vidéki városi

Október elején két dolgot döntöttem el: 1. néhány napig semmilyen élelmiszert nem fogok vásárolni, csak a legszükségesebbeket -- vagy inkább azokat is helyettesítem valamivel, ami otthon megtalálható; 2. ha szükségem van valamire (például az őszi időjárás miatt), amit csak lehet, megkeresek, átalakítok és újrahasznosítok, nem pedig azt választom automatikusan, hogy új tárgyakat és ruhaneműt veszek vagy rendelek. Egy teljes hét története következik.  Igényelt némi tudatosságot a terv, mert a városközpontba bemenni általában felér egy jó nagy összegre rúgó impulzusvásárlással (az összes kedvenc boltom egy helyen van, rutinszerűen betérek mindegyikbe, előfordul, hogy kicsit beszélgetünk az eladókkal, jó a hangulat, meglátok valamit, ami megtetszik stb.).  Biztosan észrevettétek azt, hogy sokszor reflexből veszünk _kisebb_ dolgokat, pedig meglennénk nélkülük. Nálam mostanában a drogériákkal kapcsolatos pénzköltés kezdett elharapózni; hiába tudom, hogy majdnem minden illatszerből v...

Az alábbi listából úgy tűnhet, hogy csupa pozitív és kedves dolog vesz körül minket, de ez persze, öntudatlan blogírói trükk: létrehozunk egy retusált univerzumot, és magunkkal is elhitetjük, hogy abban élünk. Szeretném leszögezni, hogy vannak jellegtelen, sőt egészen pocsék napjaim, de miért mesélnék róluk részletesen? Ahogy sokakat, a blogírásban engem is az vezérel, hogy "need a little sweetness in my life" (Maroon 5: Sugar ). Élmények az elmúlt hetekből: a két szomszéd bácsi megoldotta a teraszlécek problémáját, amit nekem több mint egy évig nem sikerült az odafolyt festék, az elcseszett furatok és kapupánt-csavarok miatt. Most van cuki, világoskék korlátunk virágládákkal. Nagyon hálás vagyok nekik, az egyik legszívmelengetőbb dolog a szomszédi segítség. elkezdtünk a többi szomszéddal is aktívan rendet rakni a környéken. Mondjuk, én idén ősszel lustább vagyok, mint kellene, de annyira tele vannak a napjaim, hogy nehezen szedem össze magam, ha ágvágásról és egyéb, kevésbé ...

Az átmeneti évszakokra mindig nehezen hangolódom rá: beletelik egy kis időbe, mire megértem, hogy nem várni kell például a nagybetűs Őszt, mert nem fog beköszönteni, mint a versekben, hanem ez, amiben benne vagyunk, már az.  A szeptember nem volt a kedvenc hónapom: egyrészt a gyerekeknek iskolába kellett járniuk, amikor még javában nyaraltunk volna, és egy darabig az idő is tökéletes lett volna hozzá, másrészt nem tudtam edzőterembe járni vis maior okokból, és ez sokszor befolyásolta a napi rutinom és a hangulatom, mert az az igazság, hogy az otthoni torna nekem még mindig nem annyira megy, viszont most már, ha nem tudok intenzíven mozogni naponta egy órát, nagyon hiányzik.  Az sem esett jól, hogy az évszakváltozást nem a háznál figyelhettem meg, ahol a saját erdőnk hatalmas, színes fái susognak, és minden nap látni, ahogy egyre több a lehullott levél. Ilyenkor a kályhában ropogó tűzzel nagyon hangulatos az egész, szeretem a vidéket és vágyom arra, hogy ott legyünk, teázzunk,...

Izgalmas kérdés, hogy az ember milyen érdeklődési körökre tesz szert az évek során, és ezek közül melyek azok, amelyekhez hűséges marad. Az én esetemben egyértelmű, hogy melyik két művészeti ág marad örök szerelem: a zene és az építészet, az utóbbin belül pedig, miközben a városi vonala, például a régi bérházak stílusa is lenyűgöz, külön kis színfolt az emlékházak és a tájházak világa.  A somogytúri Kunffy Lajos Emlékházat nagyjából egy éve meg akartam nézni: mindig felírtam kérdőjellel egy kis papírra utazás előtt, az el nem felejtendő dolgok közé, de valahogy sosem voltak ideálisak a körülmények. Most augusztusban viszont Fonyód környékén kavarogtunk, és mivel nem hiszem, hogy a helyi Lidl felkeresése kell, hogy ilyenkor a fő cél legyen (bár hozzátenném, H. élete briósát vette ott), gondoltam egyet, és elkanyarodtunk Somogytúr felé(je).  Már megérkezni is egészen idilli volt: álmos falu, sehol senki, csak mi álltunk meg a tökéletes helyszínre emelt ház előtt. A parkba lépve ...

