Ugrás a fő tartalomra

Őszi kamra, őszi kedvtelések

Itt van a szeptember újra, és végre szép énnekem!



Sok éven át vettem ilyenkor egy nagy levegőt, és arra gondoltam, ki kell bírni ezt a pár vacak, csapadékos, hideg, sötét hónapot, hogy majd kb. fél év múlva újra jó legyen. Az évek múlásával viszont egyre jobban élvezem a pulcsis, először vékony, azután meleg kabátos, csizmás időszakot, ami pedig vidékiessé teszi mindezt a városban is, az egy új kedvtelés: a befőzés. Imádom a country stílusú spájzokról készült fotókat, komoly inspirációt jelentenek, és sokkal szívesebben gyalogolok el a piacig, ha rájuk gondolok. Először ideömlesztem a kedvenceimet:


















Azután néhány még teljesen amatőr idei készítményem:



Mit imádok még?

Továbbra is imádok magazint olvasgatni egy bögre forró itallal a kezemben.


Élmény volt a LandLust és a The Simple Things aktuális száma; mindkettő kapható a Hungaropress terjesztőinél, és 10% kedvezménnyel előfizethetőek a weboldalon. A magazinokban csupa nagyszerű témával találkoztam az erdei sétáktól kezdve (cuki vaddisznó-fotókkal :-)) az őszi ételek köré szervezett baráti összejövetelekig - és ismét hozzák a formájukat, ami abból is látszik, hogy épp most raktam rendet az ágy melletti újságkupacban, de ezeket a példányokat elöl hagytam: lesz még mit olvasni bennük egész ősszel...


Ti mit szerettek ebben az évszakban?




Megjegyzések

  1. Õsz nekem egyenlõ a kicsit lelassuló élettel. Nincs már olyan hõség, ami mindig kimerít. A vendégek zöme hazament, a termés zömét begyüjtöttük, leszedtük, kiástuk. A cefre hordók tele vannak és már nem kell senkihez sem kunyizni járni szilváért. A befõzés többnyire kész és lehet kicsit pihenni. És most jön a legjobbja: a kedvenc angol TV sorozataim kezdõdnek megint. Downton Abbey, Sherlock (bár az idén az még várat egy kicsit magára), stb. Van egy csomó CD-m és DVD-m amiket még ki se bontottam, azokat megnézni egy jól befütött szobában a kanapén összegömbölyödve, jaj de jó!! Ja, és az eddig el nem olvasott könyveknek és magazinoknak is eljött az ideje, én is nagyon szeretem az õszt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg, mikor lesz már a Sherlockkal valami? Folyton csak a várakozások fokozása megy, úgy látom. Annyiban elhamarkodottan ítéltem, hogy még eddig igen kevés láblógatós őszi napom volt, de ma pl. száraz levelet gyűjtöttünk H-val, az jó volt. Tegnap este nyolcig pácoltam egy bútort, de azért a végén büszke voltam! Jó volna találkozni, írok privát levelet - most már tényleg.

      Törlés
  2. Nekem meg most jönnek a szép őszi gombaszedős séták, avarrugdosással..,a reggeli biciklizések,de csak miután eltettem a vegyes savanyuságot.és a hordóskáposztát!..meg egypár üveg csalamádét is teszek mégmna meg persze zakuszkát,meg ajvart!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Márta, én ezeket mind-mind imádom! Ma tényleg csodás idő volt (egészen idáig) - még Budapesten is csak ámult az ember, ha kinézett a busz ablakán, olyan pompázatosak a fák.

      Törlés
  3. Őszintén szólva, én annyira nem szeretem az őszt. Az igaz, hogy a befőzéseknek végre vége van. Bár életem párja kiszedte a céklát, így nem teljesen kész még a kollekciónk a kamrában:-) Nagyon jók ezek a spejzes képek, küldhetek az enyémről? Még véletlenül sem hasonlít egyikre sem: egy vidéki polgári otthon kamrája az enyém, bár a készlet már most megcsappant kb. haramadával, mert úúúgy szeretek ajándékozni. Azoknak a lustácska hölgyeknek, akik nem tesznek el télire semmit. Kati

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kati, hogyne küldhetnél, nagyon várom, hogy lássam a kamrád! A hozzászólásod újbóli olvasása után folyamatosan csak arra tudok gondolni, hogy ülök egy nagy darab sült hús előtt, és házi savanyúsággal meg puha kenyérrel eszem....

      Törlés
  4. Csodálatos a blogod! Imádom a kamrákat, megnyugtató gazdagságot árasztanak. :) A forró bögrés képen mik azok a kockák? Ja és a szilvalekvárjaid is nagyon jól néznek ki. - Szilvi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szilvi, köszönöm a dicséreteket. :) A bögrében mályvacukor - marshmallows úszik!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…