Ugrás a fő tartalomra

Ebéd, piknik... a szabadban

- utóbbi aláhúzva. Ugye, egy-két héten belül tényleg itt az illatos tavasz?

 

A tökéletes piknikhez kell:

- jó idő.
Ha minden összeállt, egy-másfél óra tökéletesen elég a kikapcsolódáshoz terítéssel, evéssel, összepakolással együtt. Persze, jó, ha nem nekünk kell összeállítani az ebédet (lásd később).

- park, kert, folyópart vagy tisztás;
 
- szép takaró: kockás vagy patchwork. Személyes megjegyzés: a meglévő pikniktakarónkat szeretném jobban kihasználni. Egyébként is, gyerekkoromból a legszívesebben talán a nagy kirándulásokat megkoronázó szalonnasütésekre emlékszem, szeretném ezeknek a modern változatát én is megadni a gyerekeimnek.

- szalvéta;

- kosár;

- evőeszköz;

- termosz (és benne kávééé...);

- tányér és pohár. Jó lenne, ha nem papírból és műanyagból lennének, de szerintem az ízléses plasztiktermékek jöhetnek;

- (biztosan azért, mert gyerekekkel mennék:) nedves törlőkendő vagy víz palackban és egy-két kéztörlő törölköző;

- egy adag lazaság és jókedv;

- valami bolondság/extra: egy csipkepárna, egy csokor virág, mécsesek, ültetőkártya, szép terítő...
 
Indulás!
 
Ma már létezik olyan szolgáltatás, amely felteszi az i-re a pontot: a foodpanda.hu oldalon egyszerűen és nagyon kedvező áron rendelhetünk ételt, ami pedig a legvonzóbb benne: a kedvenc éttermeink ajánlatai közül pár kattintással választhatunk. Többen többfélét is (például indiait, pizzát és valami fantasztikus vegetáriánus finomságot...), így semmi sem állhat az együtt-ebédelések útjába.  
















Melyik kép tetszik a legjobban és ti milyen ételt rendelnétek szívesen egy spontán piknikhez?

(a képek forrása)



Megjegyzések

  1. Anyááám, de jó képek! Nem tudok legjobbat választani, bármelyik helyen szívesen lennék!
    Nagyon régen (majd 20 éve) egy ismerősünknek volt Fonyódon egy telke régi vályogházzal fenn a dombon. Néhány évig jártunk oda nyaralni. Ha nem esett az eső kint a kertben ettünk. Volt arra is példa, hogy felmásztunk a domb tetejére és egy pokrócon ülve fogyasztottunk valami hideg eledelt. De jó, hogy felhoztad a cikkeddel ezt az emléket! <3 Hogy szerettem a szabadban reggelizni a diófa alatt!
    Ai

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p