Ugrás a fő tartalomra

Egy hónappal később

Szerző:

    A karácsonyi dekoráció sosem volt az abszolút kedvencem, de tavaly a dobozaimból majdnem mindent használatba vettem; most valahogy jobban inspirált, ha bárhol szép díszítéssel találkoztam, sőt: voltam ablak-spottingolni is, azaz kifejezetten azért sétálni, hogy megnézzem, ki, hogyan készül az ünnepre. 

    Szuper ötleteket gyűjtöttem, az egyik kedvencem az, amikor minden ablakba egy-egy nagyon szép, egyedi figurát akasztanak ki szép szalagra függesztve, például angyalt, szamarat, szerecsen királyt (semmiképpen sem csillogó-villogó, hanem kb. iparművészeti igényességű vagy s.k. darabokat).

    Két közhelyes igazság rám is érvényes: 1. jobban élvezem a készülődést, mint magát az ünnepet; 2. január első hetében azért jólesik majdnem minden, karácsonyhoz kötődő dolgot elpakolni, mert addigra telítődik az ember. Egész télen nagyon szeretem viszont a füzéreket (például a kávézók ablakában is).

A legjobb programjaink a következők voltak:

  • pici, emberléptékű, nem végletesen túlárazott adventi vásár;
  • koripálya, fényfestés (csak a hangulat kedvéért);
  • séta a szakadó hóesésben: akármilyen giccses, akkor tényleg úgy éreztem, hogy mi vagyunk a figurák az egyik bolt kirakatában lévő "téli város és vonat" témájú makettről;
  • meglátni a gyerekek betlehemes játékát egy pillanatra a templom ajtaján át;
  • rátalálni egy hozzám tökéletesen passzoló, szabadon elvihető könyvre a kültéri "közkönyvtárban";
  • koncert, előtte a bisztró beltéri dizájnjának tanulmányozása és nagyon szép sétálóutcák-terek felfedezése a nyolcadik kerületben;
  • egy barát meglátogatása, sokórás beszélgetés egy igazán inspiráló lakásban.
Ezenkívül felfedeztem, hogy van magyalunk (remélem, ez az).






Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk