Még mindig kétséges, hogy milyen nagyobb felújítási munkák fognak beleférni a költségvetésbe és az időbe idén nyáron, ezért azzal a sok aprósággal haladunk, amivel lehet - és amivel muszáj.
 |
| meglepetés; rá nem emlékeztem tavalyról |
A hét első két napjára fantasztikus időt jósoltak, úgyhogy tudtam, hogy kizárólag akkor vagyok hajlandó szétdolgozni magam a kertben, ha úszhatunk is. Így is tettünk.
Van egy strand-SOS-táska az autóban, mert az évek során többször előfordult, hogy útközben spontán megálltunk fürdeni, és ugyan a gyerekek néha ("valamit valamiért" és hasonlóan szimpatikus szülői dumákkal) rávehetőek arra, hogy pamutalsóban ússzanak, ez esetemben azért neccesebb. Vettem én már két számmal nagyobb tűzpiros bikinit egy vagyonért magamnak az úszógumi-árustól, szóval, próbálok ezekre a helyzetekre felkészülni.
Nagyon szeretem a partrészt, ahová járunk. Megnyugtató, szellős.
Úszás után jött a finom gereblyézés (3000 m2-ből amennyit sikerült: kb. a járda-árok környékét és az előkertet), metszőollózás, gyomirtás, komposztra hordás. Verandasöprés, portörlés, porszívózás, ágyáthúzás, kapufestés.
És az élet apró örömei: mosakodás :-), tiszta ruha, sebtapasz a kezedre, jéghideg kóla, almaízű alma, kiscsoki negyven forintért.
A vitorlás szoba ajtajára Anyukám varrt egy füzért a lányom régi farmerruhájából, és kitettük az anno az utcán talált kis hajómodellt is. (Nem is bánom, hogy egy csomó képen ott van a virágos műanyag tapéta és a linóleum; egyszer majd jó lesz visszaemlékezni, hogy ilyen volt.)
A kerti izomláztól még egy minimáldekorra maradt erőm: kitettük a szent (amúgy pécsi) munkagép fotóját és néhány régi, kiesett és megmentett könyvlapot.
Egy vicces és titkos dolog csak nektek, csak itt: a hazafelé úton elkanyarodva újra megnéztem kívülről a házat, amit anno az orrunk előtt vettek meg.
Hátha újból el akarják adni, thinking wishfully.
Tisztában vagyok azzal, hogy ez olyan, mint az exed adatlapját felkeresni a Facebookon (tudom, ez senkire nem jellemző; én is csak olvastam róla valahol, muhaha), de nem tudtam leküzdeni a vágyat. Sajnos nincs kint az eladó tábla, ellenben osztatlan, fehér műanyag ablakokra cserélték a régi fakazettásakat. Ennek a praktikumát és a költséghatékonyságát egy pillanatig sem vitatom, de hát, naggyon kemény a változás. (Egy valaha teljes mértékben helyi védelem alatt álló, kuriózumszámba menő, híres művészhez kötődő épületről beszélünk.)
Csúnya analógiák jutnak eszembe dilettantizmusról, ízlésficamról, sors fintoráról.
Fontos lecke arról, hogy az ég szerelmére, óvatosan nyúljunk a régi építészeti értékekhez.
Aztán voltunk Török Ádám és a Mini-koncerten, szuper volt, a tizenegy és fél éves bluesgitárosukkal együtt. Újra megállapítottam, hogy - rossz hír a fesztiválbüféseknek - sem sör, sem kilencszáz forintos sült krumpli nem kell ahhoz, hogy igazán jól érezzem magam, csak zene.
A házatok, kertetek (útközben olvastam valahol a múltkori bejegyzésed) gyönyörű, ne sajnáld a másikat. A faluban nálunk is tettek egy hasonló épületre műanyag ablakot, sikoltoztam. Nem értettem, nem látnak?Nem. Múltkor én is visszanéztem régi fotókat, döbbenetes a változás, az lesz nálatok is. A kerti munka utáni felüdülésnél bizony nincs jobb!
VálaszTörlésHoldgyöngy, azért is mentem vissza, hogy a megszépítő emlékezetet kicsit korrigáljam, és ne mitizáljam már az egekig magamban azt a házat. Közben sajnálom, hogy az egykori fénye így kopik meg. A saját házunk iránt egyre erősebben érzek. Egyébként a mi falunkban is dívik a műanyag nyílászáró, és akkor a meggypiros műcserép-lemezt még nem is említettem, hajjaj.... egyszerűen levetetik a helyi védelmet az épületekről, és attól kezdve szabad a pálya.
TörlésMűanyag ablakok?!?!?! Basszus. :( Erre valami ízlés-rendőrséget kellene alapítani, és büntetést kiszabni :P Sovány vigasz, de a penészedéssel ők fognak szívni...
VálaszTörlésIgen, igen, ezt a kommentet is megtaláltam!! Penész: egyetértek, és persze, nem jó megfázni a nem tökéletesen záró, régi ablakok miatt, de az a helyzet, hogy a régi házak mikroklímája sem véletlenül van úgy...
Törlés