Ugrás a fő tartalomra

Inspiráció: hangulatos ősz I.

Szerző:

Kilenc képet szedtem össze az Instagramról elmentett fotóim közül. Farmházak, finom ételek és macskák: nagyjából így lehet leírni az érdeklődési köröm. Szándékosan nem követek közéleti témájú oldalakat; legalább ez a görgetés ne arról szóljon, hogy ki lesz a világ ura.* Nem baj, hogy giccses és illúzió az egész. Éppen az escapism a lényeg: óriási szükségem van nyugalomra és szépségre. (Legközelebb válogatok az idézetek, a zenei tartalmak és a városi építészet köréből is.) Mit szóltok, melyik tetszik? Kik a kedvenceitek azon a platformon? Kövessetek ott is: @videki_varosi_blog








@countrylivingmag

@edgewoodfarmhouse

@jaynemargaretphotography

@farmhousestyleinspo

@ednas.house

@debbie_medium_hairy

@meetmissmaple_and_bo

@farmhousefanatics

@trishdeseineencore


*Your name is I'll see ya

I'll change if you vote me in as the pres
The President of your soul
I live in the ghetto
You just come to visit me 'round election time






Megjegyzések

  1. fortissimo2020. november 12. 9:06

    Szia! Igen én is a szép fotók nézegetéseiben találok felüdülést, nyugalmat. Átcsöppenek érzelmileg abba a világba :) szeretem a vidéki élet lenyomatait, kutyák, macskák, vadállatok gyönyörűségesen elkapott pillanat fotóit, szép tárgyakat, ünnepi hangulatokat árasztó képeket.

    VálaszTörlés
  2. fortissimo2020. november 12. 9:07

    Szép napot, üdv egy olvasód Mónika :)

    VálaszTörlés
  3. country komfort2020. november 16. 7:14

    fortissimo, szerintem is ezek az igazán lényeges dolgok, ráadásul nagyon szeretek fotózni, ezért mint fényképezési produktumok is érdekelnek az igazán szép képek.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk