Ugrás a fő tartalomra

Most skandináv vagyok

Pár évvel ezelőtti történet. - Ma meg kell vennünk a konyhacsempét, várja a burkoló. - Emlékszel, elhatároztuk, hogy nagyon semleges lesz? - Jó, de nézz körül, milyenek vannak! - Áhh, menjünk tovább. Vagy.... mégis inkább legyen az a sárga 20x20-as, meg a barna párja, mert mindkettő 10x10-esre van osztva, és jó lesz az úgy. Melegséget sugároz.


Érdekes kordokumentumok a konyhai csempéink és járólapunk és fürdőszobánk burkolata: pontosan mutatják a kétezres évek hazai közállapotait, a barkácsáruházak kínálatát. Ma máshogy csinálnám, de a vicc az, hogy már akkor is máshogy csináltam volna, ha lett volna rá lehetőségem és merszem.

Lehetséges, hogy át fogom festeni a fent emlegetett burkolatokat, de most kivételesen nem a DIY-ról lesz szó.

Meg vagyok győződve arról, hogy a metrócsempe, a fehér lambéria is ugyanannak a majdan lecsengő divathullámnak a részei, de van egy fontos különbség a fent emlegetett "terrakotta" csempék és a manapság divatos fehér társaik között: utóbbiak jóval semlegesebbek, és sok évtizeden át bizonyítottak a skandináv enteriőrökben.

Úgyhogy, vállalva, hogy befolyásol a divat, én a lelkem mélyén, jó ideje már, skandináv vagyok. Legalábbis a lakberendezésben. Skandináv country.





 

Metrócsempe pedig:











És akkor a fehér padlóról még nem is beszéltünk.
 
Fotók a pinterestről. Ti hogy álltok a fehér burkolatokkal?


Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. Köszönöm, Mamka! Véleményt is írjál, mármint a jelenségről.

      Törlés
  2. Nagyon tetszenek a képek és a stílus is. teljesen egyetértek veled: bár ez is "kimegy a divatból", de nem tud annyira, mint a többi. És addig is nyugalmat, békét, derűt sugároz.

    VálaszTörlés
  3. Jók ezek a képek és én is imádom a Skandináv akármit. Ezzel a metro csempével azonban két bajom van:
    1.) fényes! (mániákusan utálom a fényes csempéket, akármilyen színűek)
    2.) nyilvános WC-re emlékeztetnek!!
    Viszont a fehér faburkolat az nagyon menő (szerintem), még a padló is, mert az nagyon gyorsan distressed lesz és az otthonos.

    Szóval,. úgy általában az irányzat OK és a hangulat, amit kelt az még OK-ébb!! :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…