Korábban sosem gondoltam volna, hogy a befőzés bármennyire érdekelni fog, mára azonban logikus része lett a kerttel való foglalkozásnak, és az sem elhanyagolható tényező, hogy viszonylag egyszerű, gyors konyhai művelet, amire viszont oda kell figyelni, és ezáltal teljesen ki tud kapcsolni.
Isabel Paige videóit továbbra is szoktam nézni, és nagyon tetszik, hogy sok mindent, amit az erdőben talál, szintén feldolgoz: vadrózsából, bodzabogyóból, fenyőtűből számtalan kozmetikumot vagy ajándékozható cuccot készített már. Ahogy főz, az is végtelenül gusztusos, és nagyjából egyezik az ízlésemmel, egy ideális világban szinte csak ilyeneket készítenék én is: növényi alapú ételeket egyszerűen és rusztikusan. Nagyon szívesen részt vennék egy egyhetes workshopon nála, mert rengeteg dologhoz ért -- ezek közül, mondjuk, a szövés és a varrás biztosan nem menne, mert nem tudok annyi ideig egy helyben maradni, de a többi nagyon izgalmas.
Mi készült nálunk idén?
1. Apple butter, azaz almakrém Isabel Paige ötlete nyomán. Olyan jó, hogy mondta, hogy a csúnyább, sőt ízetlenebb almák is új dimenzióba kerülnek így, teljesen igaza volt. Én ugyan nem passzírozok semmit, tehát magház nélkül, de héjukat meghagyva főztem az almagerezdeket citromlével, almaecettel, cukorral, fahéjjal és szegfűszeggel, illetve egy pici dzsemfix hozzáadásával. Amikor megpuhultak, botmixerrel pürésítettem őket. Vigyázni kell, az "almavaj" rettenetesen pöfög a fazékban, folyamatosan a fedővel kell védeni magunkat, de megéri küzdeni vele, mert nagyon finom, sűrű állagú krémet kapunk.
2. Klasszikus almakompót mézeskalácsfűszerrel. Nincs is jobb télen, mint előkeresni és hosszú kanállal az üvegből enni, miközben takaróba bújva megnézünk egy érdekes videót vagy egy jó filmet.
3. Egyszerű paradicsomszósz egy kis bazsalikommal és oregánóval. Mint ismeretes, ez egyáltalán nem készülhetett saját paradicsomból, mivel az nemigen volt, csak kb. háromszor annyi, mint a képen, ami nagyon szomorú -- így viszont felfedeztem a kis zöldségest, ahol jó áron lehetett befőzőparadicsomot kapni, és megértettem azt is, hogy ezek a hatalmas, tenyérnyi példányok miért olyan jók szósznak: nem túl savasak, és könnyű velük dolgozni.
4. Salsa. Biztosan nem lesz elég, mert mostanra három kis üvegnyit ettünk meg... Annyira jó és egyszerű elkészíteni!
5. Uborkasaláta télire hagymával. Ahogy teremtek a kígyóuborkák, úgy tettem el egy-egy újabb adagot. Jó lenne, ha tényleg kitartana.
6. Zöldparadicsom-almalekvár. Nem vagyok elájulva tőle, de ennek nyilván köze van ahhoz is, hogy nem tettem bele túl sok cukrot.
7. Csalamádé káposztával, lilahagymával és zöldparadicsommal. Ezt frissen tartjuk a hűtőben, és szerintem elképesztően finom. Pont az a mű-íz hiányzik belőle, ami a bolti savanyúságok nagy részében olyan zavaró. A gyerekek valamiért nincsenek oda érte, de nem baj. A maradék néhány szem, pajta mögül származó zöldparadicsomot így fogom eltenni.
8. Citromfű-szörp. Ezt majdnem elfelejtettem írni; elég finom lett, és még tervezem, hogy készítek pár üveggel.
Your post was a joy to read. Thank you for sharing your wisdom!
VálaszTörlés