Ugrás a fő tartalomra

Most skandináv vagyok

Pár évvel ezelőtti történet. - Ma meg kell vennünk a konyhacsempét, várja a burkoló. - Emlékszel, elhatároztuk, hogy nagyon semleges lesz? - Jó, de nézz körül, milyenek vannak! - Áhh, menjünk tovább. Vagy.... mégis inkább legyen az a sárga 20x20-as, meg a barna párja, mert mindkettő 10x10-esre van osztva, és jó lesz az úgy. Melegséget sugároz.


Érdekes kordokumentumok a konyhai csempéink és járólapunk és fürdőszobánk burkolata: pontosan mutatják a kétezres évek hazai közállapotait, a barkácsáruházak kínálatát. Ma máshogy csinálnám, de a vicc az, hogy már akkor is máshogy csináltam volna, ha lett volna rá lehetőségem és merszem.

Lehetséges, hogy át fogom festeni a fent emlegetett burkolatokat, de most kivételesen nem a DIY-ról lesz szó.

Meg vagyok győződve arról, hogy a metrócsempe, a fehér lambéria is ugyanannak a majdan lecsengő divathullámnak a részei, de van egy fontos különbség a fent emlegetett "terrakotta" csempék és a manapság divatos fehér társaik között: utóbbiak jóval semlegesebbek, és sok évtizeden át bizonyítottak a skandináv enteriőrökben.

Úgyhogy, vállalva, hogy befolyásol a divat, én a lelkem mélyén, jó ideje már, skandináv vagyok. Legalábbis a lakberendezésben. Skandináv country.





 

Metrócsempe pedig:











És akkor a fehér padlóról még nem is beszéltünk.
 
Fotók a pinterestről. Ti hogy álltok a fehér burkolatokkal?






Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. Köszönöm, Mamka! Véleményt is írjál, mármint a jelenségről.

      Törlés
  2. Nagyon tetszenek a képek és a stílus is. teljesen egyetértek veled: bár ez is "kimegy a divatból", de nem tud annyira, mint a többi. És addig is nyugalmat, békét, derűt sugároz.

    VálaszTörlés
  3. Jók ezek a képek és én is imádom a Skandináv akármit. Ezzel a metro csempével azonban két bajom van:
    1.) fényes! (mániákusan utálom a fényes csempéket, akármilyen színűek)
    2.) nyilvános WC-re emlékeztetnek!!
    Viszont a fehér faburkolat az nagyon menő (szerintem), még a padló is, mert az nagyon gyorsan distressed lesz és az otthonos.

    Szóval,. úgy általában az irányzat OK és a hangulat, amit kelt az még OK-ébb!! :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má