Szombatról vasárnapra, nyárias időből őszibe.
Néhány héttel ezelőtt Anyukám is eljött a házhoz. Nagyon jó hétvége volt, pedig szinte folyamatosan esett az eső -- ezt előre lehetett tudni, mégis odamentünk.... --, de a ronda időben, a sötét házban legalább jól lehetett pihenni, átvándorolni a nyári konyhába egy teára és pirítós kenyérre, vagy pár percig, amikor nem ömlött az eső, megnézni a kertet stb. Sok minden volt, amit ő még nem látott a ház megvétele óta; volt összehasonlítási alapja, és jó érzés volt hallgatni a dicséreteket: vannak részek, megoldások, amik nekem már egyáltalán nem tűnnek különlegesnek, de ő nagyon hangulatosnak vagy funkcionálisnak találta őket.
Egy másik szeptemberi látogatás úgy zajlott, hogy a házhoz menet még mindig irdatlan meleg volt, de estefelé éreztem, hogy jó ötlet bekészíteni egy kis fát, és meg is ejtettem az első begyújtást a Gerendás szobában. Megpróbáltam megmenteni annyi lehullott almát, amennyit csak lehetett, illetve leszedtem hátul, a pajta mögött a betonon fekve növő koktélparadicsom-bokorról is mindent, amit csak tudtam. Sötétedés után bevittem egy kanna teát, és nagyon boldogan bevackolódtunk R-rel a jó meleg szobába.
Meghökkenve láttam, hogy bár kb. minden fa küzd valamivel, amit ültettem: a szilvából sem lett semmi, a kis almafa beteg, az a szelídgesztenye bezzeg, amit még az eladó bácsi ültetett, idén először termett is. Ennek megfelelően azt sem tudtam, hogy a szelídgesztenye burka konkrétan az életedre tör, ha ki akarod szabadítani, ami benne van; többször majdnem nagyon komolyan megsérültem, amíg küzdöttem vele. Most fogjuk megsütni a nagyjából húsz darab gesztenyét, kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e. E. nagyon izgatott, szerintem emlékszik azokra a dickens-i figurákra, akik aranyáron szoktak gesztenyét árulni a belvárosban. :P
A kút környékén továbbra is boldogan nő mindenféle fűszernövény, moha, kócos virág, vadrózsa, csalán (helyi nevén: csollány), az erdő pedig örök szerelem.
Ha már az évszakváltás a téma: az őszi gardrób úgy fest, hogy nagyon nagy részben használt ruhákból fog állni. H. ötlete volt, hogy járjunk turkálókba, és azt kell mondanom, hogy minden értelemben fantasztikus új hobbi lett ez. Egyrészt én kizárólag vele szeretek járni, tehát nem vásárolgatok csak úgy, amikor éppen arrafelé járok, hanem célirányosan megyünk. Másrészt sokkal egyedibb dolgokat találunk még mindig jóval kedvezőbb áron, mint bárhol máshol -- ezt az alapvető igazságot elfelejtettem az elmúlt években, pedig tényleg így van.
 |
| kedvenc kendők |
.jpg) |
| pizsamák |
A hétvégén egyébként megvolt a szezonzáró fagyizás (szívesen úsztam volna egyet a Balatonban, de sajnos nem voltunk arrafelé), szombaton még az utolsó játszóterezés nyári ruhában, vasárnap-hétfőn pedig már meleg cuccokban, vastag zokniban voltunk ugyanott: itt az ideje elfogadni, hogy másfél hónap indián nyár után jönnek a zimankós napok, a jó kis fűtésszámlák és a sütőtök-krémlevesek. :-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése