Van egy, a házhoz kapcsolódó mondásunk: "minden úgy volt jó, ahogyan [az előző tulajdonosok] csinálták". Gondolhatnátok, hogy teljesen ironikusan értjük, de a legtöbbször egyáltalán nem. Ha valami ironikus, az a címben a styling szó, mert végül is csak annyi történt, hogy megágyaztam...
Számtalan esetben bizonyosodott be, hogy egy adott bútordarab -- miután ide-oda cipeltük -- éppen ott van jó helyen, ahol a ház megvételekor láttuk, vagy, hogy a szerszámokat, a pallókat éppen úgy kell tárolni, ahogyan akkor voltak stb. Van ebben tapasztalat, a ház ismerete, a régiek életbölcsessége, szokásrendszer, és megtanultam mindezt nem egy vállrándítással elintézni, éppen azért, mert nagyon szeretem a házat.
Így esett ezzel a kamasz-ággyal is, amiről ugyan eléggé hamar kimondtam, hogy csak ideiglenesen szeretném megtartani, majd elhozzuk a városból az emeletes ágyat a helyére, vagy veszünk bármit, végül mégis szinte centire ugyanott áll ma is, mint négy éve. Pontosabban, mint hatvan éve...
120 cm széles, tipikus hatvanas évekbeli, bútorszövetes heverő, és az egyik ok, ami miatt maradhatott, az, hogy valamelyik értelmetlen, hajdani túlvásárlásomkor (amikor még a ház sem volt meg!) vettem egy ún. ágyszoknyát. Ez a friss, ropogós, hófehér vászon tökéletesen illik a heverőre, miközben eltakarja a legretróbb részeket.
Egyébként van még ugyanebben a szobában egy kis, piros, a heverővel egykorú fotelágy, azt is meg kellene újítani valahogyan. (Mondanom sem kell, az is ott volt eredetileg.)
Szóval, a tegnap emlegetett textilek és az ágyszoknya segítségével kicsit nyári hangulatúvá tettem az ágyat és környékét, abból dolgozva, ami hirtelen kéznél volt.
A lambéria elméletileg fehéres "bemosást" fog kapni, de még érlelem a koncepciót. A tükröt a rattan keret és a hajóablakszerűség miatt választottam, a kis sámli talált tárgy. Most láttam egy videót, amelyikben penészzöldre festettek egy hasonló darabot, és nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy nekem is ezt kell tennem.
Lesz rongyszőnyeg vagy szizálszőnyeg, a lomizott fa fogast szintén valamilyen kopottas színre fogom festeni, mielőtt felfúrjuk, és a falra vagy az ablaktábla vagy egy térkép kerül majd.
Mivel a lomtalanítással nem könnyű leállni, itt is sok mindentől megszabadultunk (egy zsák textília, egy-egy szatyornyi papír és műanyag), és közben találtam egy ősrégi naptárat, amelyiknek egy-két lapját lehet, hogy használjuk majd dekorációképpen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése