A tavaszi szünet elején sikerült kivágatni három, a leendő kerítést veszélyeztető kőrist, így lett tüzelőfa-utánpótlás. Nagyon sajnáltam őket, hatvanszor mérlegeltem, hogy meg lehetne-e úszni, de kénytelen voltam belátni, hogy szükséges -- és remélem, hogy sok későbbi bajt tudtunk így megelőzni.
A hagyományos hangulat kedvéért mindig érdemes ellátogatni a skanzenbe. Most is tök jó pezsgés volt, az emberek próbálkoztak a tojás írókázós festésével, miközben angol, német, holland és magyar nyelven segítettek egymásnak, és persze, nagyon szép volt minden. Örültem, hogy húsvétkor nem is volt annyira rossz idő, mint amilyet jósoltak.
Lassan a Vitorlás (legészakabbi) szobát is újra fogjuk használni; hiába nem volt igazán kemény a tél, azért a hideg hónapokban nem szoktunk ott aludni. A kedvenc helyiségem egyébként. A nyári konyha pedig továbbra is igazi "high traffic area": mindenki oda megy be kezet mosni, oda ül be reggelizni, átmelegedni, kávézni. Nagyon szeretem a ház elrendezését, miközben továbbra is úgy gondolom, hogy egy régebbi, kis ház = a fürdő (egykori kamra) -- nyári konyha -- szerszámos -- pince és egy újabb, nagyobb, reprezentatívabb ház (a három szoba és az előszoba) egybeépítése lehet -- és ezért is L-alakú, tehát valószínűleg nem "organikus," mégis pont így jó nekünk.
Jártunk még egy vásárban, ahol régi tárgyak mellett a legjobban a palánták érdekeltek. Kaptam is többféle paradicsomot és uborkát, amiknek először a városban, a balkonon kellett kibírniuk egy hetet, hogy aztán kicsit kornyadozva a földbe kerülhessenek. Ugyanígy transzportáltam a szülinapomra kapott tölcsérjázmint és a kókadozó lobéliákat, illetve mást is -- erről majd legközelebb írok.
Érdekesség magamról: nagyon ritkán teszek vágott virágot az asztalra. A nárciszokat és a jácintokat is inkább kint nézegettem, amíg lehetett.
Rokonlelkek vagyunk, sajnálom őket, a virágokat vázába leszakítani. Nagyon ritka kivétel.
VálaszTörlés