Ugrás a fő tartalomra

Vidéken pihenni volna jó

"Egy csipetnyi luxus" - hú, de utálom az ilyen szépítő, elcsépelt címeket! Mégis eszembe jutott, mert a mai vidéki szálló pontosan a sokunk számára elérhetetlen nívót testesíti meg, árfekvése pedig nyilván majdnem a kifizethetetlen kategóriába tartozik. Miért jók mégis az ilyen képek, a képzeletbeli kirándulások? Mert elkezdhetünk gondolkodni azon, hogy mitől érezzük magunkat igazán jól, mi is a luxus nekünk - mondjuk, egy hosszú hétvégén. Vigyázat! Az én kis közhelyeim és személyes apróságaim jönnek. Imádom őket, és egyre jobban tudom őket értékelni.

A fő kényeztetésfaktorok:

- együtt lenni életem értelmeivel;
- nem a városban;
- internet nélkül, még ha - valljuk be őszintén - nehéz is néha;
- jó könyv (most van kettő: ez és ez);
- kedvenc sorozatom kedvenc részeinek újranézése este;
- házas magazinok;
- úszás;
- rántott gomba + majonéz + saláta :-);
- csoki;
- új hobbi kipróbálása (a blognak köszönhetem, és nagyon izgulok... részletek később). 

Kellemes hétvégét!
 




















Megjegyzések

  1. Kényeztetésfaktor... Ez nagyon jó!
    Én ide szeretnék menni:
    http://catherinesvineyardcottages.com/
    Nem tudom ismered-e, de számomra elképesztő, hogy ez magyarországon található.....Egyerűen tökéletes mindegyik aprtman...Mmmmmm

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira azért mégse!Mi amikor megnéztük előzetes belövésre,kiderült,hogy jóval lelakottabb,mint ahogy a képeken látni.Másrészt zavarja az ellazulást,hogy csíkos-pőttyös-kockás-virágos csicsa-csicsa-hátán közegben vagy.Nem gondoltam volna,hogy az angoloknak ennyire rossz a stílus-érzéke!De épp most nézd meg az olimpiájuk kabala-figuráit,hihetetlenül gagyik!

      Törlés
    2. Szűrik és törlik a válaszokat,véleményeket!

      Törlés
    3. Majd én is nyilatkozom, d emost még nincs rá alapom. Érdekes, amit írtok!

      Törlés
  2. Kinga..itt van Csákberényben..és én láttam őket..kicsi és kemény a bors..na ez egy ilyen hely!Jó választás..és ügyes ez a Catherine..van egy klassz keramikus is ott SZMOLA EDINA!..pár méterre..isteni sütő-edényei vannak..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na persze nekem is csak feltételes mód a "szeretnék"...Nem hiszem, hogy a mi pénztárcánknak való, de a képeiben is jól esik gyönyörködni....

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má