Ugrás a fő tartalomra

Őszi munkák: folyamatban

A három legjobb dolog az elmúlt napokban: az, hogy megérkezés után pár perccel három őzet láttam áthaladni a kerten az erdő felé; az, hogy be tudtam gyújtani a cserépkályhába és az, hogy nálam volt a meleg, bélelt favágóingem. Gyors bejelentkezés.


Kapszulagardrób (ha-ha) címén is ezt tudom kiemelni: bár nem szeretem a pirosat, ez a plüssel bélelt, akciósan vásárolt kültéri kabátszerűség eddig legalább ötvenszeresen hozta be a kétezer forintos árát, mert ennyiszer fáztam volna meg nélküle. ("Put on anything you want. If we're gonna go out there, we're gonna go out there comfortable. Some of us.")

Most nagyjából a következő munkálatok folynak, illetve várhatóak a ház körül:

- villanyszerelés;
- beltéri falvakolás;
- hajópadló-tervezés és -rendelés;
- fűtésszerelés (szenvedés a gázcsonk megtalálásával);
- hidegburkolás.

Történt még két előremutató dolog: 

- a kert aljában fákat és mogyoróbokrokat vágattunk ki (ott egyszer valószínűleg veteményes lesz, illetve gyümölcsfákat szeretnék);
- elvitték az építési törmeléket (!!!)






Megjegyzések

  1. Hatalmas haladások, gratulálok.A kabát az egy csoda, ahogy írod. A kályhabegyújtásról/.tól nosztalgikus hangulatom támadt. Nagy öröm amikor sikerül, főleg egy próbálkozónak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Holdgyöngy! Jó érzés visszatalálni ilyen egyszerű dolgokhoz, mint a cserépkályha melege. Érdekes módon nem is a "hideg" házban fáztam meg, hanem később, a városban.

      Törlés
  2. Kb. 5 hete olvastam blogodat utoljára, (térd sérülés, családlátogatás stb., stb.) és tényleg, hihetetlen haladás észlelhető. Gratulálok! Roy is meg én is nagyon kiváncsiak vagyunk, hogy hogyan fog összejönni nálatok minden, és bár régen volt, most ezzel kapcsolatban azonnal eszembe jutott amikor ősrégen mi is örültünk minden kis haladásnak a végső cél felé. Egy angol barátunk vett egy házat Almádiban és Roy egész lendületbe jött a tervezéssel. Minden jót a sok munkához, igérem mostantól szorgalmasabban fogom olvasni bejegyzéseidet. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. emiGrants, minden kommentednek nagyon örülök! Arra én is kíváncsi vagyok, hogyan jön majd össze minden nálunk. Vannak spórolós terveim, mert nagyon kimerültünk a végére, a szó összes lehetséges értelmében. Almádi: de szuper! És ti is jártok arrafelé?

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p