Április I. (faviccek)

Elnézve a képeket, azt hiszem, arról akartam írni több mint egy hónapja, hogy egy reggeli bevásárlásnál az Aldiban vettem zanótot és nyári orgonát a kertbe. Hogy mennyivel nagyobb élmény növényt vásárolni, mint alapélelmiszereket, elképesztő.

balra: a lomizott hokedli

Azután egy nappal egy másik Aldiban pedig egy hasítófejszét szereztem be. Ömlött az eső, siettem haza, örültem, hogy végre sorra kerültem a kasszánál. A pénztáros lehúzta a szőlőlevet, a lisztet, majd elért az utolsó termékhez, kedvesen végigmért, és hamiskás mosollyal azt kérdezte, hogy ugyan, minek pont nekem egy balta a város közepén. Mondtam neki, hogy higgye el, nem valami izgalmas sztori, fát fogunk vele vágni, bár nem éppen itt, mire ő: -- Persze, persze... Azért, ha már végzett az áldozatával, nyugodtan visszahozhatja -- csak addig feltétlenül őrizze meg a blokkot.

Tényleg -- bár tudom: minél jobban bizonygatom, annál kevésbé hihető -- favágáshoz vettem a fejszét, mert meguntam, hogy mindig kölcsön kellett kérni, ha komolyabb tuskót kellett J.-nek felhasogatnia. Nagyon jó eszköz egyébként, egyszer fél órát én is dolgoztam vele, ugyanis a hónap közepére elfogyott a tűzifa, és a maradék óldeszkákat kellett átválogatni és felaprítani. (Naggyon terápiás és derékgyilkos dolog.) Egyedül azért örültem annak, hogy nincsen már fakészletünk, mert így könnyen rendet tudtunk vágni a fészerben, isteni érzés volt.

Ha már fa-téma, még a tavaszi szünet -- és többmillió honfitársunk -- előtt mi is megnéztük a virágzó fasort a Várban. 

Jó volt a háznál végre használatba venni a lomtalanításkor talált dolgokat (hímzett párnahuzat, kaspó), és a nagy projektekkel is haladni valamennyit. Mindegyik erősen kapcsolódik a fákhoz, és külön bejegyzések lesznek róluk. Amit még fel tudok idézni, az az, hogy sokszor fáztunk kint, sőt, április elsején esett a hó, biztosan emlékeztek -- nehezen indult a szezon.

Á. néni virágai