Ugrás a fő tartalomra

Apró-cseprő kalandok

Még mindig kétséges, hogy milyen nagyobb felújítási munkák fognak beleférni a költségvetésbe és az időbe idén nyáron, ezért azzal a sok aprósággal haladunk, amivel lehet - és amivel muszáj. 

meglepetés; rá nem emlékeztem tavalyról
A hét első két napjára fantasztikus időt jósoltak, úgyhogy tudtam, hogy kizárólag akkor vagyok hajlandó szétdolgozni magam a kertben, ha úszhatunk is. Így is tettünk.

Van egy strand-SOS-táska az autóban, mert az évek során többször előfordult, hogy útközben spontán megálltunk fürdeni, és ugyan a gyerekek néha ("valamit valamiért" és hasonlóan szimpatikus szülői dumákkal) rávehetőek arra, hogy pamutalsóban ússzanak, ez esetemben azért neccesebb. Vettem én már két számmal nagyobb tűzpiros bikinit egy vagyonért magamnak az úszógumi-árustól, szóval, próbálok ezekre a helyzetekre felkészülni. 


Nagyon szeretem a partrészt, ahová járunk. Megnyugtató, szellős. 

Úszás után jött a finom gereblyézés (3000 m2-ből amennyit sikerült: kb. a járda-árok környékét és az előkertet), metszőollózás, gyomirtás, komposztra hordás. Verandasöprés, portörlés, porszívózás, ágyáthúzás, kapufestés.


És az élet apró örömei: mosakodás :-), tiszta ruha, sebtapasz a kezedre, jéghideg kóla, almaízű alma, kiscsoki negyven forintért.


A vitorlás szoba ajtajára Anyukám varrt egy füzért a lányom régi farmerruhájából, és kitettük az anno az utcán talált kis hajómodellt is. (Nem is bánom, hogy egy csomó képen ott van a virágos műanyag tapéta és a linóleum; egyszer majd jó lesz visszaemlékezni, hogy ilyen volt.)





A kerti izomláztól még egy minimáldekorra maradt erőm: kitettük a szent (amúgy pécsi) munkagép fotóját és néhány régi, kiesett és megmentett könyvlapot.


Egy vicces és titkos dolog csak nektek, csak itt: a hazafelé úton elkanyarodva újra megnéztem kívülről a házat, amit anno az orrunk előtt vettek meg. 

Hátha újból el akarják adni, thinking wishfully.

Tisztában vagyok azzal, hogy ez olyan, mint az exed adatlapját felkeresni a Facebookon (tudom, ez senkire nem jellemző; én is csak olvastam róla valahol, muhaha), de nem tudtam leküzdeni a vágyat. Sajnos nincs kint az eladó tábla, ellenben osztatlan, fehér műanyag ablakokra cserélték a régi fakazettásakat. Ennek a praktikumát és a költséghatékonyságát egy pillanatig sem vitatom, de hát, naggyon kemény a változás. (Egy valaha teljes mértékben helyi védelem alatt álló, kuriózumszámba menő, híres művészhez kötődő épületről beszélünk.) 

Csúnya analógiák jutnak eszembe dilettantizmusról, ízlésficamról, sors fintoráról. 

Fontos lecke arról, hogy az ég szerelmére, óvatosan nyúljunk a régi építészeti értékekhez.  

Aztán voltunk Török Ádám és a Mini-koncerten, szuper volt, a tizenegy és fél éves bluesgitárosukkal együtt. Újra megállapítottam, hogy - rossz hír a fesztiválbüféseknek - sem sör, sem kilencszáz forintos sült krumpli nem kell ahhoz, hogy igazán jól érezzem magam, csak zene. 




Megjegyzések

  1. A házatok, kertetek (útközben olvastam valahol a múltkori bejegyzésed) gyönyörű, ne sajnáld a másikat. A faluban nálunk is tettek egy hasonló épületre műanyag ablakot, sikoltoztam. Nem értettem, nem látnak?Nem. Múltkor én is visszanéztem régi fotókat, döbbenetes a változás, az lesz nálatok is. A kerti munka utáni felüdülésnél bizony nincs jobb!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Holdgyöngy, azért is mentem vissza, hogy a megszépítő emlékezetet kicsit korrigáljam, és ne mitizáljam már az egekig magamban azt a házat. Közben sajnálom, hogy az egykori fénye így kopik meg. A saját házunk iránt egyre erősebben érzek. Egyébként a mi falunkban is dívik a műanyag nyílászáró, és akkor a meggypiros műcserép-lemezt még nem is említettem, hajjaj.... egyszerűen levetetik a helyi védelmet az épületekről, és attól kezdve szabad a pálya.

      Törlés
  2. Műanyag ablakok?!?!?! Basszus. :( Erre valami ízlés-rendőrséget kellene alapítani, és büntetést kiszabni :P Sovány vigasz, de a penészedéssel ők fognak szívni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, igen, ezt a kommentet is megtaláltam!! Penész: egyetértek, és persze, nem jó megfázni a nem tökéletesen záró, régi ablakok miatt, de az a helyzet, hogy a régi házak mikroklímája sem véletlenül van úgy...

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…