Ugrás a fő tartalomra

Zene & mozgás

Nagy újdonságot biztosan nem mondok azzal, hogy zenére jó futni, vagyis inkább megfordítva: sok ember számára a futás zenehallgatás közben igazán jó. 

Én most ugyan addig erővel tartom magam vissza még a kocogástól is -- a sprintekről nem is beszélve --, amíg részt nem veszek egy talpvizsgálaton, de számomra is meglepő, hogy a röpke öthónapnyi edzőtermi aktivitásom egyik nagy élménye a futás lett. Ráadásul úgy, hogy futógépet előtte csak képen láttam. Olyan, mintha az alkatomhoz illene ez a fajta kardiómozgás -- vagy csak a dopaminfröccs miatt csinálom, ezt nehéz megmondani. Sőt, ha már ilyen vallomásos lett ez a bejegyzés: az is lehet, hogy a futást magát igazából továbbra is szívből utálom :P, egyszerűen a zene, pontosabban a zene által okozott boldogságlöket kedvéért tolom a nagyjából húszperces intervalokat. 

Mindegy, de annyit mondhatok: a tavalyi évem nagy hibája volt, hogy nem mentünk el a Scary Pockets veszprémi koncertjére. Egy kicsit gondolkodtam rajta, de aztán győzött a távolság és az, hogy drága lett volna. Hát igen, a mi házunk nem a Balaton-felvidéken van, és ezt sokszor megszívjuk. Könyörgöm, szervezzen valaki a déli partra is mindenféle nívós koncertet!

Mindenesetre, én szóltam, sőt, az edzőtermi playlistem nagy részét is megosztom veletek időről időre: a Scary Pockets nagyon-nagyon jó. Ők alapvetően egy cover-, azaz feldolgozásokat készítő band, és azoknak, akik ismerik az eredeti számokat plusz szeretik a funk stílust, kihagyhatatlanok.

Egyébként továbbra is hallgatok Teddy Swims-dalokat, Juliaplaysgroove-rajongóként az ő újdonságai közül mindent ezerszer, most viszont a legeslegjobb Scary Pockets-dalokat szeretném bemutatni.

1. If I Ain't Got You: a legcukibb, energikus szerelmes dal, a legcoolabb session-hangulatban felvéve.

2. Just The Way You Are: bár itt az énekkel nem vagyok 100%-ig elégedett, egy elképesztően hangulatos dal lett, és mindig a jazzklub legjobb pillanataira emlékeztet.

3. That's What I Like: ezt a szemtelensége, a "cheeky" stílusa miatt választottam: mindig vigyorognom kell rajta.

4. Toxic: ha azt mondtátok volna, hogy egyszer egy Britney Spears-számot válogatok be a legjobbak közé... maradjunk annyiban, hogy Kenton Chennel jobb lett az eredetinél.

5. MMMBop: az instant jókedv-szám. Annyira helyes az énekes csaj!

6. Kiss From a Rose: Seal slágerének mesteri, művészi interpretációja. Teszteltem újra, és még mindig a hideg futkos nemcsak a karomon, de a combomon is a basszusjátéktól a "my power, my pleasure, my pain" rész után. 

És még csak futni sem kell hozzá. ;-)





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má