...azaz: mindent fel kell használni. Mostanában, mivel csütörtökönként a blog Facebook-oldalán retrospektív napot tartunk, visszaolvastam a régebbi blogbejegyzéseket, és nagyon vigyorogtam, mert kiderült, hogy már 2013-ban is bőven megvolt ez a mániám. Érdemes átgondolni, hogy mi mindent használunk az otthon felhalmozott dolgok közül; és, ha nem tudunk könyörtelenül lomtalanítani, (mint például én), akkor mi az, amit értelmesen tudunk hasznosítani. Mutatok néhány új, - magamnak is - reményt adó, rendezettebb otthon felé mutató példát. Azért messze még a vége, de: folytassuk, hajrá!
A cementlap-vonzalmamról sokszor írtam már. A házba is szereztem többféle mintából pár darabot - természetesen már akkor, amikor Háznak még híre-hamva sem volt... Nagyon tetszik, amikor dekorációként úgy használják, hogy négy darabot keretbe foglalva kitesznek a falra. Ez olyan terekben is nagyszerű, amelyekben túl sok lenne az arabos mintakavalkád, de azért kell valami vagányság. Sokkal jobban bejön, mint a patchwork-mintázat, amikor max. árnyalataiban hasonló, de különböző mintájú lapokat válogatnak össze; nem vitatom, hogy az is nagyon mutatós, de az én szememnek mindig olyan vibráló-disszonáns attól, hogy egy minta nem tud kibontakozni benne.
A házikó-polc a csecsebecsék közül a dekoratívabbak és nem könnyen elgurulós fajták (fülbevaló, üveggolyó...) tárolója.
 |
| a lány-változat |
A már megmutatott nagy papírbetű párja, egy bakelitlemez és néhány fülbevaló az ajándékba kapott fonott fali tárolóban.
Régi autós kártya, foszforeszkáló csillagok, csíkos kutya: ezek felhasználása még folyamatban van. Az autós kártyát (mennyire király már??!!) bekeretezzük, a csillagok az ágy köré kerülnek majd, a kutyát pedig valamelyik polcra tesszük ki.
Citromos égősor: kettőt is vettem, és több hónapon át rakosgattam őket. Az egyiket (a citromsárga, 2 méter hosszút) végül elajándékoztam, a rövidebb, lime-okból álló maradt a miénk. Jobb híján ez most az esti fény, de annyira megszerettük, hogy már csak olvasólámpa kell. És az adalék, hogy egyszer félálomban zseniálisan "megterveztem" egy pontosan ilyen izzósort, aztán felkeltem, és a világhálón meg is találtam a már létező formáját, csak még kedvesebbé teszi a számomra.
Alternatív lisztek és reformélelmiszerek: tényleg be akarom tartani a fehérliszt- és cukormérséklést, úgyhogy a hónap elején beszereztem az alábbi adagot - ez azt is jelenti, hogy ellenállok az alacsony árú finomlisztnek és kristálycukornak, és inkább ezeket használom nagyon spórolósan, pl. a liszteket zabpehellyel vegyítve. A mennyiség persze, nem biztos, hogy egy egész hónapra elég, de a lényeg: tegnapelőtt nagyon-nagyon finom epres clafoutis-t sütöttem ohne tojás, ohne tejtermék (mit Kokosmilch), ohne glutén, UND ohne Zucker. :-)
Ti milyen tárgyakat találtatok otthon, rendrakáskor, amiket új formában használtok fel?
Oh, az újrahasznosítás az nálunk is nagyon divatban van: kezdve attól a még Brightonban, a járdán talált kirakott fejfával, amelyet ott és akkor felhasználtunk, mint fejfát amikor Roy saját maga barkácsolt egy dupla ágyat Alex fiunknak és miután elhoztuk magunkkal 2006-ban, pad hát támlája lett belőle. Ma már kicsit romos a pad, de még mindig működik Béren. Apropos Bér: amikor a kisházat renováltuk, az elv az volt, hogy minden, a másik két renovációból megmaradt, építési anyagot először fel kell használni. Így is történt és nemcsak sódert vagy cementet használtunk fel, hanem csempét, régi asztalt, a pesti lakás udvarán talált/kapott cserepeket, megmaradt lambériát olyan mértékben, hogy annak a háznak jelenlegi stílusát leginkább eklektikusnak lehet nevezni. Mivel mind a három tetőt újjáépítettük, onnan is megmaradt rengeteg, még használható gerenda, szarufa stb. Azokból is lett mindenféle dísz, fénykép keret, stb. A régi, félig szuvas mestergerendát is megmentettük és mivel a tetőcsere után statikai szerepe már nem volt, az is dísz lett a csiszolás és pácolás után. Persze egy ilyen 50 kilós tölgy gerendát nem a polcra raktunk, hanem két oszlopra a plafon alatt, MINTHA valódi mestergerernda lenne. Azt hiszem abbahagyom, mert ha nem, akkor még délután is itt ülnék és írnék. Az én esetem is bizonyítja, hogy ha az embernek van olyan háza amit saját maga hoz rendbe, az állandóra a fejében és a szívében lakozik és órákon keresztül tudna mesélni róla. Gondolom ezt már Te is felfedezted. :)
VálaszTörlésemiGrants, köszi, tök jó példák. Majd amikor a pajtából próbálom kivakarni a régi kocsikerekeket és lószerszámokat (??!!), fel fogom idézni ezt a hozzászólásodat, hogy aszondja, VAN értelme. Keep going. ;D
Törlés