Ugrás a fő tartalomra

Sokunk álma: s.k. kunyhórenoválás!

Nagyon szeretnék romos házikót felújítani. 

Úgy képzelem, hogy a régi épületek renoválása hasonlít a pincetakarításhoz: a rengeteg bosszúság (a múltkor egy lámpabúra esett a fejemre... nem röhög!), kosz és izomfájdalom mellett kincsekre, eredeti építészeti és díszítőelemekre bukkanhatunk. 

Odi et amo - ahogy gimiben tanultuk Catullustól.

Velem együtt biztosan sokan gondoljátok úgy, hogy egy régi ablak, burkolólap, kőpárkány olykor sokkal többet ér, mint a modern változata, a pótlék, amit a helyére tehetünk. Olyannyira, hogy nagyon gyakran a régi tárgyak állaga, tömörsége, arányai is jobbak, mint az újéi. (Újéi: hát nem imádnivaló a magyar nyelv?)

A kedves nógrádi házigazdák mesélték, hogy Nagy-Britanniában nagyon komoly hagyománya van nemcsak a garázsvásároknak, hanem az óriási építészeti lerakatoknak: ha valaki elbont egy házat, nem a sitt-telepre viteti az ajtót-ablakot-gerendát (!), hanem jó pénzért eladja. (Nálunk hasonló a vaterázás, de kint kereskedésekben egybegyűjtve várják az eladó holmik a vásárlókat.)

Úgy nézzétek a mai, Oxfordshire-ben található, átalakított cottage-t, hogy 2010-ben díjnyertes lett! Oké, a vételáron felül közel 30.000 fontot (!) kellett rákölteni, de akkor is. :-)

 







(forrás)



Megjegyzések

  1. Szuper a szines csészékkel megrakott apróv irágos tapétával bevont kis szekrény, a fürdő szobapolc, és minden nagyon ízléses.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szép renoválás, de ez nekem még mindig egy kicsit ‘twee’! Persze ez egyéni izlés kérdése, de talán a mindenhol világos szönyeg az csak a magazinban praktikus! 
    http://www.facebook.com/media/set/?set=a.10150373733192578.414557.699447577&type=3&l=57ae7d94eb
    Ez a mi renoválásunk króinikája, ha van még valaki aki nem unja a nógrádi képeket!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, ez is a cuki és a giccs hagyományához kapcsolódik. Egyébként nálam a pillangós függöny van túl a lélektani határon.

      Renoválás:
      Nagyon jó, hogy vannak ilyen előtte-utána fotóitok, ráadásul ugyanabból a szögből!!

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Barátnőm Pécsett akadt nosztalgia boltra, árudára, minek is nevezzem, vadonatúj Zsolnay tetőcserepeket kapott ott.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. és eredeti funkciójukban használta őket, Holdgyöngy?

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má