2012. június 16., szombat

Nógrádi házriport

Szerda. Átlagos hétköznap.

Dehogyis, ma megyek vidékre! Reggel elviszem a lányom az óvodába, otthon megiszom még egy habos tejeskávét, megsütöm gyorsan az ebédet, és indulok.

A kocsiban kiteregetem magam mellé vendéglátóm, Júlia levelét, amely jobb leírást ad az útvonalról, mint bármilyen online tervezőprogram.

A fentieknek köszönhetően egyetlen eltévedés nélkül, nagyon jó hangulatban érkezem: a szelíd táj és az autóban duruzsoló dzsessz megalapozza a napot. Néha nagyon jó egyedül vezetni, mi tagadás.

Nem ez az első alkalom, hogy egy találkozást a blognak köszönhetek, de az első olyan alkalom, amikor nem én kezdeményeztem a látogatást: Julianna a vidékiház-kérdésekben sok fontos megjegyzést írt a bejegyzéseimhez, és ő invitált, hogy nézzem meg egymás melletti, felújított házaikat egy Nógrád megyei faluban. Ugye, hogy nem lehet ellenállni az ilyesminek? Kellemes izgalommal csöngetek be, és öt perc múlva úgy beszélgetünk a háziasszonnyal, és férjével, Royjal, mintha nagyon régen ismernénk egymást.

A házak a megvételkor borzalmas állapotban voltak, de valami még megmaradt a régi arányokból, és a házaspár úgy gondolta a 90-es években, hogy érdemes belevágni a felújításba. Az eredményt a képeken láthatjátok.

A berendezésről három jellemző szó jut eszembe: praktikus, fesztelen és vidékies - az utóbbi persze, teljesen a házigazdák ízlése és nem valamiféle elvont szabály szerint értendő. És ez így jó, így önazonos. A konyhákban ugyanúgy megtalálhatóak a saját készítésű fapolcok, mint az IKEA-bútorok és a natúr fenyő tálalók. A helyi ízt részben a valóban itt talált népi-paraszti tárgyak, részben a kalandos úton idekerült - például budapesti lomtalanításon talált - cserépedények, kerámiák adják.

Jó itt vendégeskedni, és minden olyan magától értetődő: ahogy ebédelünk, ahogy teázunk, ahogy kiülünk a kertbe, ahogy éppen ezen a júniusi napon nem ömlik az eső, hanem csodálatos napsütésben élvezzük a növények és a madarak látványát, a hely sajátos mikroklímáját.

Délután nem akaródzik elindulni, de muszáj. Hazafelé virágos jókedvem van, és az autóban a zenén át is hallom a madárcsicsergést. 

Jöjjenek a fotók!

Tornácok egymással szemben, hátul pinceajtó, és felsejlik a kert.



A pinceajtó közelebbről, délutáni fényben.


Az egyik ház frontja.


Reggeli napsütés.



A késődélutáni kert.


A veteményes (rabarbarával!).


Júlia virágai.


Tulipános láda.


Reggeli a szabadban. A házigazda, Roy látogatásomkor fenomenális rebarbarás desszertet készített az ebédhez.


A kert és a kiülős rész látványa a hálószobából.


A fűszerkert. A délutánt értelemszerűen citromfű- és mentatea-iszogatással töltöttük. :-)


Rebarbara!

Kályhák különböző szobákból.




Egyéb kedves részletek.


Kedvenc helyiségem, a konyha az egyik házban, s.k. polcokkal.


A lakókonyha.



Julianna, aki olyan lazacos-újkrumplis salátával látott vendégül, hogy másnap (!) addig mentem, amíg ugyanazokat a hozzávalókat meg nem találtam, hogy újra ilyet ebédelhessek.


Etno-folk.



Családi darabok: komód (sublót).

 

Egy sokat látott szekrény Angliából.
 

Végül egy "természetfotó": óriási szarvasbogarat, ölyvet, rigót láttunk együtt.


Köszönöm, hogy ott lehettem, és köszönöm, hogy olvasol, emiGrants!

17 megjegyzés:

  1. Nagyon jól esett a szememnek, szívemnek , lelkemnek, ellátogatni Veled ebbe a házba.
    Nagyon tetszett!
    köszönöm, hogy megmutattad, hogy Veled tarthattam!:)
    Steretem ezeket a lakóházakat, én is tudnék itt élni:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük a kedves szavakat! Én is visszavágyom...

