Ágy-styling a Vitorlás szobában

Van egy, a házhoz kapcsolódó mondásunk: "minden úgy volt jó, ahogyan [az előző tulajdonosok] csinálták". Gondolhatnátok, hogy teljesen ironikusan értjük, de a legtöbbször egyáltalán nem. Ha valami ironikus, az a címben a styling szó, mert végül is csak annyi történt, hogy megágyaztam...

Számtalan esetben bizonyosodott be, hogy egy adott bútordarab -- miután ide-oda cipeltük -- éppen ott van jó helyen, ahol a ház megvételekor láttuk, vagy, hogy a szerszámokat, a pallókat éppen úgy kell tárolni, ahogyan akkor voltak stb. Van ebben tapasztalat, a ház ismerete, a régiek életbölcsessége, szokásrendszer, és megtanultam mindezt nem egy vállrándítással elintézni, éppen azért, mert nagyon szeretem a házat.

Így esett ezzel a kamasz-ággyal is, amiről ugyan eléggé hamar kimondtam, hogy csak ideiglenesen szeretném megtartani, majd elhozzuk a városból az emeletes ágyat a helyére, vagy veszünk bármit, végül mégis szinte centire ugyanott áll ma is, mint négy éve. Pontosabban, mint hatvan éve...

120 cm széles, tipikus hatvanas évekbeli, bútorszövetes heverő, és az egyik ok, ami miatt maradhatott, az, hogy valamelyik értelmetlen, hajdani túlvásárlásomkor (amikor még a ház sem volt meg!) vettem egy ún. ágyszoknyát. Ez a friss, ropogós, hófehér vászon tökéletesen illik a heverőre, miközben eltakarja a legretróbb részeket.

Egyébként van még ugyanebben a szobában egy kis, piros, a heverővel egykorú fotelágy, azt is meg kellene újítani valahogyan. (Mondanom sem kell, az is ott volt eredetileg.)

Szóval, a tegnap emlegetett textilek és az ágyszoknya segítségével kicsit nyári hangulatúvá tettem az ágyat és környékét, abból dolgozva, ami hirtelen kéznél volt.

A lambéria elméletileg fehéres "bemosást" fog kapni, de még érlelem a koncepciót. A tükröt a rattan keret és a hajóablakszerűség miatt választottam, a kis sámli talált tárgy. Most láttam egy videót, amelyikben penészzöldre festettek egy hasonló darabot, és nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy nekem is ezt kell tennem.

Lesz rongyszőnyeg vagy szizálszőnyeg, a lomizott fa fogast szintén valamilyen kopottas színre fogom festeni, mielőtt felfúrjuk, és a falra vagy az ablaktábla vagy egy térkép kerül majd.

Mivel a lomtalanítással nem könnyű leállni, itt is sok mindentől megszabadultunk (egy zsák textília, egy-egy szatyornyi papír és műanyag), és közben találtam egy ősrégi naptárat, amelyiknek egy-két lapját lehet, hogy használjuk majd dekorációképpen.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

További információk

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

További információk

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem. A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött. Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má

További információk

vidéki városi

Keresés ebben a blogban