Ugrás a fő tartalomra

Decaf & detox

Szerző:

Ha a kávéról nem is biztos, hogy le fogok szokni, májusban koffeinmentesre, mellette pedig gyógyteákra váltottam, és szeretném, ha ez így is maradna. (Oh, you got plans? Don't say that.)

Azzal a céllal, hogy kicsit felfedezzük a fővárost, és hogy ne ott kössünk ki, ahol mindig, elmentünk egy másik játszótérre. Nagyon privilegizált hely a Rumini, remélem, mondjuk, Kőbányán is van/lesz ilyen (nehéz eltekinteni a társadalom tagoltságától, ami folyton megmutatkozik, az együttélés mindegyik szintjén). Nagyszerű élmény volt egyébként (helló! itt egy házmániás), és van új célpontunk is.

Az elmúlt napokban a legjobban a növénykiszedés sikerült Á. néninél (köszönjük a sütit!). Egyetlen fénykép után éppen akkor telt be ismét a telefonom memóriája, pedig csodálatos fotókat tudtam volna készíteni. Remélem, miután elültettem a töveket, nekünk is lesz citromfüvünk, körömvirágunk és még sok más.

Kiporoltam a másik, lomtalanításon talált szőnyeget (de még több napfény és valami hab is kellene rá, hogy biztosan tiszta legyen). Ez volt az egyetlen incidensem az egész akció alatt, amikor is mellém érkezett egy rendőrautó, mint a filmekben, lassan legördült az ablak, és amíg a lomok közül előrácigáltam a szőnyeget, kiszólt a rendőr, hogy "ugye, már megy?". Mondtam, hogy persze, azon vagyok - így lett meg ez a zsákmány.

Őz volt az erdőnkben, tőlem néhány méterre (igen, mert egyre jobban kiszorítják őket a többi természetes élőhelyükről), csak sajnos, hátra kellett szólnom E.-nek, hogy "mindjárt jövök!", amitől megugrott (az őz; E., azt hiszem, nem :P), és ezért nem láttam pontosan a sűrűben, pedig napokra feldobott volna. Így is izgalmas volt azért.

Gondolom, a németek nem viccelnek a minőségbiztosítással, ezért lehet, hogy az aldis növények eddig a legjobbak, amiket vettem. Amikor folyton esett, és éppen nem volt időm biztonságos helyre menekíteni őket, akkor is kibírtak egy komolyabb özönvizet.

Ez ugyan pont a kertészetből származik, kis kedvenc.

Megyek Southern Homes-ot olvasni, tornázni és lehetőleg nagyon keveset internetezni.





Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk