Ugrás a fő tartalomra

Őszi tervek (a könnyű változat)

Azért light, mert ebben a felsorolásban nincsen benne néhány, erre az időszakra várható kemény döntés, szellemi tennivaló és nehéz/pénzigényes fizikai munka (majd írok azokról is). Mindenhol azt olvasom, hogy ne hagyjuk ki a szép őszi időben ezt vagy azt a látnivalót, programot. A bakancsok és listák között azért nem elveszve, inkább egyensúlyozva, ezeket szeretném nagyon megvalósítani.

  • Margitsziget: legalább egyszer bringóhintózni
  • írni a "latte faktor"-ról a blogra ($$$)
  • befejezni a pinceajtó festését (+ fotó róla az Instagramra)
  • az őszi Balaton megtekintése
  • látogatás abba a közeli külföldi városba, amit már nyáron kinéztem a neten
  • sok jó zenét hallgatni
  • végre eljutni a közeli moziba
  • zebegényi kirándulás vonattal
  • fűszeres-sütőtökös italt és simán sütőtök-fűszeres tejeskávét készíteni (+ fotó róla az Instagramra - csak viccelek)
  • valami vállalható halloweenezés a gyerekekkel (a horror vonal kizárásával)
  • fővárosi őszi programok (amíg lehet, szabadtériek)
  • magazinozás (az öt kedvencem* minden hónapban letöltöm. igen. beikszelem, hogy nem vagyok robot [ez teljesen igaz amúgy: ember vagyok, aki ki van éhezve a nyugat-európai lakberendezési újságokra], és leszedem őket. bár nagyon más képernyőn nézni, plusz hiányzik a papírformátum lapozgatása, átmenetileg jó így is)
  • sorozatos muffinsütés (2-2-t mindig lefagyasztani belőle)
  • további ruha- és cipő-mfkh
  • rendrakás a gyerekruha-szekrényben (rettentő nagyot változott azóta; és ha sokan vásárolnának tőlem az online börzéken, akkor még gazdagok is lehetnénk)
őket is csak lefotóztam; pedig nagyon vágyom olyan fáskosárra
  • újabb túra a Dankó utcába: kinőtt ruhák, megunt játékok az Oltalomnak (win-win)
  • vega curry, most megint kívánom
  • szobabiciklizés újrakezdése
  • menni igazi bringával is, legalább hétvégente
  • baráti látogatások (játszótéren is jó, sőt)
  • a fagyasztott diókészletek eltüntetése => almás/sütőtökös pite
  • padlás-kaland a háznál: mi használható még?
  • a talált patkót és más vasakat fekete kalapácslakkal átfesteni (megígértem, hogy közösen, úgyhogy türelmesen) + kitalálni, hogy hol lesznek kampók etc.
  • megtalálni a legjobb ár-érték arányú fényképezőgépet/telefont + masszívan elkezdeni gyűjteni rá

*Country Homes and Interiors, 25 Beautiful Homes, Country Living UK, Country Living USA, Period Living

Nektek mik vannak a listátokon? 



(A képek az idei Piros Lábos Fesztiválon készültek.)



Megjegyzések

  1. Hűha! Ez aztán a lista! Én most tartottam éppen kis szünetet a lomtalanításban. Szerencsére van hova elvinnünk. Asszony-lányom ebben nagy hatással volt rám: Anya, tegyél bele MINDENT a zsákba, megtalálja a gazdáját.Ugyanis mániám volt,hogy a jó cuccok,amiket "kinőttem":), jó helyre kerüljenek. De ez képtelenség.
    A listádból ez nagyon tetszik: sorozatos muffinsütés (2-2-t mindig lefagyasztani belőle).Maradék főtt ételt szoktam lefagyasztani és az remekül jön a nem főzős napokon.
    Igyekszem nem újrahasznosításra eltenni,mert abból is SOK van..)
    Jó megvalósítást!!!!
    Egyébként most jöttem rá,hogy fiatalabb koromban nekem is ilyen hosszú listáim voltak.Mostanra már rövidülnek.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mamka, már kétszer elkezdtem válaszolni, de mindig beleszólt valaki; most talán nyugalom lesz. :-) Hogy lehet az, hogy én is éppen most jutottam el arra a pontra, hogy a kiszelektált (nem szép szó, de érted...) dolgokat nem szelektálom tovább minőség stb. alapján, hanem szépen: viszlát, és mehetnek? Majd gondolok rád a következő adagnál, hogy te vajon most hol tartasz. Éljenek a kukászsákok, azokba sok ruha vagy más fér.
      Ételek: én még azzal is kacérkodom, hogy egyszer egy hétre előre legyen minden főétel vagy minden összeválogatott alapanyag lefagyasztva. Tudod, vannak azok a videók/blogbejegyzések, amelyekben bemutatják, hogy egy db vágódeszka és serpenyő mellett állva mennyi mindent lehet előre elkészíteni/bedobozolni => irány a frigó. Ez is arra lesz jó, hogy ne kelljen sok döntést meghozni (mit egyek ma? bevásároljak hozzá? mikor főzzem meg?), hanem az agykapacitást másra lehessen használni. Olyan, mint a kisfiam esetében, amit soha nem gondoltam volna: jelenleg EGY darab óvodába menet hordott farmernadrágja van, amit természetesen minden héten kimosok (és persze vannak pótruhái bent is, itthon is), de valami fantasztikus érzés, hogy amikor azt mondom: "hol a farmered? vedd fel, légy szíves!", mind a ketten egy dologra gondolunk...
      Listahosszok: látod,a blogot most (is) arra használom, hogy nyoma legyen az ötleteimnek, és amikor kedvtelenség vagy ötlettelenség lép fel, legyen hová fordulni: hát itt a lista, amelyen csupa szuperjó dolog van, gyerünk, csináljuk!

      Törlés
  2. Én a selejtezésekkel bajban vagyok, a napokban többször került elő, hogy kidobott dolgok, nem csak ruhanemű kellettek volna. S emlegettem Marie Condót, remélem jól írtam le a nevét. Nászasszonyomnak 3 készlet ruhája van, más-más súlyra. Én nyár elején szórtam ki, sosem leszek már vékony, az lettem, vehetek újakat. Nem divat szerint öltözködöm, van kedvenc stílusom, inkább aszerint, tehát bármikor hordhatók lennének, ha lennének. Én szeretek lakber lapokat venni, nekem örömet adnak, ha néha durván műviek, akkor is. Persze belenézek, s ha megfognak a bemutatott lakások akkor veszem meg. Jó a gép, de van ami más élményt ad kézbe fogva, nekem. A külföldiek maradnak neten. Az első fotód felhozatala jóóó!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Holdgyöngy, megértem, ha nem volt jó érzés. Tessék, egy vallomás: egy borzasztóan lyukas és koszos, ezeréves terményes zsákot égettem el úgy a nyáron, hogy le sem fotóztam, és azóta többször eszembe jutott, hogy "aha: akkor ez most pótolhatatlan". Próbálom úgy csinálni, hogy a könnyen, fél órán belül beszerezhető, nem túl drága dolgokat nem tartom meg csak azért, mert hátha egyszer kelleni fognak. Álmom a gusztusos, jól kezelhető szerszámos kamra, de szerencsére ott is, a padláson is annyira durván sok igazi lom van, hogy sok az egyértelmű eset, van mit csinálnom. A magyar lakberendezési lapokat anyagi és fel nem halmozási okokból könyvtárban szoktam olvasni; nekem is nagy öröm ott, a kis retro fotelben az a negyed óra!

      Törlés
  3. (Marie Kondo-Konmari)

    - nagyon nagy selejtezéses rohamba kell kezdenem, az új házba csak azt akarom átvinni, ami tényleg kell
    - a mélyhűtőt kienni -ami használható, azt használni, amiről meg azt sem tudom, micsoda, megetetni a kutyával :D
    - barátnős programok, kirángatni magunkat a langyos vízből (nincs kedvem, fáradt vagyok, nem jókor van stb. felszámolása)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zsuzsi,

      igen, kösz, a Konmari - egyébként nagyon jó, hogy beindított valami világméretűt, nem? Akkor is, ha ráfeküdt az aktuális minimalista trendekre (nem tudom, melyik volt előbb, tyúk-tojás problematika), és akkor is, ha sokan azt mondják, hogy nem jó úgy hengergetni a pólókat a fiókokba, mert igenis gyűrődnek, néhány alaptézise zseniális, maradandó lett.

      Selejtezés: ajándékozni szoktál? Én most ruhákat barátoknak, előzetes kérdés alapján adtam, ingyenes-odaadós csoportokban viszont még nem próbálkoztam.

      Mélyhűtő: totálisan értelek, látom magam előtt az azonosítási kísérleteket ;)

      Barátozás: igen, ennek a "mindenkinek családja, munkája van, ott a Facebook" kényelmes közhelyből végre kikerülni. Amin még gondolkodom: néhány, _kicsit_ drágább koncert és egyéb kultúrprogram: megengedjem-e magamnak őket? Azt hiszem, most jól elleszek a zömében ingyenesekkel is (anyagi prioritások).

      Törlés
    2. Én szinte csak ajándékozni szoktam :) a barátnőim már úgy hívják ezt: Zsuzsi-turi. Nekem nagyobb gyerekeim vannak, mint a többi barátnőmnek, tehát még a gyerekruhákat is nekik adom tovább.

      Konmari zseniális, egyszerűen mindenkinek el kéne olvasnia akkor is, ha nem akar selejtezni, mert annyi mindent helyre rak az ember agyában -és mindig azonnal takarítani akarok, ha beleolvasok, hát nem megéri? :D
      A saját pólóimat (és alsóneműimet) az ő módszere szerint hajtogatom, nekem nem gyűrődik jobban és fél pillanat alatt felmérem a fiók tartalmát így. A többiekét nem, mert nem tartják fontosnak, ezért nem is fektetnek energiát a rendben tartására, nekik jobb a hagyományos (*nagy sóhaj)

      Törlés
  4. Nekem pedig a te kommented hatására jött meg a kedvem a Konmari-újrapróbáláshoz, de jó! Az a helyzet, hogy hagyományos ruhatornyozás nem jó a komódfiókban, és kész. Nem elég hatékony, nem elég "mfkh"-kompatibilis, csak a felső régiókban lévő cuccoknak kedvez. Zsuzsi-turi: ohh, ez szuper lehet, mennyivel időtakarékosabb és barátibb, mint az igazi...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má