Ugrás a fő tartalomra

Biliborogatás, avagy miért nézik hülyének az olvasót?

Tudom, hogy az antireklám is jó reklám, most mégis ezt fogom csinálni.

Elképzelt helyzet ma, Magyarországon, egy lakberendezési lap szerkesztőségében:

- Figyeljetek, meg kéne céloznunk a harmincas nőket, akik állandóan ezeket a country stílusú blogokat nézik!
- Igen, igazad van, óriási a táboruk, meg kell lovagolnunk ezt a trendet, ha azt akarjuk, hogy megvegyék a lapot.
- De honnan szedjünk ilyen riportot? Fotósunk nincs, csak drágán, és azt mondták a kiadónál, hogy most nem fér bele egy vidéki út benzinköltséggel, világítással, stylisttal. És a cikket meg is kell írni, szerkeszteni stb.
- Igen, és hát a németek meg az angolok ezt annyival jobban csinálják! Ráadásul náluk keret is van az ilyesmire.
- Rendben, akkor keress valami romantikus cuccot egy külföldi lapnál vagy ügynökségnél, és leközöljük. Ja: tedd már meg, hogy átírod a neveket, hogy magyarosabb és hihetőbb legyen az egész.
- Persze, ezt magamtól is tudom. Tudniuk kell azonosulni a látottakkal, és akkor az ajánlóban felkínált termékeket is viszik majd, mint a cukrot. Nekünk pedig lesz némi reklámbevételünk.

***
Így képzelem azt a szerkesztőségi ülést, amely után az általam részben méltatott Blikk Nők Otthon leközölte júniusi számának vezető cikkét, amely egy romantikus country stílusú házat mutat be. A ház tipikusan nem magyar életszínvonalat tükröz: a textíliáktól kezdve a tűzhelyen át az utolsó csetreszig kiált róla a - jobb szó nem jut eszembe - nyugat-európaiság.


Ha nem utálnám az előítéletességet, még azt is hozzátenném, hogy a tulajdonos hölgy arcra is totál külföldi: német/skandináv. Nem Anikó, hanem mondjuk Ulrike, na.

(Azt most hagyjuk, hogy milyen családmodellt tükröz a cím...)

A riport mellett fotós neve nem, forrásmegjelölés viszont található: innen származik.

A ház asszonya elénk tárja idilli történetüket: a "nyüzsgő nagyváros" után, ikerlányaik érkezésekor a "Budapest környéki falvak" közül válogatva (oh! a megcélzott vásárlóréteg fölé pozicionált tulajdonosok, ahogy kell!) bukkantak a "kisebb, ám ésszerűen kialakított ház"-ra (oh! a válságra adott válasz!).

Helyreigazítást fogok tenni, plusz hivatalosan is elnézést fogok kérni a laptól, ha egy idetelepült külföldi családról van szó (ilyesmiről ugyan a cikkben egy árva szó sincs), mert úgy érteném a sztorit. Nota bene, nem először támadt fel bennem a gyanú, hogy "magyarosított" szöveget olvasok.

Ha viszont igazam van, és a Blikk Nők lapcsalád többi tagjához hasonlóan itt is átvett cikket olvastunk (amivel önmagában nincs különösebb gond, legfeljebb annyi, hogy a külföldi lapok jóval magasabb színvonalon hozzák a képeket is), hozzáköltött-módosítva fordított szöveggel, akkor ultragáz, ami történt, és ultragáz, hogy ehhez újságíró ma a nevét adja. Uff.




Megjegyzések

  1. Értem a felháborodásod, nekem is feltűnt :). Egyébként én egy jóval korábbi lapszámnál akadtam ki, ami egy szintén (állítólag) magyar család otthonát mutatta be. Tipikusan amerikai enteriőr volt, tele Pottery Barn stílusú bútorokkal. Nekem sem azzal van bajom, hogy külföldi lapokból ollóznak (hisz emiatt a stílus miatt vettem meg a lapot), hanem hogy a forrás nincs feltűntetve.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor jókor írtam meg, itt volt az ideje. :) Fel van tüntetve a forrás, csak át vannak írva a koordináták, és ez picinkét zavaró.

      Törlés
  2. Őszintén mondom hogy szóhoz sem jutok,mélységesen fel vagyok háborodva hogy ilyen ma megtörténhet.....kérem ez is a magyar mentalitást jellemzi....na persze aki meg valós értéket tenne le az le van ejtve...mert hát ugye ez azért sokkal módibb......pfh.......

