás.

Ráadásul óhatatlanul felidézett olyan eseteket – biztosan ti is átéltetek hasonlót –, amikor ki kell következtetned, hogy át vagy verve. Amikor a többi szereplő tud valamit, amit te nem, és... röhögnek rajtad a hátad mögött. A bizonytalanság, majd a totális magadra hagyottság keserű érzése, ugyanaz a kommunikáció-megvonásos buli: hogy nem számít, hogyan dolgozod fel. Hogy nem számítasz.

Érdekes egyébként, hogy mekkora erőt ad egy ilyen traumatikus élmény (mint mindegyik korábbi, analóg szituáció).

Mondhatni, bepöccentem. A rohadt életbe.

Írhatnátok figyelemelterelő dolgokat (pár hetes, cuki kiskutyák fotókkal. zsenge, zöldséges receptek. tökéletesen sikerült utazások. ilyesmi).

Update: ugyan a pénzünket nem kaptuk vissza, a kapott löket elegendő volt ahhoz, hogy néhány munkát illetően jóval keményebben tárgyaljak, illetve, rátett egy olyan spórolási és megfontoltság-kényszerpályára, amelynek köszönhetően nagyjából sikerült kompenzálni a kiesett összeget.

A napokban pozitív bejegyzések várhatóak. :-)




Megjegyzések

  1. Névtelen2019. október 1. 23:40

    Ó, te jó ég! Miért "kell" minden építkezésen/felújításon maffiamódszerekbe botlani?! Gátlástalan kontárok, érzelmi vagy pénzügyi zsarolás, a tulajdonos terrorizálása... Ennek (egyáltalán nem) cuki változata volt első villanyszerelőnk, joviális bácsika (ajánlásra), aki hetente egyszer feltűnt pár órára, irdatlan rendetlenséget és koszt csinált, miközben nem haladt semmivel, ha mégis, véletlenül sem oda és az került, amit terveztünk. Miközben toporgott a burkoló, a festő, a konyhás, ő kényelmesen tízóraizott az általa előidézett káosz tetején. Mikor 1 hónap alatt sem végezte el a 3 napos munkát - nos, akkor keresni egy új, megbízható szakembert, aki még abban az évben ráér, komoly kihívás volt. Komoly csúszás és komoly veszteség. A festő persze addig máshová ment dolgozni, ahogy a többi valódi szakember is.
    Elismerésem, hogy erőt merítettél a traumából, és még nagyobb átgondoltsággal tudtad kompenzálni a veszteségeket!
    Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. country komfort2019. október 4. 5:59

      Luca, most úgy érzem, virtuálisan megittunk egy italt együtt. Egy welcome italt: welcome to házfelújítás....

      Joviális bácsika: fülig ér a szám. :D

      Te is többször gondoltál arra, hogy sztorinak (majd) jó (lesz), de benne lenni mennyire gáz?

      Több hullámban kaptunk a megbízhatatlanságból és terrorból egyébként azóta is.

      Törlés
  2. Névtelen2019. október 5. 2:34

    Welcome to the jungle... - ahogy a sláger is megmondta. :-) Kegyetlen. Végig túlélésre játszottunk - és az általad szellemesen Latte Faktornak nevezett jelenség maximális kiküszöbölésére. Monty Python és Dürrenmatt keveréke az élmény.
    Ebbe a vonulatba illik: tömörfa, fecskefarok csapolással készült, hátlapos polcrendszert örököltünk az ingatlannal. Centi vastag lakkréteg borítja (ugyanannak a Mekk mesternek a műve, akitől vettük a lakást, és aki ráburkolt a meseszép eredeti cementlapra), de így is letagadhatatlan, hogy a fa eredeti színe és erezete gyönyörű. Elképzelni sem tudom, milyen megfontolásból mázgálta le 2 évente... Bár lenne idő lecsiszolni róluk a rettenetet!
    Te eljutottál már a sztorizós fázisba?
    Egy pohár rozé mellett lehet, könnyebb. :-)
    Luca

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk