Ugrás a fő tartalomra

Túl sok, túl kevés

Érdekes ez a kelet-európai neurózis. Nem tudunk feloldódni a fogyasztói társadalom felszínes örömeiben, mert - abban reménykedem legalábbis - túlságosan intellektuálisak vagyunk hozzájuk, ugyanakkor számos esetben, amikor jó lenne, képtelenek vagyunk felszabadultan örülni, amire éppen azért lenne szükség, hogy amikor igazán nagy baj van, legyen mire emlékezni, noch dazu, miből töltekezni, hogy ezt a rettenetesen elcsépelt formulát használjam.

Filozofálás helyett azt hiszem, inkább tornázom egyet hajnalok hajnalán, jobb lesz mindenkinek :D, viszont előbb, ha már elkezdtem, még egy kis fejtegetés arról, hogy az éppen elég lenne a célom, de sokszor billenek ki, ha lelkileg vagy testileg nem áll fenn az equilibrum, és hát, mostanában nagyon tudatosan kell visszalódítani magam. Vannak pozitív és negatív tendenciák.

1. Túl sok hírt olvasok.

...és túlságosan gyakran frissítem az oldalakat. Nem is értem magam, tényleg. Mindig is abban hittem, hogy a politika merő időpazarlás, és az sem érdekelt, hogy vannak, akik szerint ez szemellenzős életmód, erre most az időm jelentős része erre megy el.

2. Azt hiszem, b12-vitaminhiányom van.

Elképzelhető, hogy más is, de arra gyanakszom, hogy a b12- a legkiugróbb. Megint az történt, hogy valamibe - jelen esetben a teljes értékű növényi alapú táplálkozásba - nem teljes mellszélességgel szálltam bele, csak amennyire a körülmények engedték, bizonyos kompromisszumokkal (bla bla bla), ezért azt gondoltam, hogy a szabályok, törvényszerűségek rám nem vonatkoznak, vagy nem annyira, hogy baj legyen. 

3. Megint belecsúsztam a ruhavásárlásba.

Nem nagyon, csak használt és alacsony árú cuccokat vettem, plusz van rá indok: másoknak akartam segíteni vele, illetve az is közrejátszott, hogy tavasztól egészen eddig igen aszkétikus voltam ebből a szempontból, de megint több idő és pénz ment el, mint amennyit az ügy érdemel, azaz a nullánál bőven több. És a várakozás a futárokra, plusz a visszaküldés folyamata.... arghhhh. 

4. Újra rendet raktam a fürdőszoba két polcán.

Büszke vagyok az eddig elért eredményekre. A keskeny polcon semleges fürdető és gyerekhabfürdő van, mellette tisztító korongok, arckrém, a lomtalanításon talált csodás fadoboz benne a négy kedvenc körömlakkal, egy parfüm, ami tökre nem AZ én illatom, de addig megfelel, amíg kitart, és utána jó érzés lesz megvenni a tökéleteset, maradék testápoló és dezodorok (kösz a horgolt tárolókat, M.!). A nagy polcon alig van valami: a szintén talált fiókban elhasználandó testradírok és spray-k, almaecetes arctisztító, vattakorong, mosótojás, egy új sampon - és kész. Még ennél puritánabb berendezést is el tudok képzelni, úgyhogy folytatom a szanálást.


5. Iható a zöld tea is.

Továbbra is rooibos-rajongó vagyok, de mivel sok zöld tea van itthon, naponta elfogy legalább egy kancsóval, és egészen megkedveltem. Azért jó lesz valamilyen isteni téli hangulatú, gyümölcsös keveréket venni, már nagyon várom.








Megjegyzések

  1. Szeretem a filozofikus bejegyzéseidet.
    Sehogy se tudlak elképzelni felszínes fogyasztóként. :-D Elismerésre méltó a törekvésed a tudatosságra, az önkontrollra a (nem) vásárlásban, eszközhasználatban, szóválasztásban.
    "Én hallottam ám Kurz Selmát énekelni!" - idézi Szabó Magda az édesanyját a gyakorlatilag kilátástalan mélyszegénység idejéből a Régimódi történetben. Tudom, egyesek szerint lektűrszerző Sz. M., szerintem vérprofi. Mert még ha nem önfeledt és felhőtlen a befogadás időpontja, akkor is megtörténik.
    Hogy van a könyököd? A cementlap csiszolása és R. cipelése okozta a fájdalmat? Ha konkrét fizikai oka van a problémának, jó szívvel ajánlom a patikában kikevertethető iszappakolást, pár száz forint volt legutóbb egy nagy tégellyel. Jobbulást!
    Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Luca, meg is kérdeztem egy helyen már az iszappakolást, ott nem kevernek, de nem adom fel ilyen könnyen. Igen, a macskahordozó törzsemtől való eltartása a (Margit-)szigeti bejáró -- Palatinus távon oda-vissza... legtöbbször ugyan busszal tettem meg az utat, de tavasszal, a vírus jelentkezésekor egy hétig nem, és akkor bekrepált mindkét könyököm. Utána pedig rá- téglahordtam, ágvágóztam, - csiszoltam, ahogy írod stb.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p