Ugrás a fő tartalomra

Minek neked az a pajta? (I. rész)

Mielőtt folytatnám a munkanaplót, írok pár szót az elmúlt hónapok (évek?) nagy dilemmájáról, a mások által gyakran ferde szemmel és/vagy értetlenül nézett, szimplán őrültségnek titulált, minduntalan eltitkolt, hatalmas nagy* szerelmemről, a kert hátsó részében álló téglapajtáról. 


*kb. 80 négyzetméteres

Két évvel ezelőtt, a házvásárláskor maga a hirdető is azt mondta rá, hogy "a tégla melléképület elbontandó vagy felújítandó." 

Oké: ő volt az eladó, persze, hogy úgy fogalmazott, mintha meg is lehetne menteni.

Hát, igen. Vagy-vagy. El kell dönteni.

A döntés összes anyagi vonzatával együtt. - gondolta magában az egyszeri vevő.

Mit nekem az összes anyagi vonzat! - vágta rá magában (ugyanaz) az egyszeri vevő.

...és kiharcolta a vízszigetelést

Szegény, sokkal jobb napokat látott, szépen rakott pajta! Leverte a vihar a tetejét, megütötték a fák a falát, nincs rendes alja, minden faanyag korhadt benne, és egészen két héttel ezelőttig nem volt talajvíz elleni szigetelése, illetve, tele volt a legdurvább istálló-mocsokkal, amit el lehet képzelni.

a bejáratnál belül van egy ilyen betonkád-szerűség

Az elmúlt években a ház körül és más téren is történtek olyan dolgok, amelyek hatására ma már ugyan kevésbé szeretnék az a csillogó szemű, lánglelkű költő romantikus lelkületű fruska lenni, akinek sokszor definiáltam magam korábban - mégis beindítja a fantáziám ez az épület. Nem vagyok olyan fiatal, és nem is esik jól emlékezni arra, hányszor traumatizálódtam nagy rajongások miatt. Maradjunk annyiban, hogy többször, mint kellett volna. 

(Miért, hányszor kellett volna? Hülyeség.)

Számítóbb akarok lenni és hidegebb. Nem olyan forrófejű. Kevésbé csökönyös. Óvatosabb. Az a vicc, hogy ezek a szavak mára mind pozitív kicsengésűek lettek számomra.

Nem tudok azonban egészen másmilyen lenni, mint amilyen tényleg vagyok. Ha valami megfog, akkor beletolom az energiát és neki szentelem a kellő akaratot és kreativitást.

És néha jó a vége.

Majd meglátjuk, ebben az esetben hogyan sikerül. Még mindig a folyamat elején tartunk.
annak a sittkupacnak az utolsó huszada, 
amit négy napig lapátoltam el, mert útban volt, 
más embert pedig nem találtam

A fenti identitás-rizsa azért kell ide, mert szoros összefüggésben van a pajta megtartásával.

Úgy gondolom, hogy ez a jelenleg még romos épület jó szolgálatot tehet nekünk a későbbiekben.

Biztos vagyok abban, hogy a bontása és a helyére a 12 méternyi, embermagasságú kerítés megépíttetése szintén irdatlanul sokba kerülne.

Remélem, hogy megérte vízszigeteltetni. A kitakarítás mellett ez volt az első komoly lépés, amit a konzerválásáért tettünk.

Úgy kalkulálom, hogy talán tető alá tudjuk hozni még idén.

Mert terveim vannak Vele.






Megjegyzések

  1. Mutass fotókat a vízszigetelt falakról, kíváncsi vagyok. Nyári nappalinak, jobb szó híján kiváló egy pajta, hány helyen látom. S valószínű másra is. A fala.építése szép. Tudtak a régiek, hiába.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rendben, írok részletesen a falszigetelésről egy külön bejegyzést, Holdgyöngy. Remélem, pár hónapon belül tényleg kiszáradnak a falaink! Igen, a pajta ilyesmi szerepet fog kapni. :-)

      Törlés
  2. Szia! Jaj de jó, hogy megint elkezdtél posztolni. Nálunk pont akkor kezdődött egy őrült hajtás amikor az elmúlt pár poszt írodott, így most egyszerre olvastam mindet. Ez ahhoz hasonlított mint amikor a Netflixen binge watching van. Csodálom kitartásodat, és biztos, hogy meg fogja érni megmenteni a pajtát. Sok minden lehet belőle:
    1. vendégház
    2. gyerek biodalom
    3. nyári konyha
    4. alkotó szféra
    5. nyugis menekülő tér
    stb., stb., stb.

    Jobb kezem sérült, így nem igazán tudok gépelni, csak két ujjal. :(

    Várom a napló hátralévő részeit. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. emiGrants, először is, vigyázz magadra. :-) Tudod, nem szoktam ilyen kvázi-ezoterikus szövegeket nyomni, de most is úgy éreztem, amikor beléptem a pajtába - pedig hidd el, semmilyen értelemben nem lelkesítő látvány -, hogy olyanok az arányai, energiái, hogy meg kellene menteni. Szuperek az ötleteid!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Saját kútfő (1. rész)

Megvettük a házat másfél évvel ezelőtt, és annyira naivan bólintottunk egy csomó hiányosságára, hogy ma már csak mosolyogni tudok rajta. Derékmagasságig vizesedik a fal? Semmi gond, majd ezzel kezdjük! Lóg a nyári konyha ajtaja a zsanérról? Hát, igen, érthető, nem mai csirke már. Nincs teteje a kútnak? Persze, azt sem fogjuk így hagyni. 

Hogy is hagynánk így.
Ez a csillogó szemű, felújításra kiéhezett, elhamarkodottan sokat vállaló hozzáállásom - a korlátozott anyagi lehetőségekkel párosítva - azóta sok fejtörést okozott saját magamnak, de szerencsére, a kút még a könnyebben teljesíthető feladatok közé tartozott. És már nagyon bökte a szemem a téglákkal lenyomott, ferdén odacseszett ráhelyezett paladarab is.
"Csak" anyag kellett hozzá - és ember. 
Mondom, naïveté...
Volt terv a fejemben, le is rajzoltam filccel, khm, perspektivikusan, egy darab papírra, aztán finomítottam rajta, győzködtem a kiszemelt embert, hogy menni fog ez neki, a gyerekeket pedig minden sétánál figyelmez…

Hidegburkolat: a győztesek I.

Vettem a bátorságot: a házban egyik este a telefon kijelzőjén látható kép alapján választottam ki a fürdőkbe kerülő padlólapok közül a két befutót úgy, hogy nem láttam őket bemutatóteremben. Merész, majdhogynem vakmerő módszer, ugye? 

Csak saját felelősségre szabad ilyet csinálni! 
Nem nagyon okos dolog akkora horderejű döntést, mint amilyen az éveken át nézendő hidegburkolatok kiválasztása, online meghozni, de az a helyzet, hogy az előző burkolatos bejegyzésekben (1. rész & 2. rész) taglalt, bemutatótermekben gyűjtött inspirációkat így absztraháltam (vagy mi), a rendelési idők miatt ki akartam mondani az utolsó szót és hát, állati jó szemem van. Nem bántam meg a választásaim, sőt. 
Tudtam, hogy szofisztikált, időtálló, nem vibráló, nem túlzottan markáns vagy túl divatos mintájú, alapszínüket tekintve mindenképpen világos lapokat akarok (a fő fürdőszoba eléggé sötét), ha lehet, kis csavarral, mert a visszafogottan vízparti stílusú nyaralóba ez belefér. Így lett egy pici poén is, és…