Ugrás a fő tartalomra

Munkaterápia

Olyan jó elmerülni a kert és a ház adta feladatokban, sejtszinten feltöltődni oxigénnel a szmoggal teli város után, egyszerűen valami egészen mással foglalkozni, mint a lakásban. Tudtam én, hogy kell ez.


A kert legutóbb is elképesztően burjánzott. Mindig vár valamilyen virág-meglepetés is; most a halványpink hortenzia. Tavaly egyetlen szál volt; azt hittem, a föld savasságával van összefüggésben, hogy nem fehér. Idén pedig... Eléggé romantikus így érkezni.


De most térjünk a lényegre: kertészkedés és megtisztulás. 

Szeretném bemutatni a legjobb barátomat. 

Ágvágó Kolléga
Próbáltam úgy fényképezni, hogy jól fessen. Imádok vele dolgozni - ha jól fogja az ember, brutál ereje van -, és azt állítom, hogy elég sok pénzt meg is spóroltam már a vele végzett munkával. 

Nem tudom pontosan, lehetséges, hogy harminc mogyoróbokor van a kertben: folyamatosan beárnyékolnak minden mást.

Ráadásul tele vannak 

kulaccsal *

kuncsafttal **

kullanccsal, 

és nem is teremnek igazán. Miért nem szép, elegáns mandulafácskák, könyörgöm?! Jah, hogy a törökmogyoró igénytelen növény, ami gyorsan szaporodik. Értem.

Na most, én, Ágvágó Kolléga meg a Frusztrációk a mogyoróágakat szemeltük ki, és kíméletlenül végigmegyünk rajtuk minden alkalommal. És mindig vannak újabbak, amiket jól le lehet nyesni. Utána pedig: nagyon jó. Tök sok ötletem, tervem, blogtémám lett. 

emitten két diófa; hátul VÉGIG mogyoró-... ehh.. sövény

Azt szoktam mondani, hogy lobbanékony, lendületes ember vagyok, akinek nem esik jól és nem áll jól az eső (és az a nyugalom/passzivitás, amit ilyenkor magunkra erőltetünk). Mégis, egészen klasszul sikerült az egész napos esőben, szobában töltött idő is. Esőcseppeket és szivárványt festettünk, kicsit szobákat terveztem, ettünk. Azonnal elmentünk sétálni, amikor alábbhagyott a zuhogás. 


Az a helyzet, hogy pár órával a szakadó esőzés után már lehet sordino-ban kertészkedni - ezt is most tanultam meg.


* és **: a kisfiam elnevezései

Ti hogy vagytok ebben a hűvös nyárban?



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p