Ugrás a fő tartalomra

HÉTvége III.

Hú, vaskos közhellyel élve: röpülnek a napok! Hiányzik a blog, de egy nagy leadandó munkát próbálok fegyelmezetten csinálni, miközben a bloggal kapcsolatos dolgokkal is töltöm az időt, például a héten Sz. hathatós segítségével hazacipeltünk néhány nulla forintos öreg bútort, amit fel fogok újítani - most annyi festenivaló van itthon, hogy én magam mondom azt, egy időre stop... -, és inspirációs képeket is folyamatosan gyűjtök.

Voltunk a Projekt Showroomban is, ahol ismét feltámadt a méhviaszolt bútorok iránt érzett szerelmem.

A naturillo.hu jóvoltából természetes anyagú festékmaró pasztát, olajat és viaszt is fogok tesztelni a napokban.

Most már csak azt kellene elérnem, hogy ne szeressek bele mindegyik szedett-vedett, jobb napokat látott bútorszerzeményembe, mert alig férünk el, és a mi lakásunkra is igaz, hogy nem kéne ennyire ragaszkodni a tárgyakhoz, hogy a kevesebb több...

Ennek az önismereti folyamatnak a stációit ti is láthatjátok majd a blogon.

Nagy színválasztó dilemmában vagyok ismét, észrevehetitek a fotókon a kedvenc árnyalataimat.

Íme, a hét kép - várom a kedvenceket és a híradást: hogy vagytok?






 
 

Megjegyzések

  1. Az utolsó képen gyönyörűek a színek!!! Nekem a fekete nem kéne közé! Magam sem értem, hogyan kúszott be az én életembe is a rózsaszín és a türkiz...:-) Főleg a türkiz... Soha nem szerettem a kék árnyalatokat...Aztán vettem egy csészét...:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dettó, Kinga... (bár nálam nem csészével) :-)

      Törlés
  2. Az első az én világom :) Eszter

    VálaszTörlés
  3. Én is az elsőt szeretem legjobban. És én is képeket gyűjtök. Az önismereti folyamatban ott tartok, hogy rájöttem, mindig a finom fényeket keresem, pontosabban a természetes fényeket. A kertemet (mivel nincs kerítés, nagyjából az egész Sokorót a kertemnek tekintem, az állataim-vadmalacok,őzek, nyulak, kóbor ebek- itt járkálnak keresztül kasul)is akkor a legszebb, ha süt rá a nap. És azért szeretem a fehér falakat, világos árnyalatokat, a fehér porcelánt, mert fényfüggő vagyok, mint valami növény. A másodikon a koszorú műanyag szerintetek? És ti hogy vagytok a művirággal?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most fantasztikus lehet a tágabb kertedben, az biztos! Döngnek végre a méhek, ugye...?
      Lehet, hogy mű az a koszorú - nekem nincs művirágom, de el tudom képzelni valamelyik szürke hónapban.

      Törlés
    2. ck! Mosmá nagyon hiányozol..... Ez van. Elvirágzott egyszerre minden, csak a birsalma maradt hátra, illik is hozzá, hogy elkülönüljön. :D Remélem, csak elfoglalt vagy mással, és nem beteg, v. ilyesmi...Gondolkozok rád. Sz.

      Törlés
    3. Holnap lesz 2 hónapja, hogy utoljára írtam ide. Furcsa; rengeteg minden történt, de ahogy sejthettétek, magántermészetű dolgok, és én ezt a határt nem lépem át a blogírásban. Nem ítélem el, ha valaki megteszi és akár még azt sem, ha bulvárosítja az életét, de sajnos nekem nem megy. Elfoglalt vagyok - nagy vonalakban el fogom mondani, hogy mivel! Köszönöm a soraidat.

      Törlés
    4. Azt semmiképp sem gondolom, hogy sajnos. :D

      Törlés
  4. Szintén zenész, ami a gyűjtögetést illeti. Nem elég, hogy vásárolgatok:-), de a (jól)ismerőseim is gyakran "meglepnek" azzal a felkiáltással, hogy sajnáltam kidobni, te biztosan valamit ügyeskedsz majd belőle.
    Hát nálunk bizony van művirág: pl. amikor az orchideák elvirágoznak, beszúrok egy művirág ágat (IKEA) a cserépbe. Lehet itt-ott egészen jókat kapni, télen jót tesznek a szememnek. Persze ezt is (mint minden mást) mértékkel kell használni. Most éppen (mű)tulipános ajtókopogtatót fogok kreálni.
    Kati

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kati, akkor sok kincsed lehet! Nekem is bejönnek azok a művirágok, amiket említettél. Egy hónap telt el azóta, hogy írtál ide - és erről jutott eszembe, hogy a héten veszek egy csokor virágot!

      Törlés
  5. Nincs még leadva a leadandó? Várom a folytatást! :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Aliz, most már lassacskán visszatérek...! mert végre leadtam! :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…