Ugrás a fő tartalomra

Kisebb-nagyobb munkázatok

Még mindig csak teoretikusan. Nem tudom, hogy mikor, mennyi fedezet lesz a felújítási munkálatokra, és nem is akarok stresszelni ezen. Apránként tudunk haladni vele, ezt el kell fogadni.
Próbálok nem belecsúszni a tipikus, gondterhelt, ideges háztulajdonosi stílusba ("ez sincs készen, az sincs készen, ez sem működik, az sem működik"). Ez a majdnem százéves ház azért van, hogy örüljünk neki. 



A nagy, nyári pihenés részeként fogom fel, hogy lassabban megy minden, mint ahogyan terveztem. Nincsenek elvárásaim, illetve, amikor lennének, és feltámadna az elégedetlenkedés, akkor az irdatlan hosszú listámról megpróbálok kipipálni egy itemet, olyat, amit én is meg tudok csinálni - például lefestem a helyi fiúk által fillérekből, szerintem tök szépen kikupált nagykaput. 
előtte
majdnem kész
Vagy kimegyünk dolgozni az ún. komposztsarokhoz (értsd: éveken át összehordott faágak, sörösdobozok, levelek vegyes halmaza, a.k.a. szemétdomb), és azon munkálkodunk, hogy eltüntessük. Amikor végre megszüntetjük, nagyon bőkezűen fogom megjutalmazni magunkat. Elképesztő, hogy hány munkaóránk van már benne. Ki fogunk alakítani egy igazi komposztálót is, alig várom már (hát, ezt sem hittem volna egy évvel ezelőtt).

A méregtelenítést komolyan gondolom: sem más emberekre, sem külső tényezőkre, sem magamra nem haragszom, nem rágódom a múlton (kivéve, amikor nagyon fáradt vagyok..), hanem élvezem, amit ez az időszak nyújt. 

Digitális detoxot is tartok, és nagyon jó. (Egyedül a programokról nem akarok lemaradni; legalább tíz szuper koncerten azért voltam jelen tavasz óta, mert feliratkoztam az eseményre, és kaptam előtte értesítést.) Nyugalomra, feltöltődésre van szükségem.

Természetesen majd az első kókler kőműves/asztalos/burkoló/villanyszerelő felbukkanása után ismét megkérdezhettek erről. :-) De valahogyan az árajánlatok óta úgy érzem, hogy valóban klassz szakembereket sikerült találni. Majd meglátjuk.

(Ha például szükségetek van építészmérnökre, írjatok emailt, és megadom az elérhetőségét annak a srácnak, aki a mi házunk alaprajzát és metszetét készítette el. Nagyon kedves, figyelmes és profi.)


Ezt a lelkibéke-mantrát persze, könnyebb mondani, mint megcsinálni. (A múltkor például, miután hosszasan és keményen kioktattam mindenkit, hogy legyen szíves hímes tojásként bánni a szétomló falban lévő konnektorokkal, egyetlen mozdulattal tettem tönkre az egyiket a telefontöltőm kihúzásával. Pedig nem is rántottam meg. Csak egy kicsit. True story.)

Amikor kint zuhogott, és egy fél óráig csöndben üldögéltem a középső szobában, rájöttem, hogy először azt kellene megpróbálni tengerparti stílusban berendezni. Az eredeti Vitorlás szoba olyan nagy még így is, hogy le van falazva egy része, hogy mindig egy kicsit félve tervezem meg a részeit; nem állt még teljesen össze a fejemben. A középső szobában például majd könnyen fel lehet használni az előtér lambériájának egy részét fehérre festve, és akkor a falvédő-kérdés is meg lesz oldva. A középső szobában már van is egy szizálszőnyeg, és tudom, hogy melyik nagypapa-szekrényt szeretném ide beállítani, valamilyen finom-krétás aqua színre átfestve. Mivel a szoba (az egykori konyha) elég kicsi, két ággyal, egy szekrénnyel és egy ládával szinte teljes lesz a berendezése.

eredeti állapot
ilyesmi színű lesz a szekrény, kevesebb koptatással
Írtátok többen, többször, hogy egy ház igazi pénznyelő, hogy a fejleszthető dolgoknak "sosincs vége", de a kreativitás nagyszerű terepe is. Abszolút ezt érzem a miénknél is. A fő renoválási tennivalók mellett ezernyi kisebb-nagyobb, olcsóbb-drágább, sürgető-ráérő feladat van.

pajta-feeling
Munkázatok:

- a Gerendás szoba fapadlójának megmentése-kipótlása (nem szeretném kidobni a deszkákat; annyival jobban illenek ide, mint egy világos fenyő hajópadló);
- ablakcserék - olyan csúnya megoldásokat láttam már, hogy kizárólag mm-re pontos utángyártottakat tudok nálunk elképzelni;
- porcelánmosogató, illetve a meglévő sütő és főzőlap beépítése az előtérbe;
- cementlap kiszabadítása a linóleum alól az előszobában + felcsiszoltatás;
- konyhai gres(?)lap rendbetétele: tudja valaki, hogy azt is lehet-e csiszolni?


