Ugrás a fő tartalomra

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go... (zene bekapcs.)

Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer.

A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni, kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni. A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon.

A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg.

Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Freud biztosan megjegyezné, hogy a kizárólagos közléssel mintegy magamévá is teszem a birtokot, és khmm, némileg igaza lenne.

A látogatás után úgy éreztem, mintha beleszerettem volna valakibe/valamibe. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor történt velem ilyen: az első nizzai utamon; egy zseniális Marcus Miller-koncert után... hosszú ideig rajzolgattam a Duna-part homokjába a ház alaprajzát.


Milyen az a vidéki ház, amelyért egy fővárosi, komoly presztízsű ingatlannal rendelkező értelmiségi család szívesen feladja addigi életmódját?

Annak a háznak sokat kell adnia. Szinte elvárjuk tőle a Francia- és Olaszországban játszódó, romantikus házfelújítós könyvekben olvasott történeteket: a nagy lakókonyhát, amelyben Nigella, Jamie, Petrik Adrien és Frances Mayes nyomán pitéket süthetünk, a vadregényes kertet, a férfi- és női fürdőszobát, a nagyvonalú szalont. Eleganciát, szép arányokat és sok funkciót. Régi idők hangulatát. Jókait, Mikszáthot. Azt, hogy lelke legyen.

Döntsétek el, hogy a homokba rajzolgatás jogos volt-e.


































(Köszönöm, C., V. és Zs.!)



Megjegyzések

  1. Istenem, de gyönyörű! Minden képet imádtam, köszönet érte! Biztos, hogy még párszor megnézem őket.

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy "engedtek" neked! Kár lett volna kihagyni. S a kertet is nézve eszebe jut tán Petrik Adrian mondata, bár lehet, hogy Bálint gazdát idézi: egy kertnek jót tesz pár év.

    VálaszTörlés
  3. Szééép! :)
    Nekem a nappali és a kert tényleg Petrik Adrienes :)
    FAnni

    VálaszTörlés
  4. Olyan jó volt látni...!
    Látni azt, hogy mit is szeretnék magunknak mostanában nagyon... Hogy láthattam élő képekben azt a kertet, teraszt, ami eddig csak a kis fejemben volt meg gondolatban...
    Építészként csak gratulálni tudok! :)
    Remélem a mi álmunk is valóra válik majd...!

    A homokba rajzolgatás pedig teljesen jogos volt... nagyon is! :)

    VálaszTörlés
  5. Még soha nem véleményeztem egyetlen dolgot sem, de most ennek az élménynek a hatására meg kell tennem! Köszönet, hogy megosztottad velünk ezt a csodát, régen volt ilyen időutazásban részem, na és hozzá a zene!!!!!!!!
    MAndrea

    VálaszTörlés
  6. Egy bizonyos éra hangulatát adja vissza ez a ház. Egy kicsit emlékeztet a keresztanyámék rózsadombi villájára. Szinte történelem órai a hangulat a konyhában, azzal a csodás sparherttal meg kredenccel. A fürdöszoba is echte 20-as évek, még akkor is ha nem biztos, hogy minden teljesen eredeti. Ami viszont elviszi a pálmát nálam az a terasz, veranda és kert. Bent talán egy kicsit zsúfolt a bútor ahhoz, hogy igazán el tudnám képzelni magam benne, de a kert az tündéri. Kaphatnánk egy alaprajzot?

    VálaszTörlés
  7. Nagyon otthonos, látszik, hogy ezt a házat tényleg lakják! Nekem kicsit mondjuk túlzsúfolt néhol és a konyhában a kevesebb több lett volna, valahogy az a narancs fal nekem nem jön össze a polgári házzal, meg a nagy festményekkel, meg még sparhelt is van. Olyan hangulata van mintha jófej idős értelmiségi emberek laknák, lehet így is van ;) Amúgy meg irigy vagyok :D

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm a hozzászólásokat!

    Az alaprajzot csak fejből tudom :-), sajnos. A szép, érettsárga fal színe a képen többnek és erősebbnek tűnik, mint amilyen valójában. A nagyszerű fotók ebben az esetben sem egészen hitelesek, mert a konyha-étkező-nappali (amely egyébként, képzeljétek, hozzáépítés /!/ az eredetihez) nagyon egyben van stílusát tekintve is, és talán a ház leghangulatosabb része. A finom részletek és a fantasztikus bútorok a festményekkel együtt nagyon polgári, egyúttal nagyon vidékies hatást eredményeznek.

    VálaszTörlés
  9. Nem tudom, mi volt a nyitószám... majd megpróbálok találni egy ide illő dalt.

    VálaszTörlés
  10. ...Nizza (bár ott is játszott M.M., csak én nem hallottam, emlegettem is nemrégen): utazás. MM.: egy korábbi (2001.?) budapesti koncert volt.

    VálaszTörlés
  11. Hű, nem leszek népszerű... nekem belül, a képektől és a fal sárga színétől nyomasztóan túlzsúfolt :(

    VálaszTörlés
  12. Én is hasonlóról álmodozom, de az íróasztal nem lenne a nappali-étezőben, és a beszélgetős sarokhoz tennék még egy fotelt, hogy ne kitekeredve kelljen beszélgetni a vendéggel. Egyébként szuper, bár itt-ott kissé nekem is túlzsúfolt. (Nem a könyvekre gondolok!!) Nem lehet tudni a falu v. a város nevét?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Visszanézve a fotókat, azt hiszem, az egyéni ízléskülönbségek mellett kimondhatjuk, hogy ma már a kissé letisztultabb enteriőrök a népszerűek. Én mindig nagyon szerettem a képeken láthatóhoz hasonló, értelmiségi, részletgazdag házakban vendégeskedni, a látogatás után az élményben tobzódni. Ma, negyvenes éveimben, amikor a minimalizmus, a kacatmentesítés világtrend lett, a saját lakóteremben törekszem arra, hogy kevesebb tárgyat használjak, de még mindig szeretem a gazdag élet lenyomatát viselő házakat. :)

      Törlés
  13. 8DB92SelinaF33482024. április 14. 9:31

    13D2B
    ----
    matadorbet
    ----
    ----
    ----
    ----
    ----
    ----
    ----

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má