Ugrás a fő tartalomra

Saját kútfő (1. rész)

Megvettük a házat másfél évvel ezelőtt, és annyira naivan bólintottunk egy csomó hiányosságára, hogy ma már csak mosolyogni tudok rajta. Derékmagasságig vizesedik a fal? Semmi gond, majd ezzel kezdjük! Lóg a nyári konyha ajtaja a zsanérról? Hát, igen, érthető, nem mai csirke már. Nincs teteje a kútnak? Persze, azt sem fogjuk így hagyni. 


Hogy is hagynánk így.

Ez a csillogó szemű, felújításra kiéhezett, elhamarkodottan sokat vállaló hozzáállásom - a korlátozott anyagi lehetőségekkel párosítva - azóta sok fejtörést okozott saját magamnak, de szerencsére, a kút még a könnyebben teljesíthető feladatok közé tartozott. És már nagyon bökte a szemem a téglákkal lenyomott, ferdén odacseszett ráhelyezett paladarab is.

"Csak" anyag kellett hozzá - és ember. 

Mondom, naïveté...

Volt terv a fejemben, le is rajzoltam filccel, khm, perspektivikusan, egy darab papírra, aztán finomítottam rajta, győzködtem a kiszemelt embert, hogy menni fog ez neki, a gyerekeket pedig minden sétánál figyelmeztettem, hogy ne csak lébecoljanak itt nekem, virágot szedegetve meg lipem-lopom a szőlőt módban, hanem szorgosan nézzék a kertekben a kút-tetőket, hátha látunk valamilyen zseniális megoldást.


Azt hamar eldöntöttem, hogy - bármilyen szép az archaikus mechanika - a kerekes kút kerekes része nekünk nem kell, mert amellett, hogy állandó tekerésre csábítaná a kisebbeket, bonyolult kivitelezni, és ha a kutat egyszer használni fogjuk, akkor tisztítás után (újabb laza vállalás: látom magam előtt az űrruhába öltözött kúttisztító brigádot a vegyszerarzenállal :o) szivattyúval fogjuk kinyerni a vizet belőle, annak kell egy nyitható-zárható ablak és slussz.

A séták alatt kikristályosodott, hogy:

- teljes, fix fedés kell, nem leemelhető tető;
- nagyon szép az apácarács, az én örök lieblingem;
- ha lehet, az építményt pácolni kellene, nem festeni;
- jó volna elkerülni a "zsír új" kinézetet,
- elég jól mutat, ha 
a) növényeket ültetünk a kút köré, vagy 
b) cserepes virágokat pakolunk a kávájára.

A tettek mezejére többszöri nekifutásra léptünk, mert az első ember nem ért rá, és megint nem ért rá, és csak a harmadszori nem-jövésénél sokalltam be annyira, amennyire a legelsőnél kellett volna, akkor kértem meg a második embert.

Ő jött a láncfűrésszel és a traktorral, újra elmondta, hogy a pajta tetejének bontásából származó, több évtizedes (fenyő) faanyag "igen hitvány", de, ha nagyon akarom, végül is meg lehet belőle próbálni, na. És, ha muszáj, megritkítja a kutat körbevevő mogyoróbokrot is.

bőven ráfért
Ekkorra már tettem egy látogatást a közeli fatelepen azzal a céllal, hogy akárhogyan is, de szerzek két darab rendesen kiszárított, kétméteres akácgerendát, ha ezen múlik a boldogság, de egészen utópisztikus módon (az anyagi haszon helyett a szakmaiságot előtérbe helyezve, először nem is értettem), a fantasztikusan szép és rendezett telepen bevezetett az igazgató a saját étkezőjükbe, és megmutatta, hogyan reped szét a pöpec módon, éveken át előkészített és azután profin lekezelt akácgerenda is.

Úgyhogy igen, ragaszkodtam a régi faanyagunk újrahasznosításához.

tavalyi kép: azóta valamennyit száradt már 

Hogy hogyan folyt a megvalósítás-szerelés-fakezelés, és milyen problémákkal szembesültünk, arról részletesen a következő bejegyzésben írok.


Mit szóltok?
Ja, és mit tudtok erről a kútbejelentési kötelezettségről?




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

14. blogszülinap

Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.  Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H.  h...