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ancsa, amennyire ismerhetlek a hozzáállásodból és hozzászólásaidból, túlságosan pozitív személyiség vagy ahhoz, hogy ezt a rossz értelemben vett rafináltságot valaha el tudd fogadni... jogosan háborodsz fel. Egyébként Nicole-ék háza pont kettővel habos-babosabb, mint amit még szívesen látok, úgyhogy nekem nem nagyon szívem csücske. De most jutott eszembe: mit szólna Nicole, ha megtudná, hogy átnevezték és átköltöztették...?

      Törlés
  3. Nagyon örülök, hogy megírtad! Már csak azért is, mert te vagy a "megmondó" :). Én is háborogtam rajta a hétvégén, már csak azért is mert ez az egyik kedvenc lakásom évek óta és több éves horvát lapban is benne volt már. Akár fotókat is tudok küldeni róla, csak szólj! Természetesen nem Anikóként nevezték a nőt, a teljes neve: Nicole Hansen.
    Az a bosszantó, hogy nekem ezzel amúgy semmi bajom nincsen, hogy külföldi lakásokat mutatnak be! Sőt, azért veszem ezt a lapot, mert skandináv, francia, angol stb. otthonok vannak benne. De ez miért baj? Miért nem elég, ha nem a magyar család mintáját akarjuk követni, hanem egy külföldiét? (A kérdések teoretikusak.)
    Bennem is kételyeket ébreszt a korábbi számokban látott otthonok magyarsága... Főleg, hogy anyukámmal meg is jegyeztük: -Annyira jók, olyan nem magyarosak-, Hát mert nem is azok! Sajnálom. :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kösz, Lili, az infót is, a dicséretet is! ;) Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy bloggerként, illetve vidékistílus-őrült olvasóként annyi fotót látunk nap mint nap, hogy nehéz minket átejteni. Lehet, hogy nem nekünk írják a lapot?! :D

      Törlés
  4. Elnézést a cinizmusomért, de talán ezek a szerkesztõk is annak a ma divatos téveszmének estek áldozatává, miszerint a magyar mindig jobb és ennek érdekében még hamisítani is érdemes. Hogy õszinte legyek, sok mindenben tényleg a magyar jobb, talán még lakberendezésben is. Ugyanakkor az olvasó hülyének nézése az viszont felháborító. Mondjak valamit? Ez ugyanaz az unintelligens arrogancia, mint ami politikai berkekben is divat manapság. Itt is, ott is undorító és lejáratja a magyar ember és Magyarország presztízsét!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, emiGrants! Azt hiszem, itt tényleg valami bebiflázott magazin-írási szabályról (is) lehet szó: a magyar, válságtól gyötört olvasó majd akkor bír azonosulni a szereplőkkel, ha Nicole-t átkereszteljük Anikóra, a svéd/német/etc. kisvárost meg átrakjuk Nagykovácsiba.

      Törlés
  5. Hölgyeim!
    Ha már itt tartunk azon túl, hogy szerintem is ízléstelen dolog idegen tollakkal ékeskedni most csendesen tennék néhány megjegyzést.
    A blogok világában járkálva tapasztalom, hogy az enteriőr bemutatása nem egyszer túl idillinek tűnik. Nem a fentiekben említett tárgyat, azaz az éjjeli edényt borogatnám most, de szerényen megjegyezném, hogy a külföldi blogokról begyűjtött fotókon látható életstílust, igényességet stb oly mértékben látom preferálni, hogy el is megy gyakran a kedvem. Tetszik, szó se róla!
    De! Ki tudja és hogyan megteremteni a rávalót? Nem is beszélve az időről!
    Negyedik éve csinosítom drága Duna parti lakunkat. Partner is van hozzá kiváló fafaragó népi iparművész személyében. A legnagyobb leleményességgel és kitartással sem paradicsom még. Azaz az, de nem tárgyiasultságában.

