Ugrás a fő tartalomra

Millaflora-játék: eredményhirdetés + beharangozó

A Millaflora kézzel készített bioillatszereit tartalmazó csomagot a random.org alapján kapott sorszámával

Szilágyi Melinda

nyerte. Gratulálunk!

Kérlek, írj egy e-mailt a countrykomfort@gmail.com címre, hogy megbeszélhessük a részleteket. Jelentkezési határidő: dec. 2. éjfél.


Köszönjük mindenkinek a játékot, érdemes figyelni a blogot és a Facebookot!

Azért, mert játékok is lesznek.

De például azért is, mert újabb, ismét nem máshonnan kimásolt fotóanyaggal jelentkezem.

Akik figyelemmel követik a blogot vagy ismernek engem (vagy mindkettő...), tudják, hogy számomra sosem olyan értékes egy "koppintott" anyag, mint az eredeti, ami utánajárást, szervezést, levelezést igényel. Sőt, némi lelkiismeretfurdalással szoktam alkalmazni a plágiumnak azt a bevett fajtáját, amikor találunk valami szép fotósorozatot egy külföldi blogon, majd forrásmegjelöléssel vagy anélkül kimásoljuk. Amikor csinálom, akkor próbálom céllal, értelmes kérdéssel tenni ezt.

Ha nem értelmes módon másolom ki, akkor aznap nagyon sok a dolgom. :-)

Azt is teljesen el tudom fogadni, ha valakinek épp a sok játék és az általuk hajszolt népszerűvé válás olyan visszás, mint számomra a kimásolás által szerzett kétes dicsőség. A játékokat és főleg a hozzájuk kapcsolódó interjúkészítést egyszerűen megszerettem az idők során.

Nem moralizálni akarok - bár lassan doktori értekezést tudnék írni a blogjelenségről -, hanem jelezni, hogy mekkora öröm, hogy a hobbiból írt blog kapcsán saját anyagaim is lettek. Alig több mint két éve, a blog indulásakor ez volt a fő célom és vágyam.

A héten tehát bemutatom azt a házat, amit gyerekkorom óta szerettem volna alaposan megnézni - és az új tulajdonosoknak hála, tavaly nyáron sikerült is! 

Jön a legújabb házriport a Country Komforton.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p