- megszabadulás a házzal járó, megfontolatlanul elfogadott bútoroktól;
- padlás-rendbetétel (hatalmas ajándékkal a végén);
- szerszámos-rendbetétel (dettó);
- pajta- rendrakás (ez annyira durva - rozsdás gépek, lószerszám, beton-itatók -, hogy segítség kell majd hozzá)
- erdő: kell azzal valamit csinálni, pl. ritkítani? fát eladni belőle?
- pluszkonnektorok kialakítása, illetve a szép vaslámpáink felszereltetése.

Tovább is van; mondjam még? 
Ti mivel kezdtetek a házatoknál, amihez nem kellett komoly anyagi fedezet?



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Selyemfényű zöld

Egy hónapig voltunk egyhuzamban a háznál, tegnap jöttünk haza. Most szinte folyamatosan jár a mosógép - az eszem pedig azon, hogy vissza akarok menni, hahaha.

Eléggé szuper volt, pedig nincsen különösebb infrastruktúra azóta sem. A kertben kicsit vitatkozunk az egy darab csíkos függőszéken, a házban ez idő alatt minimális fejlesztés történt, mert még mindig nem biztos, hogy felszabadulnak azok a súlyos összegek, amelyek nélkül nem képzelhető el komoly felújítás. De nem érdekel.
Azt az utat követem, hogy a saját erőmből dolgozom, amennyit tudok. Ez nem kerül semmibe, és nem kell folyton egyeztetni mással. Viszont jó kemény vagyok magammal. Három évet adtam arra, hogy eltüntessem a lomokat (ezt vic-nek írtam is már): mivel a ház 90+ éves, ez évente harminc év felhalmozott cuccától való megszabadulást jelent. Pretty good.
Negatívumok:
- (még júliusban) sok szúnyog: csak úgy lehetett meginni a reggeli kávét a verandán, ha égett a citronella gyertya és be is fújtam magam szúnyogspray-vel;
-…

Venni vagy bérelni? - avagy: kell-e saját nyaraló? (2. rész)

Legutóbb jeleztem már, hogy ez hitvita-jellegű kérdés; olyan, amelyről egyesek kommentháborúkat szoktak vívni, míg mások egy vödör pattogatott kukoricával az ölükben nézik a meccset...


A különböző befektetési tanácsadó oldalak nagyrészt egyetértenek abban, hogy a víkendház, akármilyen alapos anyagi megfontolás eredményeképpen vesszük is: luxuscikk. Mindig drágább lesz, mint időszakosan bérelni egy házat: magas az alapára, és miután megvettük, szépen, sorban jelentkeznek a  rejtett költségei, amelyekkel vagy kalkuláltunk előre vagy nem (viharkár, tyúkól-bontás, Józsi bácsi gondnoki díja, Gizi néni fizetsége a kertészmunkákért, konyhafelújítás, lötyögő konnektor cseréje, nélkülözhetetlen kerti eszközök garmadája, anyámkínja).

A kérdés az, hogy az imént említett komoly anyagi áldozatokat és a többi - ha úgy tetszik, érzelmi - tényezőt összegezve megéri-e nekünk birtokolni az adott ingatlant.

Most arról írok, szándékosan kendőzetlenül sorolva az összes szempontot, hogy mi milyen célból vá…

Plátói szerelem I. (#házak)

Ha van valami, aminek feketeöves nagymestere, örökös világbajnoka vagyok, akkor ez az. Irtó jó szemem van ahhoz, hogy tizenkétezer-kilencszáznyolcvan ingatlanhirdetésből kiszúrjam azt az egy különleges házat, amelyikbe majd nagyon bele tudok szeretni. És amelynek a nem-birtoklása nagyon fog majd fájni. Lamentáló-retrospektív poszt, a végén pozitív perspektívával.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szenvedésteli periódusaim lesznek, furcsa is átélni őket nekem, aki életem összes traumája után egyféle nem voltam sosem: depressziós. Ez nem az, de hullámokban hasonló - és nagyon nem jó.
Ijesztő ennyire fixálódni valamire. 
És, basszus, az ember évekig tudja csinálni (per definitionem). 
Racionálisan tudja, hogy már nem kell neki és nem is lesz az övé, emocionálisan azonban még nem tudja lezárni.
Az összes platonikus érzelemmel kapcsolatban a leszokás rögös útján haladok; sokat segítenek a kávézáskor olvasott velős mondatok.
"Az idő értékes. Okosan pazarold."
Vegyük például azt a…