Ugrás a fő tartalomra

Most skandináv vagyok

Pár évvel ezelőtti történet. - Ma meg kell vennünk a konyhacsempét, várja a burkoló. - Emlékszel, elhatároztuk, hogy nagyon semleges lesz? - Jó, de nézz körül, milyenek vannak! - Áhh, menjünk tovább. Vagy.... mégis inkább legyen az a sárga 20x20-as, meg a barna párja, mert mindkettő 10x10-esre van osztva, és jó lesz az úgy. Melegséget sugároz.


Érdekes kordokumentumok a konyhai csempéink és járólapunk és fürdőszobánk burkolata: pontosan mutatják a kétezres évek hazai közállapotait, a barkácsáruházak kínálatát. Ma máshogy csinálnám, de a vicc az, hogy már akkor is máshogy csináltam volna, ha lett volna rá lehetőségem és merszem.

Lehetséges, hogy át fogom festeni a fent emlegetett burkolatokat, de most kivételesen nem a DIY-ról lesz szó.

Meg vagyok győződve arról, hogy a metrócsempe, a fehér lambéria is ugyanannak a majdan lecsengő divathullámnak a részei, de van egy fontos különbség a fent emlegetett "terrakotta" csempék és a manapság divatos fehér társaik között: utóbbiak jóval semlegesebbek, és sok évtizeden át bizonyítottak a skandináv enteriőrökben.

Úgyhogy, vállalva, hogy befolyásol a divat, én a lelkem mélyén, jó ideje már, skandináv vagyok. Legalábbis a lakberendezésben. Skandináv country.





 

Metrócsempe pedig:











És akkor a fehér padlóról még nem is beszéltünk.
 
Fotók a pinterestről. Ti hogy álltok a fehér burkolatokkal?






Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. Köszönöm, Mamka! Véleményt is írjál, mármint a jelenségről.

      Törlés
  2. Nagyon tetszenek a képek és a stílus is. teljesen egyetértek veled: bár ez is "kimegy a divatból", de nem tud annyira, mint a többi. És addig is nyugalmat, békét, derűt sugároz.

    VálaszTörlés
  3. Jók ezek a képek és én is imádom a Skandináv akármit. Ezzel a metro csempével azonban két bajom van:
    1.) fényes! (mániákusan utálom a fényes csempéket, akármilyen színűek)
    2.) nyilvános WC-re emlékeztetnek!!
    Viszont a fehér faburkolat az nagyon menő (szerintem), még a padló is, mert az nagyon gyorsan distressed lesz és az otthonos.

    Szóval,. úgy általában az irányzat OK és a hangulat, amit kelt az még OK-ébb!! :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…