Ugrás a fő tartalomra

Valószínűleg

Szerző:

Valószínűleg most már tényleg fel fogja adni az öt és fél éves telefonom akkumulátora -- tökéletes ébresztő vasárnap hajnalban --, úgyhogy sietek ennek a bejegyzésnek a megírásával. :P

    A januárban az a jó, hogy... nem túl sok minden, de az teljesen feldobott, hogy a kedvenc használtruha-boltunkban végre olyan mértékű leárazás volt, aminek hatására nem bűntudattal, hanem egyfajta lazasággal lehetett válogatni, és szerintem H-val irtó jó dolgokat találtunk 200-500 forintokért. A kedvencem egy bordó, a hátán Led Zeppelin-hímzéssel ellátott, hosszú farmering, ami nagyon úgy tűnik, hogy rám várt, de lett még többféle élénk színű, finomkötött felsőm (a hideg időszakban szinte mindig ilyenekben dolgozom), blézerem, pulóverem.

    A kávé és főleg a tea szintén jó, még az adventi naptár is teaválogatás volt. Naponta 3-4 teafiltert biztosan leforrázunk, és mostanra rájöttem, hogy ezeknek a herbateáknak az összetevői közül az édesköményt szeretem, az édesgyökeret viszont nagyon nem (és kicsit tartok is a vérnyomásemelő hatásától).

    Azt hittem, hogy lesznek "hosszú, téli esték," de nem nagyon vannak, legalábbis biztosan nem unatkozom esténként. Néha azért előfordul, hogy puha zokniban, pizsamában és köntösben például a Lidl legújabb szakácskönyvét olvasgatom, ami megint jó lett, és szeretem is az ételek egy részét, csak szerintem annyira hagyományosak a receptek, hogy az már tkp. réges régen korszerűtlen táplálkozástanilag, még ha jó magyar szokás szerint ezt nem is szeretnénk elfogadni -- és hát, én eleve képtelen vagyok ennyi húst meg tojást enni. Azért szuper dolgokat tanultam belőle, és sok mindent ki fogok próbálni (naan!).

    Bár x év után először az Ikeában járva megint voltak olyan gagyi termékek, amik csalódást keltettek (pl. szerettem volna egy egyszerű állólámpát, de annyira műanyag volt, hogy nem vettem meg), az biztos, hogy a zöldséggolyó elképesztően finom, és jó a hangulat az étteremben. Vettem is egy zacskó mirelit golyót, és itthon is megpróbálom majd reprodukálni.

    A múltkor az egyik vasárnapon rendet raktam a ruhásszekrényekben, a talált dolgokról és a tanulságokról írok még. Karácsony előtt is vittem egy hatalmas adag cuccot az adományboltba, ahol egyfajta jutalomként megtaláltam álmaim hengerpárnáját kilencszázhetven forintért -- azóta is nagyon szeretem.






Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk