Ugrás a fő tartalomra

Őszi munkák: folyamatban

A három legjobb dolog az elmúlt napokban: az, hogy megérkezés után pár perccel három őzet láttam áthaladni a kerten az erdő felé; az, hogy be tudtam gyújtani a cserépkályhába és az, hogy nálam volt a meleg, bélelt favágóingem. Gyors bejelentkezés.


Kapszulagardrób (ha-ha) címén is ezt tudom kiemelni: bár nem szeretem a pirosat, ez a plüssel bélelt, akciósan vásárolt kültéri kabátszerűség eddig legalább ötvenszeresen hozta be a kétezer forintos árát, mert ennyiszer fáztam volna meg nélküle. ("Put on anything you want. If we're gonna go out there, we're gonna go out there comfortable. Some of us.")

Most nagyjából a következő munkálatok folynak, illetve várhatóak a ház körül:

- villanyszerelés;
- beltéri falvakolás;
- hajópadló-tervezés és -rendelés;
- fűtésszerelés (szenvedés a gázcsonk megtalálásával);
- hidegburkolás.

Történt még két előremutató dolog: 

- a kert aljában fákat és mogyoróbokrokat vágattunk ki (ott egyszer valószínűleg veteményes lesz, illetve gyümölcsfákat szeretnék);
- elvitték az építési törmeléket (!!!)






Megjegyzések

  1. Hatalmas haladások, gratulálok.A kabát az egy csoda, ahogy írod. A kályhabegyújtásról/.tól nosztalgikus hangulatom támadt. Nagy öröm amikor sikerül, főleg egy próbálkozónak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Holdgyöngy! Jó érzés visszatalálni ilyen egyszerű dolgokhoz, mint a cserépkályha melege. Érdekes módon nem is a "hideg" házban fáztam meg, hanem később, a városban.

      Törlés
  2. Kb. 5 hete olvastam blogodat utoljára, (térd sérülés, családlátogatás stb., stb.) és tényleg, hihetetlen haladás észlelhető. Gratulálok! Roy is meg én is nagyon kiváncsiak vagyunk, hogy hogyan fog összejönni nálatok minden, és bár régen volt, most ezzel kapcsolatban azonnal eszembe jutott amikor ősrégen mi is örültünk minden kis haladásnak a végső cél felé. Egy angol barátunk vett egy házat Almádiban és Roy egész lendületbe jött a tervezéssel. Minden jót a sok munkához, igérem mostantól szorgalmasabban fogom olvasni bejegyzéseidet. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. emiGrants, minden kommentednek nagyon örülök! Arra én is kíváncsi vagyok, hogyan jön majd össze minden nálunk. Vannak spórolós terveim, mert nagyon kimerültünk a végére, a szó összes lehetséges értelmében. Almádi: de szuper! És ti is jártok arrafelé?

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má