Ugrás a fő tartalomra

Munkaterápia

Szerző:
Olyan jó elmerülni a kert és a ház adta feladatokban, sejtszinten feltöltődni oxigénnel a szmoggal teli város után, egyszerűen valami egészen mással foglalkozni, mint a lakásban. Tudtam én, hogy kell ez.


A kert legutóbb is elképesztően burjánzott. Mindig vár valamilyen virág-meglepetés is; most a halványpink hortenzia. Tavaly egyetlen szál volt; azt hittem, a föld savasságával van összefüggésben, hogy nem fehér. Idén pedig... Eléggé romantikus így érkezni.


De most térjünk a lényegre: kertészkedés és megtisztulás. 

Szeretném bemutatni a legjobb barátomat. 

Ágvágó Kolléga
Próbáltam úgy fényképezni, hogy jól fessen. Imádok vele dolgozni - ha jól fogja az ember, brutál ereje van -, és azt állítom, hogy elég sok pénzt meg is spóroltam már a vele végzett munkával. 

Nem tudom pontosan, lehetséges, hogy harminc mogyoróbokor van a kertben: folyamatosan beárnyékolnak minden mást.

Ráadásul tele vannak 

kulaccsal *

kuncsafttal **

kullanccsal, 

és nem is teremnek igazán. Miért nem szép, elegáns mandulafácskák, könyörgöm?! Jah, hogy a törökmogyoró igénytelen növény, ami gyorsan szaporodik. Értem.

Na most, én, Ágvágó Kolléga meg a Frusztrációk a mogyoróágakat szemeltük ki, és kíméletlenül végigmegyünk rajtuk minden alkalommal. És mindig vannak újabbak, amiket jól le lehet nyesni. Utána pedig: nagyon jó. Tök sok ötletem, tervem, blogtémám lett. 

emitten két diófa; hátul VÉGIG mogyoró-... ehh.. sövény

Azt szoktam mondani, hogy lobbanékony, lendületes ember vagyok, akinek nem esik jól és nem áll jól az eső (és az a nyugalom/passzivitás, amit ilyenkor magunkra erőltetünk). Mégis, egészen klasszul sikerült az egész napos esőben, szobában töltött idő is. Esőcseppeket és szivárványt festettünk, kicsit szobákat terveztem, ettünk. Azonnal elmentünk sétálni, amikor alábbhagyott a zuhogás. 


Az a helyzet, hogy pár órával a szakadó esőzés után már lehet sordino-ban kertészkedni - ezt is most tanultam meg.


* és **: a kisfiam elnevezései

Ti hogy vagytok ebben a hűvös nyárban?



Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...
34 megjegyzés
További információk

Cementlap a linóleum alatt II.

Szerző:
Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...
4 megjegyzés
További információk

14. blogszülinap

Szerző:
Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.  Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H.  h...
Megjegyzés küldése
További információk