Ugrás a fő tartalomra

Country Komfort s.k. I.: ELADÓ Farrow&Ball festékkel felújított TV-szekrény!

Update: a TV-szekrény gazdára talált. :-)

Kedves Blogolvasók,

eljön majd az a nap, amikor megírom, miért haladt ilyen döcögősen a 2013. év - legalábbis blogszempontból. A saját örömömre való bútorfelújítások is parkolópályára kerültek egy időre, de volt egy darab, amivel tavasz óta tudtam, hogy kezdenem kell valamit, mert jobb sorsra érdemes. Annál is inkább, mert itt várt a Farrow and Ball csodaszép "Dove Tale" árnyalata, és már eszeveszetten ki akartam bontani a dobozt... Láss csodát, októberben sikerült is új életet lehelni a kissé szomorú, kopott bútordarabba.

Íme, a kiindulópont:


Csiszolás közben:


Alapozás után:


És végül prémium minőségű, környezetbarát festékkel galambszürke színre festve (a felhasznált festék: Farrow and Ball Estate Eggshell, Dead Flat = tökéletesen matt), manós kulcstartóval:



Pöttyös könyvvel és takaróval:

A szekrényt eleve is eladásra szántam, így frissiben elvihető - a festés óta senki sem használta!

Adatai:

Tömör fa, klasszikus forma, 0% farost, 0% "fólia felület".

Szélesség: 120 cm 
Mélység: 49 cm 
Magasság: 65 cm

Tökéletesen működő, kulccsal zárható ajtók. Belül egy-egy üvegpolc osztja ketté a teret, prímán használható médiatárolásra.
Tartózkodási helye: a Vígszínház környéke (XIII. kerület). Normál személyautóba befér.

Ára: 29.900.- forint.

Ha beleszerettél, írj e-mailt a countrykomfort@gmail.com címre!




Megjegyzések

  1. Judit, ez gyönyörű lett!!! Gratulálok :)

    VálaszTörlés
  2. Gyönyörű! Ha lenne helyem, meg is venném!!! (Most vettem szekrényt...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Krisztinca, nagyon jólesik a dicséret, köszönöm!

      Törlés
  3. Nagyon szép lett!
    És igen, miért ilyen döcögős? :-D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má