Ugrás a fő tartalomra

Ikrek hava - I. rész

"Gyere nyugodtan, készen vagyunk a felújítással. Szerintem jobb lett, mint volt." - szólt a telefon a múlt héten, én pedig szaladtam Edinához és Péterhez.

Látni akartam, hogy mekkora lett!

Mármint a pocak a lakás. 

     Az a rusztikus, romantikus bútorokkal berendezett, idillien szép és rendezett lakás, amely - napokon belül! - ikerfiaik otthona is lesz.

 
    A mai, első rész a két és fél éves kislány kuckójáról, a nappaliról és a hálóról szól. Holnap pedig jól lerántjuk a leplet a nagy átalakítás többi részletéről: a fiúk szobájáról, a konyháról és az étkezőről.

 
   A lányszobában a szülők egyáltalán nem akartak különösebb felfordulást, valószínűleg azért, mert kezdetben nem hajtottak fejet régi jó ismerősünk, Murphy építkezésekre vonatkozó törvénye előtt. Aztán megértették, mit jelent a törvény ereje. Egy sajnálatos radiátor-szétrobbanás baleset miatt tapétát kellett cserélni; és mivel a régi kedvencet nem gyártják már, természetesen a teljes falfelületen... Hála az égnek, Lili könnyen megbékélt az új, apróvirágos verzióval és az álomszép baldachinos ággyal.




      A hálóba két újdonság került. Magamtól nem jönnék rá, hogy az alábbi képen egy huszonéves, tipikus egyenkomód újjászületése látható. Ezt nevezem igazi truvájnak!


        A másik szerzemény egy szintén fehér, méhviaszolt ruhásszekrény. Időtálló darab, de éppen shabby chic-jellege miatt elegáns és finom is. Pont jó.


    A nappaliból mára egyetlen részlet jut, szép, új szőnyeggel és kedvenc kanapéval, amely a várandósság alatt is jó szolgálatot tett mint pihenőhencser.


A többi titok. Holnapig. Jó éjt. :-)

A lakás eredeti állapotában készült beszélgetés itt található.
A második rész az ikrek szobájával pedig itt.




Megjegyzések

  1. Az új komód nagyon tetszik, és nagyon szép az egész ház.
    Ami nekem nem tetszik az a nappaliban a nagy fekete üveglapos asztal, olyan mintha kölcsön lenne a szomszéd piros fekete japán stílusú nappalijából. Illetve a kanapé virágossága, a szőnyeg virágosságával együtt már sok, nem erősítik hanem gyengítik egymást.

    VálaszTörlés
  2. Ebben az esetben is igaz, hogy mindannyian másképpen rendeznénk be egy-egy sarkot... A kanapé huzata az én kedvencem, de a házigazdák egyszínű zöldre szeretnék lecserélni a szőnyeg érdekében. :) A kovácsoltvas nekem sem liblingem, erről itt írtam: http://videkistilus.blogspot.com/2010/11/101-tevhit.html. Az összhatás szerintem nagyon rendben van - kétféle virágostul, asztalkástul, mindenestül.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Javítások és cserék

Ezen a nyáron úgy döntöttünk, hogy valami olyannal foglalkozunk a házon, ami tényleg kb. száz éves: az ablakokkal.  A nyílászárók közül csak az ajtókat érintette a felújítás anno, és azokat is csak részben. (Majd egyszer elmesélem, most túlságosan meleg van ahhoz, hogy felelevenítsem azt a rengeteg bénázást.) Az ablakokra nem pályáztam, pedig lehet, hogy kellett volna. Kicsit furcsa, mert biztosan nagyon szépek lennének a milliókból utángyártott változataik, de én valahogy kötődöm az eredetiekhez, bármennyire az utolsókat rúgják. Az is érdekes, hogy ez egy olyan ház, amit zseniálisan ki lehet fűteni, pedig a gázt még sosem használtuk, és az ajtók-ablakok nyilván nem zárnak tökéletesen (understatement!). A gazdaboltból hoztunk a múltkor szúnyoghálót, és meg fogjuk próbálni az egyetlen új ablakot: a kis konyha elég nagy, bukó ablakát leszerelni, megtisztítani, és kicserélni rajta a szúnyoghálót. Ezt leírni egy perc volt, véghezvinni becslésem szerint egy egész délután lesz: kicipelni a l