Ugrás a fő tartalomra

Vidéki stílus #5: skandináv

 
    Tisztaság. Természetesség. Az örök klasszikus a vidékies lakberendezésben. Nyugalmat, időtlenséget sugárzó terek. 

     Nálunk sokáig "egy bútoráruház" értelmezésében lehetett skandináv stílusú tereket látni, máshogy nemigen. A 90-es években eseményszámba ment, amikor megjelent az IKEA-katalógus: a lakásokból sugárzott a skandináv rendszeretet, ötletesség és lazaság. 

    A helyzet nagyjából ugyanaz: a magyarországi piacon a legjobb lakberendezési magazin ma az IKEA Family Live. Vicces (és bosszantó), de így van.


A skandináv vidéki lakberendezési stílus 10+1 fontos jellemzője:

1. Az 1950-es években valóságos divathullám volt, s azóta is igen népszerű.
 

2. Funkcionális és praktikus.


3. Sallang- és kuplerájmentes.


4. Színpalettáját visszafogott színek teszik ki: fehér, ekrü, szürke, bézs, a fa világos színe és a világoskék (lásd a júliusi Otthon magazin külföldről átvett lakásriportját, amely mintha az előző mondat illusztrációja volna!).

5. Az ok a színhasználat mögött a svéd, norvég és dán tájak klímájában (hosszú téli éjszakák, rövid nappalok, brrr) keresendő.
 
6. A textilek is természetesek: csíkos, kockás pamutok és lenvásznak. A virágok - a cottage stílussal ellentétben - aprók, visszafogottak, világos háttérrel.

 7. Védjegye a (nyers) fa + vászonanyag kombinációjú kanapé, a különféle beltéri és kerti padokkal egyetemben.
 

8. A lábunk alatt hajópadló. Nincs kecmec. :-)
 

9. Gyakori a fehér lambéria falburkolat - derék- vagy mell- vagy szemmagasságig vagy vízszintesen vagy a plafonon, mindegy. Imádom!


 
10. Kiegészítők: gyertyák, koszorúk, Dala-lovak, csíkos (rongy)szőnyegek, egyszerű tányérok és poharak.

 

+1. A skandináv népeknek különös érzékük van ahhoz, hogy elképesztően jó előszobákat rendezzenek be. Egyesek a gumicsizmák nagy számára vezetik vissza ezt a tényt ;-), a valódi ok mindezidáig ismeretlen. 




Bejön Neked a skandináv?

(források: cikk és képek)





Megjegyzések

  1. Bejön!
    De már nem annyira vonz, mint ottjártamkor.

    VálaszTörlés
  2. Nekem nagyon,mert az ÉLET érződik,látszódik belőle.A lakás van értünk és nem fordítva.

    VálaszTörlés
  3. Csúcs fotók. Imádom. :) Holnap el is megyek az Ikeába, ezen felbuzdulva és veszek valamit az egyébként is -a barátok szerint- "ikea katalógus" házunkba. :)

    VálaszTörlés
  4. Huhh, de még mennyire, hogy bejön. És nem értik meg körülöttem, miért vonz annyira a fehér. Én sem voltam mindig ilyen:) Tisztaság, rend, tér, fény... ahh!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon is ! :) A fehér hajópadlóhoz még gyűjtöm a bátorságot ...

    VálaszTörlés
  6. Nagyon tetszik ez a stílus most hétvégén festettem én is az előszobában a lambériát fehére csak én antikoltam nekem úgy jobban tetszik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó, biztosan rengeteget változott és világosodott a tér!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Saját kútfő (1. rész)

Megvettük a házat másfél évvel ezelőtt, és annyira naivan bólintottunk egy csomó hiányosságára, hogy ma már csak mosolyogni tudok rajta. Derékmagasságig vizesedik a fal? Semmi gond, majd ezzel kezdjük! Lóg a nyári konyha ajtaja a zsanérról? Hát, igen, érthető, nem mai csirke már. Nincs teteje a kútnak? Persze, azt sem fogjuk így hagyni. 

Hogy is hagynánk így.
Ez a csillogó szemű, felújításra kiéhezett, elhamarkodottan sokat vállaló hozzáállásom - a korlátozott anyagi lehetőségekkel párosítva - azóta sok fejtörést okozott saját magamnak, de szerencsére, a kút még a könnyebben teljesíthető feladatok közé tartozott. És már nagyon bökte a szemem a téglákkal lenyomott, ferdén odacseszett ráhelyezett paladarab is.
"Csak" anyag kellett hozzá - és ember. 
Mondom, naïveté...
Volt terv a fejemben, le is rajzoltam filccel, khm, perspektivikusan, egy darab papírra, aztán finomítottam rajta, győzködtem a kiszemelt embert, hogy menni fog ez neki, a gyerekeket pedig minden sétánál figyelmez…

Hidegburkolat: a győztesek I.

Vettem a bátorságot: a házban egyik este a telefon kijelzőjén látható kép alapján választottam ki a fürdőkbe kerülő padlólapok közül a két befutót úgy, hogy nem láttam őket bemutatóteremben. Merész, majdhogynem vakmerő módszer, ugye? 

Csak saját felelősségre szabad ilyet csinálni! 
Nem nagyon okos dolog akkora horderejű döntést, mint amilyen az éveken át nézendő hidegburkolatok kiválasztása, online meghozni, de az a helyzet, hogy az előző burkolatos bejegyzésekben (1. rész & 2. rész) taglalt, bemutatótermekben gyűjtött inspirációkat így absztraháltam (vagy mi), a rendelési idők miatt ki akartam mondani az utolsó szót és hát, állati jó szemem van. Nem bántam meg a választásaim, sőt. 
Tudtam, hogy szofisztikált, időtálló, nem vibráló, nem túlzottan markáns vagy túl divatos mintájú, alapszínüket tekintve mindenképpen világos lapokat akarok (a fő fürdőszoba eléggé sötét), ha lehet, kis csavarral, mert a visszafogottan vízparti stílusú nyaralóba ez belefér. Így lett egy pici poén is, és…