      Törlés
  2. Hát ..persze hogy tetszik..na ez az a stilus..amit én is szeretek..semmi cicó...meglepődtem amikor láttam a ház hátában azt a teraszt..persze hogy Bramac..lapokkal van kikövezve..szerintem..nagyon jol esik a sok nyilt fű-terület!..Köszönöm hogy láthattam..most már csak arra kellene rájöjjek hogy "KIK"..ők?...<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Márta, tényleg jellemző a tulajdonosokra és így a berendezésre is a sallangmentesség. A kert szépségét megközelítőleg adják vissza a fotók, ahogy a ház hűvösségét, a konyha otthonosságát és ötletességét is!

      Törlés
  3. Nógrád gyönyörű, és érdemtelenül elhagyatott tája hazánknak!
    Bájos részleteket tártál elénk.
    Terasz burkolatban nekem a bontott tégla az esetem.
    Receptek?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Márta!
      Teljesen egyetértünk Veled. Mi is a régi, bontott tégla szerelmesei vagyunk. Sajnos amikor ez a renoválás folyamatban volt egyrészt nem mindig voltunk itthon és 2000km távolságból nehéz az anyagbeszerzés, másrészt akkor még nem volt annyira könnyen elérhető a bontott tégla. A másik probléma az volt, hogy bár sikerült egyszer felkutatni egy bontót a kapható mennyiség közelében sem volt annak amire nekünk szükségünk lett volna. Igy maradt a Bramac, mint megoldás, ami messze nem annyira szép, mint az öreg tégla, de legalább tartós. Egyébként, a magunk módján kis mértékben sikerült régi téglát felhasználnunk, miután kénytelenek voltunk a tornác tégaloszlopait lebontani. Abból lett a könyvtár belső kéménye.
      emiGrant

      Törlés
    2. Márta: igazad van, de lehet, hogy éppen ezért érdemes Nógrád megyében pihenni, annak, aki teheti, házat keresni... alaprecept: a rebarbarát enyhén cukros vízben megpároljuk, a levét elfőzzük. Behűtjük, tejszínhabbal tálaljuk. Mi ilyet ettünk, de fantasztikus a rebarbarás morzsa és a pite is!

      Törlés
  4. Valamennyi részletében nagyon tetszik.
    Ékes példája, hogy kis hazánk népi építészetének mennyi értéke van amit érdemes lenne megmenteni. A háziak ragyogó példáját adták ennek mint külső, mint belső megjelenésében, berendezésében... Biztos vagyok abban, hogy ezért rengeteget dolgoztak és sikerült egy olyan
    OTTHON-t
    teremteni ahol boldogan tölthetik a mindennapokat és tovább dolgoznak azért, hogy ez így is maradjon.
    Ma és tegnap már sokszor megnéztem és azt mondom, hogy nekem ez a leg.. leg.. leg... Köszönöm, hogy láthattam, felért egy gyönyörű utazással.
    Nagyon szeretnék még sok ilyet látni....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. neska, nagyon kedves tőled!
      feltétlenül fogok még házriportot készíteni, hiszen a kedvenc műfajom, és mindig szárnyakat kapok, ha ilyen visszajelzések érkeznek...

      Törlés
  5. Húú, csak most fedeztem fel ezt a blogot. De gyönyörű a kert is meg a házak is. (irigyirigyirigy:-) A bútorok is csodásak. S milyen jó ötlet a mentát és a citromfüvet kordában tartani, én bezzeg küzdök velük rendesen, mert igen expanzívak.

    VálaszTörlés
  6. Az a kert valóban csodás! De ahogy elnézem van vele elég meló:)

    ... és az a rengeteg tájfutó érem felakasztva:) Akárcsak nálunk. sőt, még a gerendázat is hasonló. jut eszembe, hozzám is ellátogathatnál valamikor. csak úgy is:) (de TÉNYLEG!!!, csak 30perc az út..)
    Ígérem se levendulás fagyi, se levendulás bonbon, süti, szappan nem lesz! :D valami más...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, Fanni, mindenképp! Sportolók egymás közt - persze, hogy az érmeket figyelik :))

      Törlés