Ugrás a fő tartalomra

Ikrek hava - I. rész

"Gyere nyugodtan, készen vagyunk a felújítással. Szerintem jobb lett, mint volt." - szólt a telefon a múlt héten, én pedig szaladtam Edinához és Péterhez.

Látni akartam, hogy mekkora lett!

Mármint a pocak a lakás. 

     Az a rusztikus, romantikus bútorokkal berendezett, idillien szép és rendezett lakás, amely - napokon belül! - ikerfiaik otthona is lesz.

 
    A mai, első rész a két és fél éves kislány kuckójáról, a nappaliról és a hálóról szól. Holnap pedig jól lerántjuk a leplet a nagy átalakítás többi részletéről: a fiúk szobájáról, a konyháról és az étkezőről.

 
   A lányszobában a szülők egyáltalán nem akartak különösebb felfordulást, valószínűleg azért, mert kezdetben nem hajtottak fejet régi jó ismerősünk, Murphy építkezésekre vonatkozó törvénye előtt. Aztán megértették, mit jelent a törvény ereje. Egy sajnálatos radiátor-szétrobbanás baleset miatt tapétát kellett cserélni; és mivel a régi kedvencet nem gyártják már, természetesen a teljes falfelületen... Hála az égnek, Lili könnyen megbékélt az új, apróvirágos verzióval és az álomszép baldachinos ággyal.




      A hálóba két újdonság került. Magamtól nem jönnék rá, hogy az alábbi képen egy huszonéves, tipikus egyenkomód újjászületése látható. Ezt nevezem igazi truvájnak!


        A másik szerzemény egy szintén fehér, méhviaszolt ruhásszekrény. Időtálló darab, de éppen shabby chic-jellege miatt elegáns és finom is. Pont jó.


    A nappaliból mára egyetlen részlet jut, szép, új szőnyeggel és kedvenc kanapéval, amely a várandósság alatt is jó szolgálatot tett mint pihenőhencser.


A többi titok. Holnapig. Jó éjt. :-)

A lakás eredeti állapotában készült beszélgetés itt található.
A második rész az ikrek szobájával pedig itt.




Megjegyzések

  1. Az új komód nagyon tetszik, és nagyon szép az egész ház.
    Ami nekem nem tetszik az a nappaliban a nagy fekete üveglapos asztal, olyan mintha kölcsön lenne a szomszéd piros fekete japán stílusú nappalijából. Illetve a kanapé virágossága, a szőnyeg virágosságával együtt már sok, nem erősítik hanem gyengítik egymást.

    VálaszTörlés
  2. Ebben az esetben is igaz, hogy mindannyian másképpen rendeznénk be egy-egy sarkot... A kanapé huzata az én kedvencem, de a házigazdák egyszínű zöldre szeretnék lecserélni a szőnyeg érdekében. :) A kovácsoltvas nekem sem liblingem, erről itt írtam: http://videkistilus.blogspot.com/2010/11/101-tevhit.html. Az összhatás szerintem nagyon rendben van - kétféle virágostul, asztalkástul, mindenestül.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…