Nem láttam még olyan embert, aki ne érezte volna magát jobban tiszta, nyugodt környezetben. Különösen akkor, ha ő maga is takarított az adott helyiségben. Észrevettétek, hogy mindenki milyen harciasan védi a legapróbb morzsától az általa felporszívózott szobát/letörölt felületet/a saját ételét?
Mégis, újra meg újra szétcsúszik a rendszer, mindenki zizeg, senki nem talál semmit. (Ami egyébként pontosan azt jelzi, hogy nem sikerült rendszerszintre emelni a rendrakást, csak kampányok vannak. Legalábbis nálunk.)
#1 Az egyik legfontosabb tanács, amit hallottam, hogy szabaduljunk meg a tárgyaink harmadától.
Személy szerint még mindig ebben a fázisban vagyok; a hét elején tartottam egy hatalmas, három teli zsákkal végződő papírszortírozást. Állati kimerítő volt, jöttek a hiperszenzitív emberekre jellemző emlékekbe roskadások, de nagy sikerélményt is jelentett. Erősödöm ilyenkor, és úgy látom, néhány dolgot valóban ki kell dobni ahhoz, hogy ne legyen nyomasztóan ott (in the back of my mind).
Továbbra is imádom, amikor ilyen alkalmakkor megtalálok valamit; most éppen azt a hal formájú kitűzőt, amit Vác egyik terén, a hóból vett föl nekem E. több mint két évvel ezelőtt. Emlékszem, hogy utána somlói galuskát ettünk egy édes kis helyen, illetve koncertre mentünk (mert akkor még voltak ilyenek).
#2 Hasonlót a hasonlóval.
Ezt az alapvető bölcsességet, pofonegyszerű rendszerezési elvet semmikor nem volna szabad elfelejteni: ha fogalmam sincs, egy tárgy hová kerüljön, de meg akarom tartani, akkor a többi közel ugyanolyan alakú/funkciójú/méretű tárgy mellé teszem, és kész. Amikor egy csavarokkal, tiplikkel, szegekkel teli fiók fölött állok, és fogom a fejem, hogy ezt utálom, hagyjuk így, kit érdekel, maradjon ömlesztve, akkor jobb, ha típusok szerint elkezdek kis csoportokat képezni.
Ide beilleszteném az egyik ismerősöm meglátását is, miszerint: "ha az ember csinálja, akkor kopik!" -- ti. a munka tárgya. Ha nem agonizálok, hanem elkezdem csinálni, akkor elfogy az a hasogatni való fa, gereblyézni való falevél, mosogatni való edény. Olyan még nem volt, hogy ne így történt volna. (Az újraképződést most hagyjuk.)
#3 Légy türelmes magaddal.
Persze, persze. Az a helyzet, hogy ezt mondhatjátok egy Kosnak, sosem lesz eléggé nyugodt és higgadt, de idővel meg lehet tanulni, hogy a kis eredmény is eredmény. A gyerekek ruháit elbíró kétszer két szekrénypolc is az.
Ti hogyan tartjátok fenn a rendet?
(A bejegyzéshez felhasználtam Joshua Becker és a Minimal Mom csatorna videóit.)
Én nagy minimalista és rendszerető vagyok, időnként "borzasztó" rendrakásba kezdek, szortírozok, ajándékozom, kidobálok dolgokat. Mindig van valami, pedig nem vagyok felhalmozó, sosem veszek meg felindulásból semmit (régebben hányszor! de tanulni lehet a nem-et) . A könyvekkel vagyok úgy, hogy abból sosem elég. A rendet úgy tartom meg, hogy hét közben egyszer "átnyalom" a lakást, mert bár csak két pasi van rajtam kívül a családban, pont elegen vannak ahhoz, hogy pakolásszon az ember lánya. :)
VálaszTörléskovtama, de jó - és éppen most láttam egy videót, amelyikben hasonló módszerekről beszéltek. Arról is szó volt benne, hogy egészen addig, amíg a lakásunk nincs eléggé egyszerűsítve/kacatmentesítve, addig a családtagok mindig is vonakodva fognak segíteni a rendrakásban, de ha eljutottunk arra a szintre, amikor már nem nagy ügy felporszívózni, a munkamegosztás is sokkal könnyebben valósítható meg. Nos, ezt az állapotot szeretném elérni!
Törlés