Ugrás a fő tartalomra

Vasárnap, macskakő

Pár órára elmentünk Szentendrére, és a bor- és jazzfesztivál miatti tömeg ellenére sikerült egy tökéletes délelőttöt kerekíteni. Fogalmam sincs, hogy van ez: most kellett a zsúfoltság meg a poharak koccanása a jó hangulathoz.


Az építkezéshez annyi köze volt csak a túránknak, hogy spontán gyűjtöttem színmintákat kapukról. Ha lesz nálunk a háznál fakó mentaszín, akkor beltérben, mivel kint nincsenek szép fafelületeink (például kapu), illetve, ami van: a tornác, az egyrészt nagyon öreg fából van, másrészt egyértelműen sima falusi zöld színű -- de óvatos vagyok a mentával kapcsolatban a divatossága miatt is. Már nem is annyira menő, mint pár éve, de azért nagyon inspirálnak ezek az árnyalatok. Hiába nem echte falusi dolog, egyszer mindenképpen lesz dézsába vagy kőedénybe ültetett növény is nálunk; mindent feldob és meseszerűvé tesz az a sok levél és inda.



Cukik voltak a macskák.

junior

senior

Tökéletes volt a vénasszonyok nyara-időjárás, és nagyon jólesett a koncert. Megérte köré szervezni a sétát; mondjuk, én már a hangpróbánál is vigyorogtam (akkor éppen a templomdombról néztük a Blagovesztenszka tornyán összezsúfolódó galambokat, és hát, ott is igen jól szólt). A többfelől felhangzó déli harangszó után élőzenét hallgatni a főtéren: ⭐️⭐️⭐️⭐️⭐️


Ahogy korábban többször írtam, bennem van fegyelmezettség a lehúzós fesztiválkajákkal kapcsolatban, anyagi és sorbanállási okokból, pedig én nagyon szeretek enni-inni (és nagyon ingerült leszek, ha éhes vagyok). Most fagyiztunk, de szerintem felejtős volt (Szamos) -- nem ettől volt szuperjó az egész. Ti hogyan szoktatok ilyen helyzetekben költeni?

Külön imádtam, hogy E. számára mekkora élmény a patak, akkor is, ha pontosan egy nappal azelőtt látott egy másikat.







Megjegyzések

  1. A költésről... Ha vennék valamit rögvest eszembe jut az a rengeteg cucc, bedobozolt porcelán, csetresz, kutyafüle, amit szortíroznom, "életre keltenem, vagy elajándékozni kellene.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Márta, ez nagyon jó módszer! Ma egy másik fesztiválon újra rajottem arra is, hogy édességet sem kéne venni a vurslikban...

      Törlés
  2. Remek feltöltődés lehetett! :-)
    A türkiz/menta/duck egg's blue levegős és vidám. Örök és klasszikus, akár a jól megválasztott cementlap, a divathullámokon túl is van érvényes helye (szerintem). A valódi anyagok felülmúlhatatlanok, akármilyen kopott, megviselt egyik-másik kapu, mesés látvány.
    Vásárlás: lehetőleg semmit! :-) De ha szükséges (pl. kétfülű leveses csésze, mert évszaktól függetlenül nagy levesfogyasztók lettünk, de gyömbérteához, tejeskávéhoz is használjuk), ÉS hatalmas szerelem első látásra, akkor minden további nélkül (ahogy William Morris bölcsen javasolta). Étkezés: piknik. Termosz, kockás pléd és terítő. Mivel általában nem finom, nem friss és szerfelett drága a vásárokon az enni- és innivaló. Tipikusan a kosárba kerül: változatosan fűszerezett falatnyi zöldség/húsgombóc, a sütőben gyorsan elkészül. Tésztasaláta dobozkákban (spenót+feta vagy brokkoli+kéksajt vagy paradicsom+mozzarella, stb.). Mindenféle, ami maszatolás nélkül fogyasztható. Jó móka, általában közönségsikert arat. :-D
    Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Luca, szenzációs ötletek! Meg is fogom valósítani őket a következő városnézéskor. Viselkedésmintaképpen sem utolsó - azaz, mit látnak a gyerekek a szüleiktől egy-egy programon. Ráadásul szerintem a szándékos alulfogyasztás és alulköltés egyenes következménye, hogy tényleg megnövekszik annak a tárgynak / ételnek / italnak az értéke, amit nagyritkán megveszünk, és emlékezetesebb lesz.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...