Ugrás a fő tartalomra

Vásárlás helyett: MFKH

...azaz: mindent fel kell használni. Mostanában, mivel csütörtökönként a blog Facebook-oldalán retrospektív napot tartunk, visszaolvastam a régebbi blogbejegyzéseket, és nagyon vigyorogtam, mert kiderült, hogy már 2013-ban is bőven megvolt ez a mániám. Érdemes átgondolni, hogy mi mindent használunk az otthon felhalmozott dolgok közül; és, ha nem tudunk könyörtelenül lomtalanítani, (mint például én), akkor mi az, amit értelmesen tudunk hasznosítani. Mutatok néhány új, - magamnak is - reményt adó, rendezettebb otthon felé mutató példát. Azért messze még a vége, de: folytassuk, hajrá!


A cementlap-vonzalmamról sokszor írtam már. A házba is szereztem többféle mintából pár darabot - természetesen már akkor, amikor Háznak még híre-hamva sem volt... Nagyon tetszik, amikor dekorációként úgy használják, hogy négy darabot keretbe foglalva kitesznek a falra. Ez olyan terekben is nagyszerű, amelyekben túl sok lenne az arabos mintakavalkád, de azért kell valami vagányság. Sokkal jobban bejön, mint a patchwork-mintázat, amikor max. árnyalataiban hasonló, de különböző mintájú lapokat válogatnak össze; nem vitatom, hogy az is nagyon mutatós, de az én szememnek mindig olyan vibráló-disszonáns attól, hogy egy minta nem tud kibontakozni benne.

A házikó-polc a csecsebecsék közül a dekoratívabbak és nem könnyen elgurulós fajták (fülbevaló, üveggolyó...) tárolója.

a lány-változat
A már megmutatott nagy papírbetű párja, egy bakelitlemez és néhány fülbevaló az ajándékba kapott fonott fali tárolóban. 


Régi autós kártya, foszforeszkáló csillagok, csíkos kutya: ezek felhasználása még folyamatban van. Az autós kártyát (mennyire király már??!!) bekeretezzük, a csillagok az ágy köré kerülnek majd, a kutyát pedig valamelyik polcra tesszük ki.


Citromos égősor: kettőt is vettem, és több hónapon át rakosgattam őket. Az egyiket (a citromsárga, 2 méter hosszút) végül elajándékoztam, a rövidebb, lime-okból álló maradt a miénk. Jobb híján ez most az esti fény, de annyira megszerettük, hogy már csak olvasólámpa kell. És az adalék, hogy egyszer félálomban zseniálisan "megterveztem" egy pontosan ilyen izzósort, aztán felkeltem, és a világhálón meg is találtam a már létező formáját, csak még kedvesebbé teszi a számomra. 

Alternatív lisztek és reformélelmiszerek: tényleg be akarom tartani a fehérliszt- és cukormérséklést, úgyhogy a hónap elején beszereztem az alábbi adagot - ez azt is jelenti, hogy ellenállok az alacsony árú finomlisztnek és kristálycukornak, és inkább ezeket használom nagyon spórolósan, pl. a liszteket zabpehellyel vegyítve. A mennyiség persze, nem biztos, hogy egy egész hónapra elég, de a lényeg: tegnapelőtt nagyon-nagyon finom epres clafoutis-t sütöttem ohne tojás, ohne tejtermék (mit Kokosmilch), ohne glutén, UND ohne Zucker. :-)


Ti milyen tárgyakat találtatok otthon, rendrakáskor, amiket új formában használtok fel?




Megjegyzések

  1. Oh, az újrahasznosítás az nálunk is nagyon divatban van: kezdve attól a még Brightonban, a járdán talált kirakott fejfával, amelyet ott és akkor felhasználtunk, mint fejfát amikor Roy saját maga barkácsolt egy dupla ágyat Alex fiunknak és miután elhoztuk magunkkal 2006-ban, pad hát támlája lett belőle. Ma már kicsit romos a pad, de még mindig működik Béren. Apropos Bér: amikor a kisházat renováltuk, az elv az volt, hogy minden, a másik két renovációból megmaradt, építési anyagot először fel kell használni. Így is történt és nemcsak sódert vagy cementet használtunk fel, hanem csempét, régi asztalt, a pesti lakás udvarán talált/kapott cserepeket, megmaradt lambériát olyan mértékben, hogy annak a háznak jelenlegi stílusát leginkább eklektikusnak lehet nevezni. Mivel mind a három tetőt újjáépítettük, onnan is megmaradt rengeteg, még használható gerenda, szarufa stb. Azokból is lett mindenféle dísz, fénykép keret, stb. A régi, félig szuvas mestergerendát is megmentettük és mivel a tetőcsere után statikai szerepe már nem volt, az is dísz lett a csiszolás és pácolás után. Persze egy ilyen 50 kilós tölgy gerendát nem a polcra raktunk, hanem két oszlopra a plafon alatt, MINTHA valódi mestergerernda lenne. Azt hiszem abbahagyom, mert ha nem, akkor még délután is itt ülnék és írnék. Az én esetem is bizonyítja, hogy ha az embernek van olyan háza amit saját maga hoz rendbe, az állandóra a fejében és a szívében lakozik és órákon keresztül tudna mesélni róla. Gondolom ezt már Te is felfedezted. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. emiGrants, köszi, tök jó példák. Majd amikor a pajtából próbálom kivakarni a régi kocsikerekeket és lószerszámokat (??!!), fel fogom idézni ezt a hozzászólásodat, hogy aszondja, VAN értelme. Keep going. ;D

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…