Ugrás a fő tartalomra

Kisebb-nagyobb munkázatok

Még mindig csak teoretikusan. Nem tudom, hogy mikor, mennyi fedezet lesz a felújítási munkálatokra, és nem is akarok stresszelni ezen. Apránként tudunk haladni vele, ezt el kell fogadni.
Próbálok nem belecsúszni a tipikus, gondterhelt, ideges háztulajdonosi stílusba ("ez sincs készen, az sincs készen, ez sem működik, az sem működik"). Ez a majdnem százéves ház azért van, hogy örüljünk neki. 



A nagy, nyári pihenés részeként fogom fel, hogy lassabban megy minden, mint ahogyan terveztem. Nincsenek elvárásaim, illetve, amikor lennének, és feltámadna az elégedetlenkedés, akkor az irdatlan hosszú listámról megpróbálok kipipálni egy itemet, olyat, amit én is meg tudok csinálni - például lefestem a helyi fiúk által fillérekből, szerintem tök szépen kikupált nagykaput. 
előtte
majdnem kész
Vagy kimegyünk dolgozni az ún. komposztsarokhoz (értsd: éveken át összehordott faágak, sörösdobozok, levelek vegyes halmaza, a.k.a. szemétdomb), és azon munkálkodunk, hogy eltüntessük. Amikor végre megszüntetjük, nagyon bőkezűen fogom megjutalmazni magunkat. Elképesztő, hogy hány munkaóránk van már benne. Ki fogunk alakítani egy igazi komposztálót is, alig várom már (hát, ezt sem hittem volna egy évvel ezelőtt).

A méregtelenítést komolyan gondolom: sem más emberekre, sem külső tényezőkre, sem magamra nem haragszom, nem rágódom a múlton (kivéve, amikor nagyon fáradt vagyok..), hanem élvezem, amit ez az időszak nyújt. 

Digitális detoxot is tartok, és nagyon jó. (Egyedül a programokról nem akarok lemaradni; legalább tíz szuper koncerten azért voltam jelen tavasz óta, mert feliratkoztam az eseményre, és kaptam előtte értesítést.) Nyugalomra, feltöltődésre van szükségem.

Természetesen majd az első kókler kőműves/asztalos/burkoló/villanyszerelő felbukkanása után ismét megkérdezhettek erről. :-) De valahogyan az árajánlatok óta úgy érzem, hogy valóban klassz szakembereket sikerült találni. Majd meglátjuk.

(Ha például szükségetek van építészmérnökre, írjatok emailt, és megadom az elérhetőségét annak a srácnak, aki a mi házunk alaprajzát és metszetét készítette el. Nagyon kedves, figyelmes és profi.)


Ezt a lelkibéke-mantrát persze, könnyebb mondani, mint megcsinálni. (A múltkor például, miután hosszasan és keményen kioktattam mindenkit, hogy legyen szíves hímes tojásként bánni a szétomló falban lévő konnektorokkal, egyetlen mozdulattal tettem tönkre az egyiket a telefontöltőm kihúzásával. Pedig nem is rántottam meg. Csak egy kicsit. True story.)

Amikor kint zuhogott, és egy fél óráig csöndben üldögéltem a középső szobában, rájöttem, hogy először azt kellene megpróbálni tengerparti stílusban berendezni. Az eredeti Vitorlás szoba olyan nagy még így is, hogy le van falazva egy része, hogy mindig egy kicsit félve tervezem meg a részeit; nem állt még teljesen össze a fejemben. A középső szobában például majd könnyen fel lehet használni az előtér lambériájának egy részét fehérre festve, és akkor a falvédő-kérdés is meg lesz oldva. A középső szobában már van is egy szizálszőnyeg, és tudom, hogy melyik nagypapa-szekrényt szeretném ide beállítani, valamilyen finom-krétás aqua színre átfestve. Mivel a szoba (az egykori konyha) elég kicsi, két ággyal, egy szekrénnyel és egy ládával szinte teljes lesz a berendezése.

eredeti állapot
ilyesmi színű lesz a szekrény, kevesebb koptatással
Írtátok többen, többször, hogy egy ház igazi pénznyelő, hogy a fejleszthető dolgoknak "sosincs vége", de a kreativitás nagyszerű terepe is. Abszolút ezt érzem a miénknél is. A fő renoválási tennivalók mellett ezernyi kisebb-nagyobb, olcsóbb-drágább, sürgető-ráérő feladat van.

pajta-feeling
Munkázatok:

- a Gerendás szoba fapadlójának megmentése-kipótlása (nem szeretném kidobni a deszkákat; annyival jobban illenek ide, mint egy világos fenyő hajópadló);
- ablakcserék - olyan csúnya megoldásokat láttam már, hogy kizárólag mm-re pontos utángyártottakat tudok nálunk elképzelni;
- porcelánmosogató, illetve a meglévő sütő és főzőlap beépítése az előtérbe;
- cementlap kiszabadítása a linóleum alól az előszobában + felcsiszoltatás;
- konyhai gres(?)lap rendbetétele: tudja valaki, hogy azt is lehet-e csiszolni?


- megszabadulás a házzal járó, megfontolatlanul elfogadott bútoroktól;
- padlás-rendbetétel (hatalmas ajándékkal a végén);
- szerszámos-rendbetétel (dettó);
- pajta- rendrakás (ez annyira durva - rozsdás gépek, lószerszám, beton-itatók -, hogy segítség kell majd hozzá)
- erdő: kell azzal valamit csinálni, pl. ritkítani? fát eladni belőle?
- pluszkonnektorok kialakítása, illetve a szép vaslámpáink felszereltetése.

Tovább is van; mondjam még? 
Ti mivel kezdtetek a házatoknál, amihez nem kellett komoly anyagi fedezet?



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...