Sorsolási eredmények, gratulációk, új szabályok

Kedves CK-olvasók!

FRISSÍTVE NOV. 8-án reggel!

Jó sok játék zajlott itt ez elmúlt időszakban, és én szeretem tudni, hogy a nyereménnyel minden rendben van, eljutott a gazdájához, ~~és ő majd' kibújik a bőréből, úgy örül neki~~.

(Az esetek elenyésző részében kapunk visszajelzést, fotót az adott tárgyról, pedig nagyon jólesne nekem és az alkotóknak is. Köszönjük, ha veszed a fáradságot, és jelzed, hogy megérkezett az ajándék. A mai okostelefonos-fényképküldős világban ez egy apróság, mégis segít abban, hogy a blogközösség tagjai tudjanak egymásról, és örüljenek a másik örömének.)

Kedves kötelességemnek eleget téve, íme, a nyertesek, akiknek a nevét a random.orggal húztuk ki, mint mindig:

- a Judit Vigvári Design alátét-szettjét (a sokadik újrasorsoláskor) Rátonyi Andrea nyerte.

- a Deco Majorelle sütisdobozait (az ikszedik) újrasorsoláskor Csete Borbála nyerte.

- a BeCake' csoda-tortatartóját újrasorsoláskor Bors&Pepper nyerte.

- a Boróka Otthonbolt evőeszköztartóját Munzáth-Sóspataki Bianca nyerte.

Szeretettel gratulálunk! Írjatok november 11. éjfélig a countrykomfort@gmail.com címre.

Tudom, hogy a Facebook szabályai miatt esetleg nem mindenkinek a hírfolyamában jelenik meg az összes CK-információ, de ezt egyrészt be lehet állítani (jelöld be a "Get Notification"-t a Tetszik fül alatt), másrészt a sorsolás napját előre bejelentjük, aznap tehát érdemes odatekinteni.

ÚJ SZABÁLYOK (hatszor aláhúzva, morgással aláfestve):

- mostantól a nyertesek nevét blogbejegyzésben is közzéteszem;

- az egyes nyereményeket egyszer sorsolom újra.

Nem új szabály, de ismételten: addig nem érvényes a nyerés, amíg a szerencsés játékos nem teljesíti a feltételeket, pl. nem ír a megadott e-mail címre (nem az alkotónak, nem /csak/ a Facebookra vagy a blogbejegyzés alá, hanem az e-mail címre).

Köszönöm, hogy játszotok velünk! Indulhat a következő...?

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

További információk

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

További információk

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem. A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött. Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má

További információk

vidéki városi

Keresés ebben a blogban