Ugrás a fő tartalomra

Szobareceptek (Annie Sloan nyomán)

Írtam már Annie Sloan, a krétafesték-keverő nagyasszony és fia, Felix egyik könyvéről, most pedig alaposabban is átveszem a tananyagot. És éppen nem azért, mert kötelező irodalom, hanem, mert letehetetlenül inspiráló. A Room Recipes for Style and Colour című alapmű ébreszthet rá arra, hogy mi az, amit meg lehet valósítani egy házban, és mi az, amit nem. Sokat tanultam ebből a könyvből; segített lenyesegetni a vadhajtásokat, amelyek egyes stílusirányzatok iránti rajongásomból fakadtak. És most már tudom, hogy merre haladok.

A Házunkkal kapcsolatban az első pillanattól kezdve érzem, hogy két stílusirány lesz mérvadó:

a FARMHÁZ & a COTTAGE (kunyhó).

Rendben, de ezeken belül hogyan válasszunk - és milyen elemeket tehetünk hozzájuk?

Főképp az utóbbi kérdés izgat engem: talán most, hogy végre valóra vált az egyik legnagyobb álmom, és lett egy vidéki házunk, nem kéne elszúrni túl eklektikus, túl steril vagy túlságosan amatőr berendezéssel.

Ami még nagyon fontos, hogy sok újrahasznosított bútor lesz benne, de nagyon jó lenne messziről elkerülni a sufnituningot. Na és, mivel a krétafesték a legjobb instant megoldás, a bútorfelújítók prémium nescaféja (Bödőcs Tibor-os oximoron, nem véletlenül..., de erről majd egy későbbi bejegyzésben :-) ), nekem ez a könyv tökéletes ihletforrás.



Annie és Felix cuki bemutató videója, klassz kiemelt fotókkal (a fényképezés Christopher Drake nagyszerű munkája):


A szerzők kilenc stílusréteget bontanak ki az érzéki festékkeverő tablókkal illusztrált albumban. Hogy miért pontosan ezeket, azon lehet vitatkozni, de úgy gondolom, hogy professzionális a választás, mert lefed minden fontos irányt. Nézzük!


1. Neoklasszicista: sajnos, ez nálunk nem játszik. Nem erőszakolhatjuk rá a módos paraszti építészet jegyeit viselő házunkra. Bennem van némi sóvárgás ez iránt az életforma iránt, de tudni kell nemet mondani - és ez az a pont.

2. Hagyományos svéd: meglepő, de ez sem működik nálunk. Nem az ún. ikeás, letisztult skandináv stílusról beszélünk, hanem ilyen tapétás-elegáns, kicsit giccses, arisztokratikus válfajról.

3. Retro: a konyhában, a polcokon rendben van. Egyébként, ha a bútorokat-lámpákat vesszük, mások lakásaiban tud tetszeni, a sajátomban nagyon nem.





4. Bohém: juj, nem. Imádom, ha valaki tud vad színpárosításokat viselni, és szeretem az őrülteket a lakberendezésben is, de inkább ilyen "érdekes kirándulás"-feelingje van számomra. Az otthonosság-érzetet egészen máshová lövöm be.



5. Vintage virágos: nos, itt lehetne kérdőjel, mert ez az a bizonyos régi mackós-kopott bútorhuzatos stílus, amelyre mondhatnám, hogy "ó, hát ezt erőfeszítés nélkül tudom produkálni", mert kb. ilyen állapotban van a ház, de ennél frissebb és tisztább hatást szeretnék.


6. Francia elegancia: igen. Francia farmházas jelleggel, nem a kastélyos és nem a "festőműhely" irány.



7. Rusztikus country: igen, kerülve a nagyon kopottas hatást, szóval, afféle ezer rétegben lepergő festékű kamraajtó nem lesz.


8. Tengerparti: absolutely yes. Amikor egyszer.végre.már száraz, fehérre festett falaink lesznek, megiszom egy pohár fehérbort, és bevetem magam az egyik Vitorlás szobába.

9. Ipari/raktári: arra fogom használni néhol, hogy durvább eredményt érjek el, és ne legyen cukorkajellege egyik enteriőrnek sem.

Drukkoljatok, hogy sikerüljön: mutatós legyen és megtaláljam az egyensúlyt!

A ti házatok/stílusotok melyik?



Megjegyzések

  1. Nekem a tenger/tó/folyóparti stílus mindig tetszett, de eddig még nem volt módom megvalósítani sehol, annak ellenére, hogy Brighton a tenger mellett van Így voltam mindig a francia eleganciával is, és bár esztétikailag mindig csodáltam és el tudtam volna képzelni magam ilyesmitől körülvéve, ebből sem lett soha semmi. A retro is gyakran szerepelt (és még most is szerepel) tárgyaink között (van egy majdnem pont olyan tálalónk, mint az egyik fényképeden), de soha nem dominált.

    Így eljutottam odáig, amit Te már biztosan tudsz, hisz láttad, mi mindig maradtunk a rusztikus country stílusnál, legalább is mióta itthon vagyunk megint. Hiszen nógrádi tornácos házakról van szó, így nem sok más variáció maradt, ugyanakkor ezt nagyon szeretjük is, így ez nyilvánvaló volt.

    Kérdezted, hogy szerintünk mennyire lehet a megadott és szeretett stílust tovább variálni, esetleg egyszerűbb, modernebb dolgokkal kiegészíteni. Ilyesmi nálunk rengeteg van és úgy érzem, hogy működik. Mi imádjuk a totál sgyszerű, mindenhez illő, sima vonalakkal megáldott IKEA bútorokat. A mi nagy farmhouse bútorai között van sok IKEA komód, szék stb. Én renoválásban nem vagyok túl profi, így ilyenjeink nem nagyon vannak, de újrahasznált dolgunk rengeteg van. Ebben Roy a profi. A lényeg az, hogy ha az alapvető stíus dominál, a kiegészítő stílus alkalmazkodjon, amihez a legegyszerűbb megoldás az az, hogy sima és semleges legyen.

    Mi szeretünk megmenteni dolgokat, újrakreációval vagy anélkül. Így néha akad nagy kontraszt is, mint például egy szúette tulipános láda az IKEA székek mellett, de szerintem az OK. Ja, és mivel van barkácsoló őrült is köztünk, mi gyártunk is új bútorokat magunk, vagy újrahasznosított anyagból (így a legjobb), vagy újból. Sima vonalak, egyszerű, praktikus konstrukció és pasztell színek.

    És végül, talán egy olyan ötlet is használ, hogy nem szabad zsúfolni semmit, sehol. "Less is more!" :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó kis emlékeket hoztál elő. Azért is örülök, hogy több mint egy éve használjuka házat, mert mostanra tudom, hogy mennyi tárolóhely kell. Így könnyebb lesz megvalósítani a kevesebb több-elvet!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...