vidéki városi

Végre megmutatom, pontosan hogyan helyezkednek el a házunk helyiségei, azaz, mikor melyikről is beszélek. Az egyik délután, amikor sem időm, sem gépem nem volt, gyorsan felskicceltem az épületet, és most jön még néhány infó. Becsszó, megcsinálom rendes tervezőprogrammal is nemsokára, az átalakításokhoz úgyis elengedhetetlen lesz. A veranda faragott dísze szerint a ház 1927-ben épült. Az én titkos, vagy nem is olyan titkos tervem az, hogy százéves korára újra régi fényében ragyogjon. Az épület maga 100 m2, ami soknak tűnik, de nem jellemző belül rá semmiféle grandeur , inkább olyan kis barátságos. Ez azért is van, mert az alapterületbe nyilván beleszámolták a pincelejárót, a szerszámos-magtárat és a nyári konyhát is. Na, úgy már kijön a száz négyzetméter.  Úgy sejtem, hogy az építtetők inkább a módosabb paraszti réteghez tartoztak. A polgári jelleget buktuk, de talán a berendezés egyes elemeivel még megteremthetjük. Egyébként is azt mondta nekem egy 100%-ig urbánu...

Klassz ez a kis tél végi tél, a régi, jól ismert hóvége-szindrómával súlyosbítva, nem? Kb. csak a habos kakaóra és a plédbe burkolózásra tudok gondolni. Éppen nem arra vágyom, hogy még egy korlátozást vezessek be a mindennapjainkba, de az az igazság, hogy ha a fagyok elmúltával el akarjuk kezdeni a ház renoválását, akkor minden fillér számít. Takarékoskodás indul.  Az egyik legfontosabb technika, amit megtanultam a felnőtt, családos, éveken keresztül egy keresetből megvalósított életünk során: hogy minden százas, minden ötszázas, minden ezres nagyon sokat számít. Másképpen szólva: aki ügyes, az minden százasból/ötszázasból/ezresből csodákat tud művelni. Márciusi kihívást hirdetek itt, a blogon is, amelynek a lényege: legyen ennivaló ruha bérlet a rezsi befizetve autópályamatrica + benzin egészségügyi kiadásokra megfelelő keret kultúra ... és eközben tegyünk félre a felújításra.  A bejegyzések végén mindig adok konkrét tippet is, és a ti ötlet...

Felkészítettétek a lelketeket a mostantól jellemző ház-fényképekre? Akkor jó. Amikor azt mondtam, erősen felújítandó állapotban van, nem vicceltem ám. Nézzük, minek lehet örülni . Van cementlap ! Nálam ez érzelmi kérdés (az álomházba kell cementlap és kész), éppen ezért valószínűleg vásárolni is fogunk valamennyit a házhoz, de az, hogy a konyhában, az előszobában és az egyik szobában (a.k.a. egykori konyha) is van, nagy öröm. Fel kell csiszoltatni, és a verandán nagyon töredezett, de nagyon szeretjük. H&M gyerekosztály meets kilencvenéves cementlap Két szoba is fapadló s. Egyik rosszabb állapotú, mint a másik - szó szerint -, de legalább van mit megmenteni. Nagyon gondolkodom a közepes méretű szoba sötétbarna padlójának világosabbra festésén. Három szoba van. A legnagyobb vicc, hogy ez alatt az egy nyár alatt a középső szobát konkrétan biciklitárolásra és gardróbnak használtuk. Remélem, idén belenő a neki szánt funkcióba (gyerekszoba). Nyári konyha. Persze,...

Van ez a javíthatatlan romantikus hozzáállás, ami rám, be kell látnom, nagyon is jellemző. Zenékkel, emberekkel, hobbikkal, sőt, szövegekkel is tudok szenvedélyes viszonyba kerülni. Nyilván ingatlanvásárláskor sem tudtam kibújni a bőrömből. Hogy miben manifesztálódik ez a személyiségtípus? Hozok rá példákat. Melegséggel töltött el a gondolat, hogy a hét éve lakatlan ház postaládájába befészkeltek a cinkék. Értitek: nem azt vettem észre, hogy full rozsdás, és majd venni kell egy postaládát is, hanem  kvázi pótolhatatlan kincsként tekintek rá. A dzsumbuj kertet gyönyörűen elvadultnak láttam. (Azután, persze, az első s.k. mogyoróirtásnál ez megváltozott.) A házvétel biznisz, nem road movie. Előttem mégis az a jelenet pereg le sokadszor, ahogyan robogunk a kis kocsinkban az úton, funky zenét hallgatunk, süt a nap, megpillantjuk a csillámló tavat... Mondhatni, Stevie Wonder és a Jackson5 elvette az eszem. El kell dönteni, hogy a szívünk vagy az eszünk fog diktálni. ...

