Ugrás a fő tartalomra

Kisebb-nagyobb munkázatok

Még mindig csak teoretikusan. Nem tudom, hogy mikor, mennyi fedezet lesz a felújítási munkálatokra, és nem is akarok stresszelni ezen. Apránként tudunk haladni vele, ezt el kell fogadni.
Próbálok nem belecsúszni a tipikus, gondterhelt, ideges háztulajdonosi stílusba ("ez sincs készen, az sincs készen, ez sem működik, az sem működik"). Ez a majdnem százéves ház azért van, hogy örüljünk neki. 



A nagy, nyári pihenés részeként fogom fel, hogy lassabban megy minden, mint ahogyan terveztem. Nincsenek elvárásaim, illetve, amikor lennének, és feltámadna az elégedetlenkedés, akkor az irdatlan hosszú listámról megpróbálok kipipálni egy itemet, olyat, amit én is meg tudok csinálni - például lefestem a helyi fiúk által fillérekből, szerintem tök szépen kikupált nagykaput. 
előtte
majdnem kész
Vagy kimegyünk dolgozni az ún. komposztsarokhoz (értsd: éveken át összehordott faágak, sörösdobozok, levelek vegyes halmaza, a.k.a. szemétdomb), és azon munkálkodunk, hogy eltüntessük. Amikor végre megszüntetjük, nagyon bőkezűen fogom megjutalmazni magunkat. Elképesztő, hogy hány munkaóránk van már benne. Ki fogunk alakítani egy igazi komposztálót is, alig várom már (hát, ezt sem hittem volna egy évvel ezelőtt).

A méregtelenítést komolyan gondolom: sem más emberekre, sem külső tényezőkre, sem magamra nem haragszom, nem rágódom a múlton (kivéve, amikor nagyon fáradt vagyok..), hanem élvezem, amit ez az időszak nyújt. 

Digitális detoxot is tartok, és nagyon jó. (Egyedül a programokról nem akarok lemaradni; legalább tíz szuper koncerten azért voltam jelen tavasz óta, mert feliratkoztam az eseményre, és kaptam előtte értesítést.) Nyugalomra, feltöltődésre van szükségem.

Természetesen majd az első kókler kőműves/asztalos/burkoló/villanyszerelő felbukkanása után ismét megkérdezhettek erről. :-) De valahogyan az árajánlatok óta úgy érzem, hogy valóban klassz szakembereket sikerült találni. Majd meglátjuk.

(Ha például szükségetek van építészmérnökre, írjatok emailt, és megadom az elérhetőségét annak a srácnak, aki a mi házunk alaprajzát és metszetét készítette el. Nagyon kedves, figyelmes és profi.)


Ezt a lelkibéke-mantrát persze, könnyebb mondani, mint megcsinálni. (A múltkor például, miután hosszasan és keményen kioktattam mindenkit, hogy legyen szíves hímes tojásként bánni a szétomló falban lévő konnektorokkal, egyetlen mozdulattal tettem tönkre az egyiket a telefontöltőm kihúzásával. Pedig nem is rántottam meg. Csak egy kicsit. True story.)

Amikor kint zuhogott, és egy fél óráig csöndben üldögéltem a középső szobában, rájöttem, hogy először azt kellene megpróbálni tengerparti stílusban berendezni. Az eredeti Vitorlás szoba olyan nagy még így is, hogy le van falazva egy része, hogy mindig egy kicsit félve tervezem meg a részeit; nem állt még teljesen össze a fejemben. A középső szobában például majd könnyen fel lehet használni az előtér lambériájának egy részét fehérre festve, és akkor a falvédő-kérdés is meg lesz oldva. A középső szobában már van is egy szizálszőnyeg, és tudom, hogy melyik nagypapa-szekrényt szeretném ide beállítani, valamilyen finom-krétás aqua színre átfestve. Mivel a szoba (az egykori konyha) elég kicsi, két ággyal, egy szekrénnyel és egy ládával szinte teljes lesz a berendezése.

eredeti állapot
ilyesmi színű lesz a szekrény, kevesebb koptatással
Írtátok többen, többször, hogy egy ház igazi pénznyelő, hogy a fejleszthető dolgoknak "sosincs vége", de a kreativitás nagyszerű terepe is. Abszolút ezt érzem a miénknél is. A fő renoválási tennivalók mellett ezernyi kisebb-nagyobb, olcsóbb-drágább, sürgető-ráérő feladat van.

pajta-feeling
Munkázatok:

- a Gerendás szoba fapadlójának megmentése-kipótlása (nem szeretném kidobni a deszkákat; annyival jobban illenek ide, mint egy világos fenyő hajópadló);
- ablakcserék - olyan csúnya megoldásokat láttam már, hogy kizárólag mm-re pontos utángyártottakat tudok nálunk elképzelni;
- porcelánmosogató, illetve a meglévő sütő és főzőlap beépítése az előtérbe;
- cementlap kiszabadítása a linóleum alól az előszobában + felcsiszoltatás;
- konyhai gres(?)lap rendbetétele: tudja valaki, hogy azt is lehet-e csiszolni?


- megszabadulás a házzal járó, megfontolatlanul elfogadott bútoroktól;
- padlás-rendbetétel (hatalmas ajándékkal a végén);
- szerszámos-rendbetétel (dettó);
- pajta- rendrakás (ez annyira durva - rozsdás gépek, lószerszám, beton-itatók -, hogy segítség kell majd hozzá)
- erdő: kell azzal valamit csinálni, pl. ritkítani? fát eladni belőle?
- pluszkonnektorok kialakítása, illetve a szép vaslámpáink felszereltetése.

Tovább is van; mondjam még? 
Ti mivel kezdtetek a házatoknál, amihez nem kellett komoly anyagi fedezet?



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…