Ugrás a fő tartalomra

Régi-új tárgyak

A rendrakásban rejlő járulékos jutalom: mindig találunk valamit, ami eljöhet a lakásból a házba.

Még mielőtt elkezdem, leírom, hogy E. tök fáradtan mit mondott, amikor elhaladtunk az általában csak Csoda és Kósza néven emlegetett, kedvenc lovaink mellett: milyen jó, hogy nekik mindig itt van egy ilyen kényelmes

ló-istollá. 

Eléggé nyerítettünk, őt magát is beleértve.

az összes virágtartónk fellelt darab

A múltkori bejegyzés óta nagyon komoly mennyiségű szeméttől szabadultunk meg a lakásban, a lifttel is több kör volt minden nap. Igen, ezt a lomtalanításkor kellett volna inkább, de most értünk rá, és elragadott a hév. Iszonyú jó érzés mindenből a kevesebb, miközben nagy önismereti utazás meg effélék.

Ma töltöttem ki egy tesztet arra vonatkozóan, hogy milyen típusú rendszerező vagyok: az jött ki, hogy "pillangó", azaz 

You’re A Butterfly! 

Love visual abundance and organizational simplicity. You are a really visual person and for you, it’s out-of-sight, out-of-mind. You need visual, but fast and easy systems, like clear or wire bins and baskets and lots of hooks.

Nagyon igaz, hiszen odavagyok az akasztókért, kampókért, minden vágyam egy lyukacsos szerszámtartó "fal", és őszintén meg tudok lepődni azon, hogy mit rejt egy-egy -- néhány hónapja általam berendezett -- fiók.

Jó ideje borzasztóan figyelek arra, hogy ne vegyek semmi fölöslegeset. A saját kis minimalizmus-utamon ott tartok, hogy mindenről az jut eszembe: vigyázat, ha megvásárolod, ezt is tárolni kell, el fogja nyelni egy fiók, és úgyis tőled fogják kérdezni, hogy hol van. :P

Ennek értelmében kb. a legjobb gyerekjáték a szólánc és a barkochba (de tényleg), és ugyan most még megkegyelmeztem a nyári ruháknak, de a szezon végén csak a legjobbakat tartjuk meg, a többi jó lesz rongynak, tényleg széthordtuk a legtöbbet mostanra. Mert nem shoppingolunk évek óta.

Ettől még mindig túlságosan sok tárgy vesz körül, de időnként megvilágosodom, és képes vagyok kiemelni egyet-kettőt, hogy végre funkciót kapjanak a házban.

Az ilyen fiókból, dobozokból, padlásról előkerült dolgokból szemezgettem most. 

Találtam például egy csíkos vászonból készült strandtörölközőt, amit valószínűleg inkább ágytakarónak vagy függönynek, árnyékolónak fogok használni. Hozzá nagyon jó lesz a hűvös szobában a régi ikeás, zöld-fehér csíkos ágyneműben aludni. A fellépő a világ egyik legjobb designja, folyton használatban van, olyannyira, hogy ebből még elképzelhető, hogy veszek majd. A strandra tervezett hátizsák és a faautó is ide, a házhoz való.

A teljesen új teáskanna is ilyen apró jutalom, a sárga fajanszpolcot pedig a lomtalanításkor találtuk, utóbbi a zuhanyzóba fog kerülni.

A Vitorlás szobába nagyon kerestem valamilyen nem műmájer dekorációt, és megint az történt, hogy csak alaposabban körül kellett nézni: a padláson volt egy kopott ablaktábla, ami tökéletes lesz, szerintem nem is kell hozzányúlni, sem kiegészíteni, sem feljavítani.







Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...