Festék, próba, 🍒

Reggelenként nagyon észnél kell lenni, hogy haladjon az ember a dolgával, mert aztán beüt a délelőtt tíz óra, és akkortól nem lehet semmit csinálni a hőség miatt.

Esetleg bent, de ott se nagyon. Mondjuk, mindig is reggeli típus voltam, de néha úgy elméláznék a cikóriakávé fölött egy fél órát, ha lehetne.

Vicces és jó dolgok az elmúlt napokból:

Van narancsszínű liliom-mezőnk a terasz előtt, de ők is megérzik a szárazságot, locsolni kell őket. 

Még a városban sikerült készíteni a balkonon egy üveg tökéletes kovászos uborkát. (A "kezdők szerencséje"-szabály szerint.) 

A második adag, amelyik a háznál készült, ideális körülmények között, persze, már nem lett annyira lenyűgöző, de azért el fog fogyni.

E.-vel véletlenül felgyalogoltunk a Várba. Tényleg csak a Rumini-közeli másik célpontunkhoz indultunk, és egyszer csak (f)eltévedtünk a Halászbástyára. A legcsodálatosabb nem is a panoráma volt, hanem -- az egész spontaneitása mellett -- a Pest hőmérsékletéhez képest mínusz 15 fok és a rengeteg árnyék.

Úgy tűnik, hogy kapunk ajándékba két régi szekrényt, aminek nagyon örülök a gesztus miatt és amiatt is, hogy tökéletesen passzol a stílusuk a házéhoz, csakhogy időközben annyira megszerettem a szelektálást és a letisztult tereket, amelyekben könnyebb rendet tartani, hogy van némi aggodalom bennem: még két, jól telepakolható bútordarab, mi lesz ebből?

Napokon át a három spalettás ablakot próbáltam meg átfesteni. A külső részeknél tartok; soha nem lesz vége, annyi elérhetetlen, billegő részből áll, plusz azért a Tesco sajátmárkás festéke sem egy Farrow&Ball, mi tagadás. Az utcai (nem spalettás) három ablakkeret készen van, és bár nem a legjobb rajtuk az az okker szín, amelyik itthon volt, elsőre megteszi. Egyszer úgyis meg kell őket rendesen csiszolni, mert sajnos, sosem leszek elégedett a hat régi réteg kézi, tessék-lássék átsmirglizésével, majd a hetedik, új réteg rámázolásával, de most ennyit tettem csak.

Miért van az, hogy a fülbe dugós, vezetékes fülhallgatók maximum fél évig bírják? Milyen kis drót ennyire gyatra bennük? Most megint venni kell két újat (H.-é is nemrég adta fel), amik nem lehetnek drágák, de közben kicsit finnyásak vagyunk a hangminőséget illetően, ezért nem lehetnek bénák sem.

H. fehérre festette a másik szívecskés parasztszéket, szerintem azon fogjuk tárolni a törölközőket a fürdőben.

Én még a penészzöld szín bűvkörében kevertem türkizt, mély tengerzöldet, fakószürkét és minden mást, de egyszer rájövök az igazi penészzöld titkára is. Azért a sámli jó lett szerintem, majd megmutatom, ha újra tudok fotózni.

Amire büszke vagyok, az az, hogy a tornác nagyon rossz állapotú felső díszeire ki tudtam keverni a sima, falusi zöldet úgy, hogy semmi más nem volt itthon, mint egy jaj, de ronda Tesco-benettonfenyő színű és egy okker olajfesték. A Lidl-ös kis vasaló formájú csiszoló nagyon klassz, vajon hol lehet egyszerűen smirglipapírt szerezni hozzá?

majd megmutatom a felfrissített darabokat is

A régi fürdő padlóját (azt a pöttyöset) megpróbálom átfesteni. Egyelőre nem fogja be az obis padlófesték. A folyosón meghagyjuk ugyanazt a greslapot, ott jobb állapotú, de a fürdőben szeretnék tisztább, világosabb hatást. A csempematricákhoz is jobban illene. Majd beszámolok arról, hogyan haladok.

Voltunk meggyet szedni a Dolinán pár hete, nagyon klassz hely továbbra is.

H. megtanulta, hogyan kell dinnyét választani, és talált is egy szuper darabot azonnal.

A ház környékéről az utolsó pillanatban vettünk öt kg cseresznyét, ilyen óriási, tökéletes fajtát. Most az éltet, hogy mindjárt lehet ropogtatni belőle.