Ugrás a fő tartalomra

Szeptemberi Magazinmánia: Coffee Lover's Handbook

Jó reggelt! Hamarosan jön a kötelező "hogy telt a nyár?"-bejegyzés, de előtte - ébresztő gyanánt, höhö - igyunk együtt egy kávét! Tudom, hogy ez az egyik olyan élmény, amit betű nem pótolhat, úgyhogy azt javaslom, egy csésze kávé mellett olvassátok a most következő posztot.


Reggel van, kora reggel, és a hatalmas bögrényi tejeskávém mellett annak örülök a legjobban, hogy van egy újabb gyönyörű magazinom, amelyik kávérajongóknak szól. A címe: Coffee Lover's Handbook.


Tekintélyes, exkluzív kivitelezésű példány, amit napok óta olvasgatok, ha akad egy-egy félórám. Mindent tud a témáról!


Professzionális alapossággal, ugyanakkor színesen és szórakoztatóan tárgyalja az alábbiakat:
  • a kávé története, felfedezésétől a világuralomig;
  • kávékészítési útmutató;
  • tippek és technikák: hogy soha többé ne igyál rossz kávét;
  • hogyan válhatsz kávé-ínyenccé?
  • milyen a neked való gép, és mi kell hozzá a baristák szerint?
  • hogyan válaszd ki a megfelelő kávékeveréket?
Mindezek mellett süt belőle a kávé iránt érzett leplezetlen rajongás. Ezért is jó olvasni.





Miután egy ideje van Anonim Kávéfüggők Klubja is a Country Komfort Facebook-oldalán, nem lehet meglepő, hogy minden kávé-témájú poszter érdekel. Ilyen is szerepel a lapban, most egy hasonló táblázatot mutatok. Tudtátok, hogy a kedvenc kávéfajtánk milyen sok mindent elárul rólunk?


Fontos: a Coffee Lover's Handbook egyszeri kiadvány, amely a Hungaropress kiemelt terjesztőinél még nagyjából két hétig kapható.
Ha megtetszett a magazin, csatlakozz a Hungaropress Facebook-oldalához, és nézz körül a számtalan idegennyelvű kiadvány (könyv és folyóirat) között a webboltban! Ha pedig kérdésed van, írj a hunpress@hungaropress címre.




Megjegyzések

  1. De jó, hogy megosztottad ezt! Még nem hallottam a magazinról, na de ezek után... :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má