Ugrás a fő tartalomra

Szobareceptek (Annie Sloan nyomán)

Írtam már Annie Sloan, a krétafesték-keverő nagyasszony és fia, Felix egyik könyvéről, most pedig alaposabban is átveszem a tananyagot. És éppen nem azért, mert kötelező irodalom, hanem, mert letehetetlenül inspiráló. A Room Recipes for Style and Colour című alapmű ébreszthet rá arra, hogy mi az, amit meg lehet valósítani egy házban, és mi az, amit nem. Sokat tanultam ebből a könyvből; segített lenyesegetni a vadhajtásokat, amelyek egyes stílusirányzatok iránti rajongásomból fakadtak. És most már tudom, hogy merre haladok.

A Házunkkal kapcsolatban az első pillanattól kezdve érzem, hogy két stílusirány lesz mérvadó:

a FARMHÁZ & a COTTAGE (kunyhó).

Rendben, de ezeken belül hogyan válasszunk - és milyen elemeket tehetünk hozzájuk?

Főképp az utóbbi kérdés izgat engem: talán most, hogy végre valóra vált az egyik legnagyobb álmom, és lett egy vidéki házunk, nem kéne elszúrni túl eklektikus, túl steril vagy túlságosan amatőr berendezéssel.

Ami még nagyon fontos, hogy sok újrahasznosított bútor lesz benne, de nagyon jó lenne messziről elkerülni a sufnituningot. Na és, mivel a krétafesték a legjobb instant megoldás, a bútorfelújítók prémium nescaféja (Bödőcs Tibor-os oximoron, nem véletlenül..., de erről majd egy későbbi bejegyzésben :-) ), nekem ez a könyv tökéletes ihletforrás.



Annie és Felix cuki bemutató videója, klassz kiemelt fotókkal (a fényképezés Christopher Drake nagyszerű munkája):


A szerzők kilenc stílusréteget bontanak ki az érzéki festékkeverő tablókkal illusztrált albumban. Hogy miért pontosan ezeket, azon lehet vitatkozni, de úgy gondolom, hogy professzionális a választás, mert lefed minden fontos irányt. Nézzük!


1. Neoklasszicista: sajnos, ez nálunk nem játszik. Nem erőszakolhatjuk rá a módos paraszti építészet jegyeit viselő házunkra. Bennem van némi sóvárgás ez iránt az életforma iránt, de tudni kell nemet mondani - és ez az a pont.

2. Hagyományos svéd: meglepő, de ez sem működik nálunk. Nem az ún. ikeás, letisztult skandináv stílusról beszélünk, hanem ilyen tapétás-elegáns, kicsit giccses, arisztokratikus válfajról.

3. Retro: a konyhában, a polcokon rendben van. Egyébként, ha a bútorokat-lámpákat vesszük, mások lakásaiban tud tetszeni, a sajátomban nagyon nem.





4. Bohém: juj, nem. Imádom, ha valaki tud vad színpárosításokat viselni, és szeretem az őrülteket a lakberendezésben is, de inkább ilyen "érdekes kirándulás"-feelingje van számomra. Az otthonosság-érzetet egészen máshová lövöm be.



5. Vintage virágos: nos, itt lehetne kérdőjel, mert ez az a bizonyos régi mackós-kopott bútorhuzatos stílus, amelyre mondhatnám, hogy "ó, hát ezt erőfeszítés nélkül tudom produkálni", mert kb. ilyen állapotban van a ház, de ennél frissebb és tisztább hatást szeretnék.


6. Francia elegancia: igen. Francia farmházas jelleggel, nem a kastélyos és nem a "festőműhely" irány.



7. Rusztikus country: igen, kerülve a nagyon kopottas hatást, szóval, afféle ezer rétegben lepergő festékű kamraajtó nem lesz.


8. Tengerparti: absolutely yes. Amikor egyszer.végre.már száraz, fehérre festett falaink lesznek, megiszom egy pohár fehérbort, és bevetem magam az egyik Vitorlás szobába.

9. Ipari/raktári: arra fogom használni néhol, hogy durvább eredményt érjek el, és ne legyen cukorkajellege egyik enteriőrnek sem.

Drukkoljatok, hogy sikerüljön: mutatós legyen és megtaláljam az egyensúlyt!

A ti házatok/stílusotok melyik?



Megjegyzések

  1. Nekem a tenger/tó/folyóparti stílus mindig tetszett, de eddig még nem volt módom megvalósítani sehol, annak ellenére, hogy Brighton a tenger mellett van Így voltam mindig a francia eleganciával is, és bár esztétikailag mindig csodáltam és el tudtam volna képzelni magam ilyesmitől körülvéve, ebből sem lett soha semmi. A retro is gyakran szerepelt (és még most is szerepel) tárgyaink között (van egy majdnem pont olyan tálalónk, mint az egyik fényképeden), de soha nem dominált.

    Így eljutottam odáig, amit Te már biztosan tudsz, hisz láttad, mi mindig maradtunk a rusztikus country stílusnál, legalább is mióta itthon vagyunk megint. Hiszen nógrádi tornácos házakról van szó, így nem sok más variáció maradt, ugyanakkor ezt nagyon szeretjük is, így ez nyilvánvaló volt.

    Kérdezted, hogy szerintünk mennyire lehet a megadott és szeretett stílust tovább variálni, esetleg egyszerűbb, modernebb dolgokkal kiegészíteni. Ilyesmi nálunk rengeteg van és úgy érzem, hogy működik. Mi imádjuk a totál sgyszerű, mindenhez illő, sima vonalakkal megáldott IKEA bútorokat. A mi nagy farmhouse bútorai között van sok IKEA komód, szék stb. Én renoválásban nem vagyok túl profi, így ilyenjeink nem nagyon vannak, de újrahasznált dolgunk rengeteg van. Ebben Roy a profi. A lényeg az, hogy ha az alapvető stíus dominál, a kiegészítő stílus alkalmazkodjon, amihez a legegyszerűbb megoldás az az, hogy sima és semleges legyen.

    Mi szeretünk megmenteni dolgokat, újrakreációval vagy anélkül. Így néha akad nagy kontraszt is, mint például egy szúette tulipános láda az IKEA székek mellett, de szerintem az OK. Ja, és mivel van barkácsoló őrült is köztünk, mi gyártunk is új bútorokat magunk, vagy újrahasznosított anyagból (így a legjobb), vagy újból. Sima vonalak, egyszerű, praktikus konstrukció és pasztell színek.

    És végül, talán egy olyan ötlet is használ, hogy nem szabad zsúfolni semmit, sehol. "Less is more!" :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó kis emlékeket hoztál elő. Azért is örülök, hogy több mint egy éve használjuka házat, mert mostanra tudom, hogy mennyi tárolóhely kell. Így könnyebb lesz megvalósítani a kevesebb több-elvet!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…