Ugrás a fő tartalomra

Magazinmánia: Country Homes & Interiors (újra meg újra)

Szerző:
De jó lett ez a szám is! 


Továbbra is, sőt, gyanítom: mindig is ez lesz az a lap, amit elsőként választok az újságosnál. Ez az, aminek a legjobban örülök, ha ajándékba kapom, mert mindig inspirál, lenyűgöz, megnyugtat, és nem utolsósorban: elrepít az angol vidéki házak világába. De tényleg.
 

A fenti, kutyás kép az egyik kedvenc oldalpárom a magazin 2014. márciusi számából. Apróság, mégis szuper ötlet a kalaptartó polc mint tűzhely fölötti edénytároló, meg is fogom valósítani a nyáron.

A csíkos cornwall-i kerámiák tárlata egy másik házriportban szintén zseniális.


A kertszekció is erős, mint mindig.


Mutatok még pár oldalt, de inkább azt javaslom, vegyétek/rendeljétek meg (kedvezményesen a Hungaropressnél itt lehet), kérjétek húsvétra vagy bármilyen más apropóból, mert igazán megéri!




(Korábbi olvadozások pl. itt és itt.)




Címkék:

Megjegyzések

  1. Zsu2014. március 21. 13:05

    Jaj, én is imádom ezt az újságot, sajnos mióta hazaköltöztünk, nem engedhetem meg magamnak, de mindjárt elő is kotrom a régebbi számokat ;)

    VálaszTörlés
  2. emiGrants2014. március 21. 17:46

    Roy ötlete: szervezzünk egy country magazin klubot. Mindenki vásárol egyet és ahogy elolvasta továbbadja valakinek. Így aztán annyi olvasnivalónk lenne, ahányan vagyunk a klubban. Jó ötlet? Én felajánlom, hogy beszállok. És ti?

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk