Ugrás a fő tartalomra

Country Komfort s.k. I.: ELADÓ Farrow&Ball festékkel felújított TV-szekrény!

Update: a TV-szekrény gazdára talált. :-)

Kedves Blogolvasók,

eljön majd az a nap, amikor megírom, miért haladt ilyen döcögősen a 2013. év - legalábbis blogszempontból. A saját örömömre való bútorfelújítások is parkolópályára kerültek egy időre, de volt egy darab, amivel tavasz óta tudtam, hogy kezdenem kell valamit, mert jobb sorsra érdemes. Annál is inkább, mert itt várt a Farrow and Ball csodaszép "Dove Tale" árnyalata, és már eszeveszetten ki akartam bontani a dobozt... Láss csodát, októberben sikerült is új életet lehelni a kissé szomorú, kopott bútordarabba.

Íme, a kiindulópont:


Csiszolás közben:


Alapozás után:


És végül prémium minőségű, környezetbarát festékkel galambszürke színre festve (a felhasznált festék: Farrow and Ball Estate Eggshell, Dead Flat = tökéletesen matt), manós kulcstartóval:



Pöttyös könyvvel és takaróval:

A szekrényt eleve is eladásra szántam, így frissiben elvihető - a festés óta senki sem használta!

Adatai:

Tömör fa, klasszikus forma, 0% farost, 0% "fólia felület".

Szélesség: 120 cm 
Mélység: 49 cm 
Magasság: 65 cm

Tökéletesen működő, kulccsal zárható ajtók. Belül egy-egy üvegpolc osztja ketté a teret, prímán használható médiatárolásra.
Tartózkodási helye: a Vígszínház környéke (XIII. kerület). Normál személyautóba befér.

Ára: 29.900.- forint.

Ha beleszerettél, írj e-mailt a countrykomfort@gmail.com címre!




Megjegyzések

  1. Judit, ez gyönyörű lett!!! Gratulálok :)

    VálaszTörlés
  2. Gyönyörű! Ha lenne helyem, meg is venném!!! (Most vettem szekrényt...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Krisztinca, nagyon jólesik a dicséret, köszönöm!

      Törlés
  3. Nagyon szép lett!
    És igen, miért ilyen döcögős? :-D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p