Amikor az első ház at az orrunk előtt vitték el, komoly szerelmi bánatba estem. Úgy éreztem, hogy az a ház ránk várt, és ezt mindenkinek látnia kellett volna. Az álomból pár óra alatt hatalmas csalódás lett: pikk-pakk eladták, és mi ott álltunk, leforrázva.  Most, visszatekintve már értem, hogy a megküzdési stratégiám önvédelemből lett.  Próbáltam kritikusan nézni a szerelmemet, akit épp az előbb szerzett meg valaki más: mitől nem is volt ő olyan szép, vonzó, különleges és szexi. Ez nem volt egyszerű. De végül írtam egy listát. Hogy az új ház miért lesz majd jobb, mint az a csalfa dög. A mi házkeresési kritériumaink a következők voltak: ár: nagyon alacsony (elkerülve a tkp. "bontandó" kategóriát, mert nem telket akartunk, hanem házat - na, ez néha kőkemény meló volt) elhelyezkedés: vízpart közelében + Budapesttől maximum kétórányira téglafalak polgári jelleg a ház külsején is megjelenő régi építészeti elemek szép falu csendes utca látható fagerenda fapadló c...

Disclaimer: ez az én szubjektív listám. A legutóbbi bejegyzés ben leírtam, hogy milyen szűk keretek között mozoghattunk, amikor házat kerestünk, és úgy érzem, hatalmas szerencse, hogy magunktól, ingatlanos szakember bevonása nélkül egyáltalán sikerült. Most azokat a tapasztalataimat gyűjtöttem össze, amelyek kellettek ahhoz, hogy ilyen... szerencsések legyünk. :-) 1. Tartsd észben: Location. Elhelyezkedés.  A mi esetünkben konkrétan négy megye jöhetett szóba, és a mai napig úgy gondolom, hogy - az ár mellett - ez a legfontosabb és legjobb szűrő. A többi szép ház sajnos nem számít. Amikor keresés közben szembejönnek, olybá tekintjük őket, mintha nem lehetne rájuk kattintani a térképen. 2. Feküdj rá a keresésre!  Állítsd be az ingatlanfigyelőt a rád vonatkozó paraméterekkel, de ne várd, hogy biztosan az e-mail fiókodba fog érkezni az igazi, és csak rá kell bökni. Tapasztalatom szerint nem lehet megúszni az órákig tartó, ínhüvelygyulladást okozó online kere...

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás. A Másik A miénk. Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került). Másnap, a szülinapomon , huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt. Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva.  Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.). Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor inn...

Hú, de nehéz ezt a bejegyzést megírni.  A blog egy kis, saját világ: 2010-ben és 2014-ben is (ahogy minden egyes évben közötte, utána) megvolt az öröme az ide való elvonulásnak. Rengeteg olyan pillanat adódott, amikor iszonyúan élveztem, hogy a magán-univerzumom mennyi új ismeretséget és élményt ad. Kiégettség-érzetem nem igazán volt, inkább úgy fogalmaznék: szüneteket kellett néha tartanom. nyári születésnap a verandán 2017-ben nagy tervekkel tértem vissza: vettünk egy házat, ami erősen a "felújítandó" kategóriába tartozik. Láttam magam előtt, hogy éppen az fog segíteni az építkezés szenvedései közepette, hogy ide megírhatok mindent. konyhai kilátás Aztán, éppen ősszel, amikor be akartam indítani a gépezetet, nem jó dolgok történtek. És mivel ez a blog sosem rólam szólt, annyit mondhatok, hogy majd, egyszer visszatérhetünk rájuk kicsit konkrétabban.   Azért, ahogyan azt nyilván észre is vettétek, rögtön jött az írásblokk. régi fogmo...