Ugrás a fő tartalomra

Vidéki stílus #5: skandináv

 
    Tisztaság. Természetesség. Az örök klasszikus a vidékies lakberendezésben. Nyugalmat, időtlenséget sugárzó terek. 

     Nálunk sokáig "egy bútoráruház" értelmezésében lehetett skandináv stílusú tereket látni, máshogy nemigen. A 90-es években eseményszámba ment, amikor megjelent az IKEA-katalógus: a lakásokból sugárzott a skandináv rendszeretet, ötletesség és lazaság. 

    A helyzet nagyjából ugyanaz: a magyarországi piacon a legjobb lakberendezési magazin ma az IKEA Family Live. Vicces (és bosszantó), de így van.


A skandináv vidéki lakberendezési stílus 10+1 fontos jellemzője:

1. Az 1950-es években valóságos divathullám volt, s azóta is igen népszerű.
 

2. Funkcionális és praktikus.


3. Sallang- és kuplerájmentes.


4. Színpalettáját visszafogott színek teszik ki: fehér, ekrü, szürke, bézs, a fa világos színe és a világoskék (lásd a júliusi Otthon magazin külföldről átvett lakásriportját, amely mintha az előző mondat illusztrációja volna!).

5. Az ok a színhasználat mögött a svéd, norvég és dán tájak klímájában (hosszú téli éjszakák, rövid nappalok, brrr) keresendő.
 
6. A textilek is természetesek: csíkos, kockás pamutok és lenvásznak. A virágok - a cottage stílussal ellentétben - aprók, visszafogottak, világos háttérrel.

 7. Védjegye a (nyers) fa + vászonanyag kombinációjú kanapé, a különféle beltéri és kerti padokkal egyetemben.
 

8. A lábunk alatt hajópadló. Nincs kecmec. :-)
 

9. Gyakori a fehér lambéria falburkolat - derék- vagy mell- vagy szemmagasságig vagy vízszintesen vagy a plafonon, mindegy. Imádom!


 
10. Kiegészítők: gyertyák, koszorúk, Dala-lovak, csíkos (rongy)szőnyegek, egyszerű tányérok és poharak.

 

+1. A skandináv népeknek különös érzékük van ahhoz, hogy elképesztően jó előszobákat rendezzenek be. Egyesek a gumicsizmák nagy számára vezetik vissza ezt a tényt ;-), a valódi ok mindezidáig ismeretlen. 




Bejön Neked a skandináv?

(források: cikk és képek)





Megjegyzések

  1. Bejön!
    De már nem annyira vonz, mint ottjártamkor.

    VálaszTörlés
  2. Nekem nagyon,mert az ÉLET érződik,látszódik belőle.A lakás van értünk és nem fordítva.

    VálaszTörlés
  3. Csúcs fotók. Imádom. :) Holnap el is megyek az Ikeába, ezen felbuzdulva és veszek valamit az egyébként is -a barátok szerint- "ikea katalógus" házunkba. :)

    VálaszTörlés
  4. Huhh, de még mennyire, hogy bejön. És nem értik meg körülöttem, miért vonz annyira a fehér. Én sem voltam mindig ilyen:) Tisztaság, rend, tér, fény... ahh!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon is ! :) A fehér hajópadlóhoz még gyűjtöm a bátorságot ...

    VálaszTörlés
  6. Nagyon tetszik ez a stílus most hétvégén festettem én is az előszobában a lambériát fehére csak én antikoltam nekem úgy jobban tetszik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó, biztosan rengeteget változott és világosodott a tér!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…