Pontosan ma lesz a napja, hogy kifogyunk itthon minden teából: a nagyon jóknak és az átlagosaknak is a végére értem, de várjuk a szállítmányt a boxba. Bármelyik pillanatban megjöhet az új adag, amiben két doboznyi Pumpkin Chai is lesz, biztos, ami biztos. Ahogy beütött az október, megkezdtem a szezont: ahhoz, hogy szinte egész nap beszélni tudjak, hidratált és munkaképes maradjak, szükségem van arra, hogy mindig legyen a bögrémben egy adag forró tea. Ezzel szemben ez egy igazán régi, nyáron elkezdett poszt lesz. Megvártam egy koncertet a forró városban, előtte elmentem edzeni is, és csak a következő reggel indultam el, elég kevés alvás után. Képtelen vagyok melegben aludni, és egy ponton bepánikolok, hogy nem fogom bírni a másnapot, ami egy ördögi kör, mert annál kevésbé tudok visszaaludni. Bár a főtéren nagyon jó volt a hangulat, és szerintem kevés klasszabb dolog van, mint nyári estén egy zenés esemény, nem biztos, hogy megérte, mert az utolsó napok már szinte csak a hőség miatti sze...

csokor a piacról (nem bírtam ki, hogy ne vegyek) 1. Mindig szükség van friss zenei motivációra a mozgáshoz vagy szimplán ahhoz, hogy benyargaljak a városközpontba ügyeket intézni, ezért nagyon örülök, amikor jó ajánlásokat kapok, vagy magamtól fedezek fel (újra) olyan számokat, amikre azután jól rá lehet kattanni (és rettegni, hogy mikor jön el az a pont, amikor -- óhatatlanul -- túlhallgatom őket, és többé nem váltják ki azt a hatást, ami miatt rájuk kattantam...).  A jelenlegi toplista helyezettjei: Julia Plays Groove: If (Janet Jackson Cover) Maneskin: Beggin' Jack Harlow: Lovin On Me Charlie Puth: Attention Maroon 5: This Love Aki ismer, biztosan elcsodálkozik rajta, de nyáron tök sok amerikai rapet és hiphopot hallgattam, ami szerintem az edzőterem hatása, közülük néhányat még ma is szoktam nyomatni. A háznál a tornázásokhoz pedig alap volt a Boombastic (by Shaggy), ami tudom, hogy őskövület, de annyira vicces. 2. Ha az embernek végre polarizált napszemüvege van, egy új vilá...

Eljött az a periódus, amikor gyakran borús az ég, vacogunk reggelente, újra szívesen hallgatom Van Morrisontól a Lonely Avenue -t, több időm van a kanapén kucorogni és felidézni azt, ami jó volt az elmúlt hónapokban. Fonyódligetről A nyár elején találkoztunk öten a lányokkal, és a klassz beszélgetések, a nosztalgikus vihogások, a mesés helyszín és a lenyűgöző ételek mellé még ilyen különleges ajándékot is kaptam: indiai szekrényke Szeretnék ilyet többször csinálni, legalább minden évszakban egyszer, mert több témát, szálat is elindítottunk, és jó lenne folytatni őket.  A nyár végefelé voltak olyan napok, amikor kifogytunk a gyerekkönyvekből, nekem pedig nem volt kedvem gagyi szuperhősös vagy dinoszauruszos magazint venni a boltban, úgyhogy E. elkezdett napilapot, konkrétan Nemzeti Sportot olvasni. Nagyon szoktam mosolyogni, amikor vezetés közben hallom, hogy kommentálja a futballhíreket a hátsó ülésről, miközben vehemensen lapozza -- és a fülembe zörgeti -- a Népsportot.  Kics...