Mielőtt folytatnám a munkanaplót, írok pár szót az elmúlt hónapok (évek?) nagy dilemmájáról, a mások által gyakran ferde szemmel és/vagy értetlenül nézett, szimplán őrültségnek titulált, minduntalan eltitkolt, hatalmas nagy* szerelmemről, a kert hátsó részében álló téglapajtáról.
*kb. 80 négyzetméteres
Két évvel ezelőtt, a házvásárláskor maga a hirdető is azt mondta rá, hogy "a tégla melléképület elbontandó vagy felújítandó."
Oké: ő volt az eladó, persze, hogy úgy fogalmazott, mintha meg is lehetne menteni.
Hát, igen. Vagy-vagy. El kell dönteni.
A döntés összes anyagi vonzatával együtt. - gondolta magában az egyszeri vevő.
Mit nekem az összes anyagi vonzat! - vágta rá magában (ugyanaz) az egyszeri vevő.
 |
| ...és kiharcolta a vízszigetelést |
Szegény, sokkal jobb napokat látott, szépen rakott pajta! Leverte a vihar a tetejét, megütötték a fák a falát, nincs rendes alja, minden faanyag korhadt benne, és egészen két héttel ezelőttig nem volt talajvíz elleni szigetelése, illetve, tele volt a legdurvább istálló-mocsokkal, amit el lehet képzelni.
 |
| a bejáratnál belül van egy ilyen betonkád-szerűség |
Az elmúlt években a ház körül és más téren is történtek olyan dolgok, amelyek hatására ma már ugyan kevésbé szeretnék az a csillogó szemű, lánglelkű költő romantikus lelkületű fruska lenni, akinek sokszor definiáltam magam korábban - mégis beindítja a fantáziám ez az épület. Nem vagyok olyan fiatal, és nem is esik jól emlékezni arra, hányszor traumatizálódtam nagy rajongások miatt. Maradjunk annyiban, hogy többször, mint kellett volna.
(Miért, hányszor kellett volna? Hülyeség.)
Számítóbb akarok lenni és hidegebb. Nem olyan forrófejű. Kevésbé csökönyös. Óvatosabb. Az a vicc, hogy ezek a szavak mára mind pozitív kicsengésűek lettek számomra.
Nem tudok azonban egészen másmilyen lenni, mint amilyen tényleg vagyok. Ha valami megfog, akkor beletolom az energiát és neki szentelem a kellő akaratot és kreativitást.
És néha jó a vége.
Majd meglátjuk, ebben az esetben hogyan sikerül. Még mindig a folyamat elején tartunk.
És néha jó a vége.
Majd meglátjuk, ebben az esetben hogyan sikerül. Még mindig a folyamat elején tartunk.
 |
| annak a sittkupacnak az utolsó huszada, amit négy napig lapátoltam el, mert útban volt, más embert pedig nem találtam |
A fenti identitás-rizsa azért kell ide, mert szoros összefüggésben van a pajta megtartásával.
Úgy gondolom, hogy ez a jelenleg még romos épület jó szolgálatot tehet nekünk a későbbiekben.
Biztos vagyok abban, hogy a bontása és a helyére a 12 méternyi, embermagasságú kerítés megépíttetése szintén irdatlanul sokba kerülne.
Remélem, hogy megérte vízszigeteltetni. A kitakarítás mellett ez volt az első komoly lépés, amit a konzerválásáért tettünk.
Úgy kalkulálom, hogy talán tető alá tudjuk hozni még idén.
Mert terveim vannak Vele.
Mutass fotókat a vízszigetelt falakról, kíváncsi vagyok. Nyári nappalinak, jobb szó híján kiváló egy pajta, hány helyen látom. S valószínű másra is. A fala.építése szép. Tudtak a régiek, hiába.
VálaszTörlésRendben, írok részletesen a falszigetelésről egy külön bejegyzést, Holdgyöngy. Remélem, pár hónapon belül tényleg kiszáradnak a falaink! Igen, a pajta ilyesmi szerepet fog kapni. :-)
TörlésSzia! Jaj de jó, hogy megint elkezdtél posztolni. Nálunk pont akkor kezdődött egy őrült hajtás amikor az elmúlt pár poszt írodott, így most egyszerre olvastam mindet. Ez ahhoz hasonlított mint amikor a Netflixen binge watching van. Csodálom kitartásodat, és biztos, hogy meg fogja érni megmenteni a pajtát. Sok minden lehet belőle:
VálaszTörlés1. vendégház
2. gyerek biodalom
3. nyári konyha
4. alkotó szféra
5. nyugis menekülő tér
stb., stb., stb.
Jobb kezem sérült, így nem igazán tudok gépelni, csak két ujjal. :(
Várom a napló hátralévő részeit. :)
emiGrants, először is, vigyázz magadra. :-) Tudod, nem szoktam ilyen kvázi-ezoterikus szövegeket nyomni, de most is úgy éreztem, amikor beléptem a pajtába - pedig hidd el, semmilyen értelemben nem lelkesítő látvány -, hogy olyanok az arányai, energiái, hogy meg kellene menteni. Szuperek az ötleteid!
Törlés