    Rendszeresen járok kézműves kiállítások, pályázatok megnyitójára. Szebbnél szebb alkotásuk kelletik magukat. Média érdeklődés szinte nulla, blogokon olvasható hírverés elenyésző!
    Szóval csak azon a bizonyos balga Blikken fenjük a fogunkat - (joggal), vagy kicsit fókuszálunk (esetleg) a hazaira a jövőben.
    Nem szokásom blogomban nagy reklámot csapni (kicsit néha igen), de most sietősen felteszek egy-két fotót, és linket, hogy prezentáljam nem csak a külhoni módi varázsolhatja édes otthonná lakunkat.
    Megyek is böngészni a képek között.
    S a linkkel majd visszatérek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Márta,
      sok erőt és ötletet kívánok a Duna-parti lak szépítéséhez! Amiről írsz, fontos, és messzire visz. Hozzám most az a nézet áll a legközelebb, hogy mindenki érezze magát fesztelenül a saját otthonában és a saját blogjában is. Ne akarjon másnak tetszeni - ha ehhez népi tárgyak kellenek neki, akkor úgy. Ha az utazásairól hozott emlékekkel dekorálja maga körül a teret, akkor úgy. Ha csinál/bemutat egy angolos vidéki konyhát, akkor úgy. Ha rámutat arra, hogy egy eddig meglepően ötletgazdagnak tűnő magazin hogyan silányul el és lesz tipikusan gagyi, akkor úgy. Apropó: a héten egy nógrádi házriporttal jelentkezem.

      Törlés
  6. Azért ennek a háttere árnyaltabb szerintem annál, mint hogy hülyének akarják nézni az olvasót. Érdemes a másik helyébe is belegondolni magunkat. Szerintem ők lennének a legboldogabbak, ha sok gyönyörű itthoni példát közölhetnének, ha lenne rá anyagi stb forrásuk. Nekem ez a malőr csak szimplán béna, de belefér, mert nem igazán érdekel az újság szövege. Próbálnak túlélni. Inkább ez mint, hogy (látszólag küzdelem nélkül)a szemem előtt vérzett el az Elle Dekor magazin, amit én a legjobban szerettem.
    Ezzel nem leszek népszerű de az itthoni házak/lakások többsége pocsék (tisztelet az elenyésző kivételnek)! Elég csak felmenni az ingatlan hirdetésekre. Igen, én is Magyarországon lakom, és én is elfogult vagyok a házunkkal, szóval én sem vagyok kivétel. Mindenki megőrül a vakító narancssárgáért, még mindig megy a "barackvirág" szín, a fűrészporos tapéta a szekrénysor. A stílusokat még véletlenül sem keverjük úgy, hogy jó legyen, hogy humor, innováció, szemet gyönyörködtető kontraszt legyen, vagy éppen letisztult. Anyuka dekupázsol három borzalmas képet és már kész lakberendező. Elég csak a meskán szétnézni, a termékek nagy része olyan unalmas, fájóan kommersz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zsuzsanna,
      nagyon jól írtad le az egyik tendenciát (a "mediterrán"-t). A másik, egyre jobban terjedő country-életérzésről és sajátos magyar, nem mindig szemet gyönyörködtető változatáról pedig én tudnék árnyalt jellemzést adni, mert folyton beleütközöm... oké, a lap hibájára a malőr szót elfogadom - bár ez is tendencia -, a lufit nem akarom tovább fújni. Én is örülök, ha hosszú távon marad a lap (ahogy erről írtam is a belinkelt cikkemben), lehetőleg szakmai szarvashibák nélkül.

      Törlés
  7. http://partfal.blogspot.hu/2012/06/magyar-kezmuvesseg-avagy-jo-bornak-is.html

    Elég hosszadalmas volt, de rászántam ezt az órácskát (éppen maródi vagy...), s gyűjtöttem néhány infót.
    Igaz, én sem tukmálom rá senkire ezeket a tárgyakat, nálam sem kizárólagosak.
    Sőt! Nem kedvelem a "mű" otthonokat!
    Az bánt, hogy mennyire perifériára szorul a kézművesség!
    Az elmúlt 6 évben sok kiváló alkotót megismertem, s szívből kívánnám mindenkinek, hogy őrizzük és frissítsük fel a magyar népi kultúra hagyományait!

    VálaszTörlés
  8. Egyébként nagyon szívesen olvasok tőled újság kritikát, mert jó szemed van hozzá, és ezekre a hírekre én is felkapom a fejem és megnézem :)
    Szerintem a lakber újság kritika egy jó és egyedi vonal ami ráadásul neked nagyon jól áll, szóval azért abba ne hagyd! Hívd csak fel a figyelmünket a jóságokra és hiányosságokra - ha lehet sűrűbben :)

    VálaszTörlés
  9. Szia!
    Én ezt a házat egy lengyel újságban láttam, a csaj neve Nikola és Dániában élnek.

    VálaszTörlés
  10. :)) Bocsi, hogy mosollyal kezdem, bár tudom, hogy ez azért nem olyan vicces. De muszáj mosolyognom! Mert tényleg vicces ez az egész...és annyira magyar. Megnézném azt a nyugati újságot, amely egy magyar otthont mutat be pl. Bajorországban! :))
    Nem akarnám mentegeni őket, de az előző lapszámban volt egy magyar tanyasi házikó is, ha jól emlékszem...szóval próbálkoznak ők, csak nem mindig jön össze. :)
    Szép napot és köszi a jó kis kritikát!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fróni, köszönöm én is!
      Biztos, hogy külföldön sincs kolbászból a kerítés, és ott is akadnak újságírói bakik. Csak ez nem baki volt, ugye. :) Én is drukkolok, hogy jó lap legyen/maradjon (lásd a belinkelt régebbi bejegyzést), mert én alapvetően szórakozásból és nem kekeckedés céljából olvasok ilyen magazinokat. Csak - sokakkal egyetemben - nem szeretem, ha palira vesznek.

      Törlés
  11. Egy korábbi számban én is láttam egy édes kis házikót, asszem a Dunaparton (?). Lerítt róla, hogy nem itthoni a házikó, nem itthoniak a főszereplők. A sztori pedig innentől fogva már csak kitalált lehet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez így van, sajnos. Örülök, hogy neked is feltűnt, Réka!

      Törlés
  12. Mélységesen egyetértek minden hozzászólóval. A külföldi házak amiket folyton hoznak blogokon enyhén szólva pénztárca igényesek, némelyek kirakatok, annyira tökéletesek. Persze vannak kivételek is. Ötletadás címén, hát nem tudom. Mások a tárgyak, a környezet. Azért nekünk is akadhatnak rejtett kincseink, csak fel kellene deríteni őket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Holdgyöngy! Milyen igazad van. És hála Istennek, ezen a blogon már egy párszor megjelentek posztok ilyen helyekről, lásd country komfort: „Először gyűjtesz, aztán apránként elhagyod…” - I ... (Megjelent 2011. december 13.) Vannak emberek akik össze tudják kovácsolni a szép és nívós hagyományost a modernnel és csodás, egyénit sőt egyedit alkotnak belőle. Csak persze az ilyet nehéz megtalálni, mert az ilyen emberek rendszerint nem szoktak ezzel hivalkodni. Kiváncsi vagyok, hogy az illetékesek olvassák-e mindezt és ha igen mikor (ha egyáltalán) fognak reagáni rá?

      Törlés
  13. Nekem szemembe ötlött, hogy talán nem magyar lakást (házat) mutattak be. De mint a lakberendezés iránt rajongó - olvasok néhány ilyen lapot. Nem írom a lapok címeit, de azokban is van néhány nagyon gazdagon berendezett és különböző stílusú. De azokban inkább a minimál a domináns, elvétve akad néhány vidékies stílusban berendezett is. Szóval elvileg lehetne Magyarországon is. De mivel túl gyakran tesznek bele ilyet (hála Istennek! végül is ezért vettem meg, nem azért, mert a minimálra vagyok kíváncsi, azokat látom eleget, többet, mint szeretném!)már nem volt kérdés számomra, hogy inkább valami stúdióban hozták létre. Meg tényleg van néhány ilyen Németországból származó újságom, ahol egyértelműen látszik, nem valódi a lakás. De attól még tetszik!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, blogolás ide vagy oda, én is szeretem papíron látni a vidéki házriportokat - még mindig! és ahogy írtad, tanulni is lehet bármelyikből.

      Törlés
  14. Szia!
    Csak most olvastam a bejegyzésedet, én a megjelenéskor kaptam fel a vizet ezen...és most pont erről írtál.1 éve Olaszországban vettem egy lakber újságot, és abban is ugyan ezt mutatták be, Nicole lakásaként. Ilyet nem lehet megengedni egy Főszerkesztőnek!! Eszter

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Eszter, igazad van. Szakmailag ez szerintem sem megy. Amióta segítettek az olvasók, és kiderült, hogy Nicole a tulajdonos, mindig vigyorgok a fordítói kreativitáson: Anikól... :D

      Törlés
  15. jó, hogy kimondtad, leírtad. Nem tudom felfolgni, miért nem lehet vállalni az eredeti forrást, neveket, helyeket. Szerintem akinek tetszik, annak attól is tetszene, ha tudná az igazat. A látvány, a hatás ugyanaz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kriszti, köszönöm! Azóta egyébként figyelnek erre, úgy vettem észre.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p